Nyaralás Mallorcán

Nyaralás Mallorcán

Egy kicsit eltűntem, aminek az az oka, hogy idén is elmentünk nyaralni, ezúttal Mallora volt az elsődleges úti cél. Azért írom, hogy “elsődleges”, mert Mallorca után pár nap Olaszország idén is be lett tervezve.

Mivel korábbi években is beszámoltam a nyaralásaimról,  ezért úgy gondoltam, hogy idén is beszámolok nektek róla!

A teljes útvonal, így nézett ki

Füle->Müchen–>Mallorca–>München–>Caltern–>Füle

1

A Térkép kicsit csalóka, mert természetesen nem a teljes utat tettük meg autóval. Az első szakaszt, a Füle München távot autóval tettük meg. Innen repülővel mentünk tovább Mallorca szigetére, ahol 10 napot voltunk. Utána visszarepültünk Münchenbe, ahonnan még Olaszországba, Caltern-be elmentünk pár napra, szintén autóval, s onnan jöttünk haza.

Július 16. Vasárnap. Első nap a nyaralásból, Ami igaziból inkább az utazásról szólt, mintsem a nyaralásról.

Tehát Reggel, indulás Münchenig

2

Szerencsére minden a terv szerint haladt. Időnként megálltunk egyet pihenni, kávézni, ilyesmi.

dav

dav

Az izgalmak azután kezdődtek, miután átléptük az Osztrák-Német határt, s az tűnt fel, hogy a Németeknél az autópályákon nem nagyon van benzinkút. Ez akkor tűnt fel, miután az üzemanyag szintjelző teljesen kifeküdt, de a élig még 84km volt hátra. Klímát kikapcsolva, 90-es tempóra beállva vágtunk neki a maradék távnak, miközben az autópályán a belső sávban 170-180-al zúgtak el mellettünk a Német prémium autók.

A Szálloda előtt pár száz méterrel találtunk egy benzinkutat.

3Ahogy a számla is igazolja, a 40literes tankba 37,5 litert sikerült tankolni, azaz eléggé ki lett centizve, de legalább kiderült, a Füle-München távot meg lehet tenni egy tank üzemanyaggal.

A Hotel Mövenpick-ben szálltunk meg egy éjszakára, s másnap hajnalban innen indultunk a müncheni reptérre.

4

Július 17. Hajnali 3-kor keltünk, 4-kor várt a busz, ami kivitt a müncheni reptérre. S elvileg 6-kor indult volna a repülőnk.

5

Sajnos igen nagy balszerencsénk volt, mert közel 7 óra késéssel sikerült csak elindulnunk. Így lényegében ez a nap is csak az utazással, illetve a várakozással telt.

Kis naívan, itt még úgy gondoltuk, hogy 11:30-kor el fogunk tudni indulni.. Tévedtünk

20170717_104405

Aztán valamikor kora délután csak engedtek felszállni a repülőre, ami egy 300 személyes Boeing volt

20170717_114911

Szerencsére maga a repülés már zökkenőmentesen telt. Csináltam is a repülőről pár szép képet

6Megérkezés után még bő 2 órát buszoztunk a szállodáig…
Jött a becsekkolás, ami vicces volt, mert 5 nyelven történt.  A személyzet Spanyolul (vagy katalánul?) beszélt egymással’ mi, a család magyarul, a kommunikálás a személyzet és köztünk olaszul, németül, és angolul történt. Még egy kis ázsiai nyelv hiányzott a repertoárból
Mivel későn érkeztünk, csak a szoba elfoglalása, és a vacsora maradt aznapra. Az étkezés svédasztalos, eszméletlen mennyiségű étel és ital kínálattal volt, a legjobb, hogy a sör is korlátlanul fogyasztható
Este kimerülve feküdtünk.

 

Július 18, kedd:

Az utazás fáradalmait több-kevesebb sikerrel kipihenve vágtunk bele az igazi nyaralásnak. Reggeli után feltérképeztük a környéket, a Szálloda strandja gyönyörű volt,

20170719_092838amit a lányaim nagyon élveztek.

51464_20170718_111437 20170719_114722

A medencéktől 50m-re volt a tenger egy kis öböl formájában.

1

Ebéd után a szálloda színpadján Habparty-ra készülődtek a szervezők, amit mondanom sem kell, hogy mekkora nagy buli.

23Délután még kicsit strandolgattunk, és beszélgettünk. Jahh mert hogy összetalálkoztunk egy Magyar családdal (itt is)… Mondom én, hogy Magyarok mindenhol vannak.
Este egy kicsit még kinéztünk a strand melletti színpadhoz, ahol kisebb koncerteket tartottak, majd el is ment a nap, itt van ismét éjfél, feküdni kell. A tengerpartra igaziból nem jutottunk le, de nem unatkoztunk így sem, és holnap is lesz rá alkalom. Így zajlott tehát az első ténylegesen nyaralással töltött napunk.

Július 19, szerda

Reggel 8 után kelés, gyorsan összekészülődtünk, s irány a reggeli, majd megint a strand. Illetve feltérképeztük az összes lehetőséget. Délelőtt továbbra is a medencéknél pihentünk, majd délután lementünk a tengerparthoz.

4

20170720_100147

A víz elég meleg volt, 27 fok körül volt, és nagyon szép tiszta. Az alja viszont iszonyatosan sziklás, csak papucsban lehetett szinte bemenni, és a víz is igen gyorsan mélyült itt.

Igaziból gyorsan el is ment a délután,s jött ismét a vacsora. Én sohasem szoktam új ételeket kóstolni, de most úgy voltam vele, hogy bekeménytek, és kipróbálok olyan ételeket, amit máskor tuti nem ennék.

5

Tintahal, rák, kagyló saláta, és olyan giliszta szerű izé. Kérdeztem a szakácsot, hogy “What This?” Erre peresze mondja hogy mi is az, ami nekem igen “érdekesen” hangzott, amire csak egy laza “Excuse me”-re tellett ismét tőlem. A szakács csak elmosolyodott, s legyintve annyit mondott, hogy “Fish”… Szóval valami hal féle. Volt több falyta kagyló is, de azokra tényleg nem vitt rá a lélek. Mindenből ettem bőségesen becsülettel, azt a giliszta szerű hal akármit is megettem becsülettel, de azt hiszem maradok a megszokott ételeimnél

Vacsora után ismét jobban beindult az élet, kisebb koncerteket tartottak, felnőtteknek gyerekeknek egyaránt.
Engem különösebben nem vonzott, de a család többi tagja nagyon értékelte.

Július 20, csütörtök:

A szálloda medencéihez hoztak a gyerekeknek csúszdákat, amiket ki nem hagytunk volna, így a nap nagy részét ismét a medenéknél töltöttük.

20170720_104652

Délután mentünk el egy kisebb sétára a környéken.

6 7

Késő délután ismét jöttek fellépők, s ilyen táncos akrobatás “Ki mit tud feelinges” műsort tartottak, s így el is ment még egy nap.

Július 21, péntek:

Erre a napra hajókirándulást terveztünk.

