AM2-es Opteron: A kiakaszthatatlan

Már vagy egy éve sikerült szert tennem egy Opteron 1210-es CPU-ra, amire azért csaptam rá, mert AM2-es és mert Opteron. s eléggé nyilvánvaló, hogy szeretem az Opteron CPU-kat, hiszen rengeteg Opteron, azaz első sorban szerverekbe szán CPU-t mutattam be nektek, illetve tuningoltam már meg.

 

Aztán ez a processzor csak állt a tálcában, s várta, a megfelelő pillanatot.

A múltkori 6400+ X2-es cikkem után, úgy gondoltam, hogy eljött a remek pillanat. Hiszen úgyis kéznél van egy AM2-es konfig, s ha már megnéztem a legerősebb AM2-es CPU túlhajtási képességét, illetve magát, a nyers erejét, akkor ennél jobb lehetőség nem is lehetne, hogy most megnézzük, mire képes a legalacsonyabb órajelű 2 magos AM2-es CPU, ami ráadásul Opteron.

Magát az AM2-es platformról túl sokat nem írnék, aki esetleg kíváncsi rá és/vagy nem olvasta a 6400+ X2-es cikkem, akkor neki ott a link.

Az Opteron CPU-król azért írnék pár sort!

Ahogy már fentebb is írtam, ezek szerverekbe szánt processzorok, és az első ilyen célú AMD-s CPU-k 2005-ben kerültek piacra, a 2 vagy több utas szerverekbe szánt példányok a S940-es, míg az egy utas szerverekbe szánt Opteronok S939-es tokozást kaptak. 2005-ben már piacon volt a K8-as architektúra, így elég kézenfekvő volt, hogy erre az architektúrára épültek az első Opteron CPU-k is.

Majd ahogy megjelent az AM2-es platform, és elhozta a DDR2-es memória modulok támogatását, úgy az Opteron CPU család is generáció váltáson esett át 2006-ban.

Így a 2 vagy több utas szerverekbe szánt CPU-k leváltották a S940-es tokozást, és a Socket F foglalatot kapták, aminek az a különlegessége, hogy pont úgy, ahogy az Intelnél, itt is a CPU érintkezői nem magán a CPU-n, hanem az alaplapon kaptak helyet, ami máig megmaradt az AMD-nél is, de csak a szerver fronton.

Míg kézenfekvő volt, hogy az 1 utas szerverekbe szánt Opteron CPU-k az AM2-es foglalatot kapták meg.

A cikkben szereplő Opteron 1210-es példány is egy ilyen AM2-es tokozású 2 magos CPU, melynek órajele 1,8GHz, azaz a legalacsonyabb órajelű Opteron CPU (ÉS egyben a legalacsonyabb órajelű 2 maggal rendelkező AM2-es CPU)

És lényegében pontosan ugyanazt tudja, mint az összes 90 nanométeres csíkszélességgel gáyrtott K8-as architektúrára épülő AM2-es CPU. SIMD utasításokból MMX, 3DNow! SSE, SSE2, SSE3 és az AMD féle 64bites utasítások támogatottak, L2 Cache-ből magonként 1MB, azaz összesen 2MB került bele. Memóriából pedig természetesen a DDR2-es modulok, azon belül is, a 800MHz-es példányok a támogatottak. Az eltérés mindössze csak annyi, hogy míg az asztali 90 nanós CPU-k a Windsor nevet, addíg ezek az Opteronok magja a Santa Ana nevet kapták.

Tehát ha jobban megnézzük ennek a CPU-nak a paramétereit, akkor látható, hogy teljesen megegyező paraméterekkel ilyen asztali CPU nem is készült. Az asztali AMD Athlon 64 X2 4000+-hoz hasonlít a legjobban, csak míg annak 2GHz az alap órajele, addig ennél a CPU-nál ez csak 1,8GHz-re lett állítva.

Igaz, létezett AM2-es tokozású Athlon 64 X2 gyárilag 1,8GHz-es órajellel, ez pedig nem más, mint az X2-es 3400+, de ott viszont az L2 Cache volt megnyírva, és csak 2X512KB-ot kapott.

 

A tesztkonfiguráció lényegében nem változott, azaz:

Abit Fatal1ty AN9 32X SLI alaplap

Opteron 1210 CPU

2X1GB A-Data Vitesta DDR800@CL4 memória

ATI Radeon HD 3870X2 VGA kártya

1TB Samsung SATA HDD

Windows 7 SP1 Oprendszer

 

A tesztet a szokásos módon építettem fel. Először megnéztem, hogy a CPU mire képes alap órajelen, ileltve hogy legyen viszonyítási alap, hogy a túlhajtástól mennyit tudott gyorsulni a CPU, majd elkezdtem emelni az órajelét Referencia órajel emeléssel, léghűtés, és alapfeszültség mellett.

 

Lássuk tehát, mire képes a rendszer a gyári, 1,8GHz-es órajelen:

 

Az eredmények önmagukért beszélnek. Egy combosabb K7-es Architektúrás Athlon XP is komolyabb eredményeket tud felmutatni, ott ahol csak 1 szálú feldolgozás támogatott. (Super PI, 3Dmark2001) PErsze a többszálú feldolgozásnál, pl. Linx, azért meglátszik, hogy 2 magos a CPU, de az alacsony órajel akkor is rányomja a bélyegét a végeredményekre.

Persze azért, ha nem is olyan nagyban, de némileg belerondít az eredméynekbe az, hogy a HT órajelét egészen 600MHz-re osztottam vissza, míg a memóriák frekvenciáját 533MHz-re állítottam be. Ennek azért éreztem szükségletét, mert elég magas túlhajtásra számítok, s nem szerettem volna, ha a teszt közepén fulladt volna ki a HT, vagy a RAM, ezért úgy gondoltam, már ateszt elején vissza osztom ezeknek a frekvenciáit.

 

Első körben nem kispályáztam, 20%-os órajel emelést céloztam meg, s a Referencia órajelet 200MHz-ről 240MHz-re állítottam. Az alacsony (9X-es) szorzónak “köszönhetően” így is még mindíg csak 2156MHz-en állt a CPU órajele:

Ahogy gondoltam, minden úgy alakult, ezt a 20%-os túlhajtást még alap feszültségen is elviselte a CPU, tehát simán vette az első akadályt.

 

 

Újabb 20%-ot dobtam a CPU-ra, azaz 280MHz-re emeltem az FSB-t, így már 2520MHz-en járt a CPU:

 

Természetesen meg sem kottyant a processzornak, pedig ez már 40%-os túlhajtást jelentett. Végre az eredmények is kezdenek, egy 2 magos CPU-hoz méltóan megfelelni.

 

Ezután egy szép kerek, 300MHz-es Ref. Clock-al próbálkoztam, de továbbra sem emeltem a processzor feszültségén:

 

A rendszer stabil volt, a programok csak gyorsulnak, és csak gyorsulnak, és közben a fejemet kezdtem el vakarni, hogy lehet, előbb fog kifulladni az alaplap a CPU alól, mint maga a CPU.

Beállítottam 320MHz-es referencia órajelet, amivel már 2880MHz-re állt a CPU órajele. Ez már 60%-os túlhajtás:

 

Még mindíg stabilnak tűnt a gép, viszont az Aida64 működése leállt hibaüzenettel folyamatosan bezáródott. De ezt leszámítva nem volt instabilitási gond. Tudtam, hogy itt már az alaplap kezd kifulladni.

 

Végül még 5MHz-et sikerült emelnem a referencia órajelen, ez 2920MHz-re módosította a CPU órajelét:

 

Persze itt is, folyamatosan rakoncátlankodott az Aida64, de sikerült pont úgy elcsípnem, amikor nem írt ki hibaüzenetet. Ez volt az a maximális órajel, ahol még stabil volt, illetve elindult a rendszer. Ez fölött, akár csak 2MHz-et emelvén a Ref. Clock-on, már a Windows sem volt hajlandó betölteni. És azt kell, hogy mondjam, nem a CPU miatt. Természetesen azért próbálkoztam feszültség emelésével, de semmit sem változtatott. Mivel a HT, és a memóriák órajele szépen vissza lett csapva, így azok sem okozhatták az instabilitást. Így szinte biztosra mondható, hogy maga az alaplap nem bírta elviselni a magasabb Referencia órajelet.

Ezúttal nem kellett a fagyállós hűtésemet bevetni, mert előbb fulladt ki az alaplap a CPU alól, mint maga a CPU. Pedig nagyon kíváncsi lennék, hogy mennyit bírna, de nagy valószínűséggel ez soha nem fog kiderülni, mert hiába használnék újabb alaplapot, 300MHz-es Referencia órajel fölött a legjobb alaplapoknál is minden MHz ajándéknak számít, tehát szerintem elmondható erről a processzorról, hogy kiakaszthatatlan. Így vagy úgy, akkor is bámulatos, hogy végig, alapfeszültség mellett is simán elviselt több mint 60%-os túlhajtást.

Persze ezzel a tesztel arra is kerestem a választ, hogy egy alacsonyabb órajelű AM2-es, K8-as architektúrás CPU milyen órajel elérésére képes, és a fentiek alapján elmondhatjuk, hogy igaziból mindegy, hogy milyen órajellel jött ki a processzor, az a 2,8-3GHz elérésére szinte biztos, hogy képes lesz.