3. Bacsis Retro Számítógép Kiállítása: Beszámoló

Pár hónappal korábban, nem gondoltam volna, hogy valaha el fog készülni ez a beszámoló. Hogy miért? Mert szimplán nem éreztem késztetést, hogy nekem kell csinálom egy 3. BRSZK, azaz Bacsis Retro Számítógép Kiállítása Party-t. Lezáródott a tavalyi, majd teltek múltak a hónapok. Majd egyre többen, egymástól függetlenül kerestek meg, és érdeklődtek, hogy idén mikor is lesz a számítógép kiállítás, mert hát akkor úgy készülnek. Persze eleitne még ügyesen kikerültem az egyértelmű válaszadást, de ahogy tényleg egyre többen kerestek meg ezzel a kérdéssel, azt kellett látnom, hogy bizony lenne idén is igény rá.

Így hát március környékén elhatároztam magam, és elkezdtem készülődni az idei kiállításra, amely 2017 Május 20-21-én volt megtartva.

Szerencsére időközben frescho is jelezte felém, hogy szívesen jelenne meg, mint vendég kiállító, és hozna pár Commodre gépet (C64, Amiga) illetve egy HT1080Z típusú, Magyar gyártmányú masinát is.

Éreztem, hogy ha beleadok minden tőlem tellhetőt, akkor így egy igen színvonalas kiállítást fogok/fogunk tudni összehozni.

Aztán szép lassan elérkezdtünk a kitűzött dátumig. Illetve az azt megelőző napig.

Amitől nagyon féltem, mert tudtam, piszok nagy meló lesz részemről cirka 40 gépet felvinni a kiállítás helyszínére, ami ezúttal is Fülén volt, a művelődési házban.

Május 19-e, Péntek, ez volt az én, és a kiállításom 0. napja.

Délelőtt már összeszórtam mindent egy helyre, hogy minél könnyebben lehessen felhordani a kiállítandó számítógépeket, és az egyéb kiállítandó eszközöket.

13:00-kor kezdtük meg fizikálisan is a holmik felhordását. Bizony többesszámban írom, mert ezt segítség nélkül nem tudtam volna megtenni. Gyurkó  László, és egyik jó barátom, Ipse, is a segítségemre sietett, s ekkor még nem is gondoltam, hogy mennyire fontos volt az ő segítsége.

A holmik felpakolása igaz elég komoly fizikai igénybevételt követelt meg, de kb 1,5 óra alatt végeztünk az 500m-re lévő művelődési házba való bepakolással.

Útban a művelődésházhoz, előttem is, és mögöttem is a gépeim szállítódnak:

Majd jött a a számítógépek beüzemelése. Úgy gondoltam, hogy ide már nem lesz szükségem segítségre, de Ipse barátom kitartott, és felajánlotta, segít, amiben tud. Igaz nem annyira számítógép beállítottságú mint én, de hamar kiismerte magát. Egy kis idő után önállóan dolgozott.

 

 

 

Majd megérkezett frescho is, aki szintén segített, annak ellenére, hogy a saját gépeit is be kellett üzemelni.

22:00-kor fejeztük be a gépek beüzemelését. Illetve nem, ez nem jó szó. Inkább úgy fogalmaznék, akkor hagytuk abba. A gépek nagy többségét sikerült beüzemelni, de azért a nyitás napjára is maradt még tenni való.

Utólag belegondolva, ha tényleg egyedül kellett volna beüzemelni a gépeket… Lehet még most is szerelnék.

Május 20-a: első nap!

Nyitás 10:00-kor, éppen ezért már reggel 8-ra felmentem, hogy befejezzem az előkészületeket.

Sajnos nem minden gépet tudtam beüzemelni, annak ellenére, hogy a kiállítás előtt ezúttal is minden gépről megbizonyosodtam, hogy működőképes, de ezzel már rutinból is számoltam. Ez ezzel jár. Így ezzel kalkulálva elmondhatom, hogy többé kevésbé, kicsit döcögősen, de 10:00-ra a gépek beüzemelve várták a látogatókat.

Meglepően fogadtam, hogy alig múlt el 10 óra, s már szép lassan elkezdtek megérkezni a látogatók.

Szép lassan kezdett megtelni a terem. Persze nem volt zsúfoltság, de az nem is jó. Pont annyian voltak, hogy várakozás nélkül, vagy minimális várakozással minden számítógép kipróbálható volt bárki számára.

Már majdnem elhittem, hogy, minden tökéletes, mikor egyszer csak a terem hangját megtöltötte az MFM HDD-k leállása. Bizony, áramszünet. Ja nem, rutinból tudtam, ez egy lecsapódott biztosíték lesz.

Ez egy kicsit kellemetlen volt, hogy a sok látogató előtt csöndesetek el a gépek. Nem akartam, hogy bárki is csalódjon a kiállításban. Így hát egy kisebb-nagyobb gyomorgörccsel vissza kapcsoltam az áramot, majd a gépeket. Hozzáteszem ennyi gép újból elindítása, simán karcolta a 30 percet. De azért, minden a normál kerékvágásba terelődött. Egy szűk órányira, majd megint lement a biztosíték. Amit valószínűleg egy hibás monitor okozott. Szerencsére sikerült megoldanunk, hogy többet ne menjen el az áram, s időközben jött egy látogató, aki felajánlotta, hogy a még nem működő gépeket segít beüzemelni, amikre nekem még nem volt időm. Így délre szerencsére megoldódott minden probléma és tényleg önfeledten szórakozhattak kicsik, és nagyok.