Reggel 10:30-kor indult a hajó, amit már nagyon vártunk, mert úgy volt beharangozva, hogy üvegfenekű hajóval visznek egy fehér homokos tengerpartra. Nos az egész nagyon jól nézett ki a prospektuson, de miután megérkeztünk a hajóval a másik tengerpartra, utána már csak azt vártuk, hogy induljunk vissza…
Üvegfenekű hajó: inkább olyan 45 fokban megdöntött ablakok voltak a hajó aljában, s mivel amúgy is 30m mély volt nagy átlagban a víz, így kb semmit nem lehetett látni, szóval max 1 percig volt élmény.
Az mondjuk jó volt, hogy fél úton megállt a hajó, és raktak ki csúszdákat, és lehetett a tengerbe a hajóról belecsúszdázni.
Majd megérkeztünk a partra, ami nem fehér homokos volt, inkább csak “sima” homok, amit egy kicsit “kiszívott” a nap. A Víz első 2 métere olyan piszkos volt (bomladozó növényekkel) hogy majdhogynem meg lehetett állni rajta, na azon átevickélve viszont a víz már kapásból 1,5 méteres volt, a parttól 8méterre meg már le sem ért a lábam. Szóval nem mondhattam gyerek centrikusnak. Inkább csak azt vártuk, mikor lehet haza indulni.
Maga a hajózás abból a szempontból viszont tényleg jó volt, hogy nagyon szép helyeken mentünk át.

8 9 10 11

Július 22, szombat:

Leginkább a különböző koktéloknak hódoltunk,

20170722_220415

illetve, ahogy említettem, a tenger gyönyörű tiszta volt, s búvárszemüveggel néztük a tengert, ahogy a lábunk alatt úsznak a hal rajok… egyszerűen gyönyörű volt, mint a természetfilmekben, tényleg…

Július 23, vasárnap:

Kitaláltam, hogy menjünk el kirándulni a környéken.

Elindultunk gyalog, kicsit felhős is volt az ég, nem sütött annyira a nap, 2km-t így megtenni nem nehéz. Portopetro volt az úticél. Nagyon szép volt a táj, és Magyar szemmel a növények is érdekesek voltak.

12 13 1415

16

Meg is érkeztünk, de sajna a kisebbik lányomon előjött valami betegség.Mint utólag kiderült, valami vírust kapott el, de hirtelen nagyon rosszul lett, taxit kellett hívnom. Gyorsan hazajöttünk, s már túl sok mindent nem csináltunk aznap.

Július 24, hétfő

Mivel a kisebbik lányom továbbra sem lett jobban, így elmentünk vissza Portopetro-ba, gyógyszertárba, venni valami gyógyszert, 20 ojróért, de nem lett jó. Délután orvost kellett hívni, aki ki is jött laza 115 Euró-ért. Azt mondta, hogy madár influenzához hasonló vírust szedett össze, és már a szállodában hívták ilyen miatt, tehát itt kapta el valakitől, s hogy a 10 éves korosztály alatt fertőző. A Jó hír, hogy pár nap alatt át fog rajta menni, mondta, s ez így is volt, de a nyaralás hátralévő részét a gyerkőc betegsége erősen meghatározta.
De azért a nagyobbik lányommal ismét voltam délután a tengerbe, s próbáltam a vízi életet lefotózni, úgy, hogy beraktam a telefonom egy műanyag tokba, ez inkább kevesebb, mint több sikerrel sikerült csak.

17 18

Július 25, kedd

Ez volt az utolsó napunk itt Mallorcán, mert másnap reggel indultunk vissza Münchenbe.
Szerencsére a kisebbik lányom is kicsit jobban lett, így megpróbáltuk kiélvezni az utolsó napot. Délelőtt a feleségemmel megint elmentünk sétálni Portopetro-ba,

19

majd kora délután “Paint party” lett szervezve, amibe ezerrel bele vetettük magunkat!
Hatttttalmas buli volt. Igaz a hajamból nem tudtam kimosni a festéket, és itt-ott kék és piros lett a hajam, a sapimat asszonyom egy az egyben kidobta volna, mert az is menthetetlennek tűnt, de attól még marha jó volt

20 21 22A lányok még fényképezgettek a strandon papagályokkal, mer’ az jó

23 24

Július 26, szerda

Eljött az indulás, és Mallorcától a búcsúzás.
Hajnali 4-kor kelés, gyors reggeli, azaz inkább hajnali, és már indultunk is busszal a reptérre.

25

Szerencsére most a repülő nem késett, pontosan indult.

Ég veled Mallorca

26

27

Dél magasságában értünk vissza München-be, ahol várt az autónk. Bepakoltuk a poggyászainkat, majd indulás Olaszországba, Kaltern-be, ami bő 300km-re volt. Laza séta-autókázásnak indult… De igazi rémálom lett az útból.
Mallorcából úgy indultunk, hogy 30 fok és napsütés volt (igaz, hajnalban még kicsit borús volt ott is az idő)
bő 3 órával később, Münchenbe érkezve pedig 10 fok volt és szakadó eső. Na az eső végig kísért Olaszország határáig, meg az óriási dugó, ami akkora volt, hogy az első 70km-t bő 3 óra alatt tettük meg.

A lányok próbálták azért feltalálni magukat az utazás alatt, hol alvással, hol film nézéssel

28

Később estefelé ahogy áttértünk a Brenner autobahn-ra, már nem volt dugó, cserébe eltévedtünk. A GPS levezetett a pályáról. Az én hibám volt, mert a fizetős kapuk nem voltak beállítva. Addigra már sötétedett. Szakadó esőben ismeretlen szerpentines úton tök sötétben próbáltunk korrigálni, és visszatérni az autópályára, szerencsére sikerrel. Végül 23:30-ra érkeztünk meg. Szóval majd 20 órásra sikerült az utazás, ami rendesen kivette mindenki erejét.
De legalább megérkeztünk Kaltern-be, ahol még további 3 csodás napot töltöttünk

Július 27, csütörtök:

Olaszországban, Dél-Tirolban nagyon szép hegyek vannak, s mivel imádom a hegyeket, így elég sokat kirándultam a lányokkal… autóval

Erre a hegyre mentünk fel, ami majd 1500m magasra emelkedik
29

A kép bal oldalán látható templom a hegy tetejéről pedig így nézett ki:
30

A Délután hátra levő része a környéken bóklászással történt. Volt egy kis falu, Eppan, ez egy 15ezer fős település, s amitől hanyatt estem, hogy a központban a játszótér mellett ott volt az elektromos autó töltő… Otthon azért az ekkora városokban úgy tudom, még nem jellemző ez :))
Este még egy kis PS4-ezés volt…

Július 28 péntek:

Lényegében ez volt az utolsó napunk a nyaralásból. Aznap reggel ismét felmentem a hegyekbe az autóval, mert nagyon jó móka a szerpentinen végig autókázni.

Erről készítettem egy videót:

Délután még elmentünk Pizzázni, mert nehogy már ne, majd estefelé jött a nem semmi dolog! Mondta Hansi, (A feleségem nővérének a férje, akiknél megszálltunk)hogy látja, hogy szeretem a hegyeket, mert mindennap felmegyek autóval, majd ő felvisz a BMW Z4-esével, az ám a király, kabrió meg minden… Hát mondom oké menjünk.
Nagyon nagy élmény volt, azokba a kanyarokba, amikkel a Suzukival 20-al lehetett belemenni, a BMW simán beszedte 60-al is. Mikor felértünk, oda adta nekem a kulcsot, hogy akkor visszafele vezessek. Közben már erősen sötétedett. Mondom marhajó, sötét is van, az életben nem vezettem BMW-t, ráadásul szerpentines elég nehéz az út is. Szóval kicsit izgulósan vágtam neki a kb 15km-es szakasznak. De szereintem mondanom sem kell, hogy mennyire élveztem. Óriási élmény volt, főleg a Suzuki után. Persze imádom az autónkat, és soha nem adnám… Iszonyatosan dolgozott bennem az adrenalin, alig bírtam este elaludni.

Július 29 szombat:

És itt ért véget a nyaralás… Reggel összepakoltunk, majd délelőtt elindultunk haza, s este 10-re érkeztünk meg.

Nagyon szép volt, életem, illetve életünk, talán legszebb nyaralása volt ez. Annyi élménnyel tértünk haza, hogy máskor 2 év alatt szerzünk annyit.

About bacsis