Itt megint nem véletlen fogalmaztam így. Nagyon örültem, hogy a látogató korosztály nagyon vegyes, épp úgy érdeklődtek általános iskolások a Commodre64 iránt, mint az idősebb korosztály.

Idén már 4 gázplazma kijelzős gépet tudtam kiállítani, melyek igen nagy népszerűségnek örvendtek.

Csak úgy, mint a Multiplayer sarok, ahol a Duke Nukem 3D, a Blood Quake1, és a GTA1 volt kipróbálható, akár 4 fős módban is.

Szintén örömmel konstatáltam, hogy idén sem volt fölösleges kihozni pár VGA kártyát, illetve a közel 200db-os CPU gyűjteményemet, mert sokan hosszas időt töltöttek ezek nézegetésével, fényképezésével.

Idén is kipróbálható volt a retina gyilkos 3D szemüveges gép, ami még CRT monitorral működött. Sokan kipróbálták nagy reményekkel, és sokan sóhajtottak fel, hogy ez bizony nem véletlenül volt bukás a maga idejében.

Idén újdonság volt az is, hogy volt egy retro tuning sarok is kiállítva, melynek nem gondoltam volna, hogy lesz bármilyen érdeklődése, de itt is pozitívan kellett csalódnom. Mind a két nap próbálkoztak a pár kivitt alkatrészemből számítógépet kovácsolni, de volt aki igen felkészülten jött a kiállítás eme részére, s saját alkatrészekből villantott, hogy is megy a tuning egy bő évtizedes számítógéppel. Természetesen a több kártyás üzemmód, és a vízhűtés sem maradhatott el.

 

 

Délután már alig álltam a lábamon,s bátran mondhatom, rég örültem ennyire annak, hogy így kipurcantam, mert ez azt jelentette, hogy sok volt a látogató. S egész nap csak beszéltem, magyaráztam, körbe vezettem, sztorizgattam a résztvevőkkel.

Késő délutánra, ahogy csökkent a látogatók forgalma, már kicsit nekem is volt időm leülni játszani, s nagyon jó volt nekem is átélni, milyen is volt 12FPS-el GTA1-et, és Duke3D-t játszani. Tudom, otthon én ezekkel a gépeimmel bármikor átélhetem az élményt, de ez így jó, ha van hozzá közönség. Csak az ökör iszik magában, tartja a mondás, s ugyanez igaz a számítógépezésre is, ha az önfeledt szórakozás a cél.

Este 20:00-kor volt a zárás. Ja nem, mert még mindig annyian voltak, hogy a kezeimen nem tudtam volna megszámolni. Természetesen senkit sem akartam kirakni, de azért 21:00-kor már finoman utaltam rá, hogy lassan én is hazamennék.

Így telt hát az első nap, ami számomra bőven várakozáson felül alakult.

 

Május 21-e, 2. nap!

Nyitás ismét 10:00, de mivel már előző nap tényleg úgy zárt a kiállítás, hogy pár apróságot leszámítva tényleg minden rendben volt, így elég volt 1 órával a nyitás előtt felmennek. Gyorsan elindítgattam a gépeket, szerencsére nem is volt már különösebb probléma, így 10:00-ra ismét úgy érkezhettek a látogatók, hogy a gépek már bekapcsolva voltak.

Ismét szép lassan elkezdett csordogálni az érdeklődők száma. De már érezhetően kevesebben voltak, mint, a korábbi napon.

 

Ennek meg volt az az előnye, hogy tényleg szinte az összes gép szabad volt, vagy ha pont ült egy kiszemelt gépnél valaki, akkor csak kicsit kellett várni, hogy más is kipróbálhassa azt, illetve jobban, és hosszasan tudtam beszélgetni az érdeklődő látogatókkal. Így a vasárnap igen családias hangulatban zajlott, s délután 18:00-kor kapcsoltak le az idei kiállításon utoljára a számítógépek.

Már ekkor fogtam a fejem, hogy milyen jó is lesz a hazapakolás. Viszont nagyon jól esett, hogy ezúttal is több barátom is a segítségemre sietett, a pakolásnál, így összesen 6-an estünk a gépek szétszerelésének, majd az autókba való bepakolásának. S valami hihetetlen módon, de nem egész 2 óra alatt, nem csak hogy elpakoltuk a gépeket, de hozzám vissza is szállítottuk, ráadásul 1 körrel, igaz ehhez 1 kis furgon, 1 kombi, és két szedán típusú gépjármű kellett.

 

 

 

Így zajlott tehát eme 2 nap, illetve az azt megelőző pakolásról szóló napom. Aztán, hogy a kiállítás utáni napom nekem miről szólt, az is megérne egy külön beszámolót, mert ezeket a gépeket el is kell ám otthon nekem pakolnom… ;-)

De a lényeg, hogy remélem a jelen lévő kb. 120 ember aki eljött, mindenki jól érezte magát, s remélem, ha jövőre is megrendezésre kerül egy még jobb, még ütősebb retro számítógép kiállítás, akkor sok arcot ismerősként fogok látni!

Végezetül pedig álljon itt pár videó, és fotó kommentár nélkül  azoknak, akik sajnos nem tudtak eljönni a kiállításra: