Mobil Core2 Duo: öreg róka, nem vén róka?

Ezt a cikket is ebegab92-nek köszönhetjük, olvassátok tőle szeretettel!

Napjainkban kezdenek már kikopni az LGA-775-re épülő asztali gépek, ugyanígy a laptopok is, bár még igen sok embernek akad ilyen eszköze, legalább egy. Konkrétan a Core2 alapú CPU-kra gondoltam ezen a platformon belül, hiszen ezek ma is relatíve kellemes teljesítményt tudnak nyújtani egész korrekt ár mellett. Laptopokba viszont bár nehezebb találni CPU-t, de jó eséllyel egész olcsón hozzájuk lehet jutni, olcsóbban akár asztali társaiknál is, hiszen egy laptop processzort általában nem szoktak cserélni. Hozzáteszem, csak általában, mivel kíváncsi voltam, hogy hirtelen mit lehet kihozni egy korosodó laptopból 2013-ban. Az Acer Extensa 5635G laptopom került fejlesztésre. Napjainkban bár relatíve könnyen hozzá lehet jutni laptopokhoz, akár 70-80 ezer Ft körül is újonnan, melyek bár szerény teljesítményűek, mégis alapvető feladatokra, mint pl. netezés, Office, filmnézés tökéletesen elegek. Így felvetődött bennem is a kérdés, hogy van e értelme laptopot lecserélni, hisz egy játékra való 130-150 ezer Ft legalább (itt kezdődnek azok, amikkel már tényleg lehet komolyabban játszani), egy 80-90 ezer forintos laptoppal pedig nem jutnék előrébb, mert a VGA a szűk keresztmetszetük főleg. Így nem maradt más, mint hogy hozzunk ki valamit a jelenlegi konstrukcióból.

Magát a gépet 2010 nyarán kaptam, az alján lévő matrica szerint 2010. 02..27-én állították össze. Eredetileg ezek voltak benne:

• Intel Core2 Duo T6570: 2.10 GHz, 2 MB L2 cache, 800 MHz FSB, 2 mag, 35W TDP
• 2×2 GB DDR3 1066@800 MHz Elpida RAM
• 320 GB WesternDigital HDD (5400 RPM)
• NVIDIA GeForce G 105M VGA 512 MB DDR2 VRAM és 64-bit buszszélesség társaságába

 

 

 

Igen gyilkos teljesítmény lakozik ebben a VGA-ban, de a chipset nyújtotta GMA 4500 MHD-nál mindenképpen jobb.

Első körben a RAM-ot volt szerencsém cserélni, a 2×2 GB-ot átraktam másikba (testvéremébe J ), az ő 4 GB-os (1600 MHz) modulja mellé vettem egy 2 GB-os 1600 MHz-es modult is, így lett a gépben 6 GB RAM, továbbá DualChannel is, de a modulok csak 800 MHz-en jártak, és ott van kiaknázatlanul még 800 MHz. Elkezdtem nézelődni, hogy milyen alternatívák vannak, így lyukadtam ki egy Core2 Duo P8400-asnál.

A gépet egy Intel Mobile GM45 nevezetű chipsettel áldották meg, mely az AIDA64 szerint 533-tól 1066 MHz-es FSB-ig mindent megeszik, ám a valóság az volt, hogy 800-1066 MHz-es FSB-ket támogat a DDR3 használata miatt, hiszen 533 és 667 MHz FSB mellett már nem tudja a RAM-ot visszaosztani 800 MHz alá, ehhez DDR2-es modul kellene.

 

A Mobil Core2 Duo-k nem sokkal az asztali társaik megjelenése után kerültek piacra 2006-ban. Ezek még 65 nm-es csíkszélességen készültek, nagy részük 35W TDP besorolású volt, 2 és 4 MB L2 cache-sel szereltek, 533-667-800 MHz FSB-vel rendelkeztek, illetve támogatták az MMX, SSE, SSE2, SSE3, SSSE3, EM64T, VT-x utasításokat (utóbbit nem minden modell). Különlegességük még a 65 nm-es példányoknak, hogy készültek Socket-M-be való példányok is, ám nagy részük Socket-P foglalatot használt. Eltelt cirka 2 év, és elkészültek az első 45 nm-en készült példányok, melyek 2008 környékén kerültek a boltok polcaira, mobil testvéreik nem sokkal ezután jelentek meg. A 45 nm-en gyártott példányok már csak Socket-P-vel voltak kompatibilisek. Az újabb szériát felruházták az SSE 4.1 utasítássorral. „Csak” 800 és 1066 MHz FSB-jűek ezek a processzorok, 2 vagy 3 vagy 6 MB L2 cache társaságában. Jellemzően 35W-os TDP-jűek, de az általam használt példány már az energiatakarékosabb 25W-os besorolást kapta. Léteznek még 10W-os példányok is, de ezeknek az órajele is alacsonyabb, egyszerűbb gépekbe szánták. A Core2-esek palettáját színesítik még a Core2 Quadok mobil változatai, melyek közül a Q9000-es 6 MB, míg a Q9100-as 12 MB! L2 cache-sel szerelt példányok. Mind a Duo-kból, mind a Quad-okból készült ExtremeEdition is laptopokba, ezek csak a csúcsgépekben fordulnak elő. A CPU-k számozására kaotikusság jellemző.

A meglévő T6570-esem 2009. második negyedében került piacra, míg a P8400 2008. július 15-én.

 

 

CPU-Worldon összehasonlítás során az utasításkészlet, csíkszélesség, mag neve egyezett. Eltérések, hogy a P8400 1066 MHz FSB-jű már, 10W-tal kevesebbet eszik, 1 MB-tal több az L2 cache, Trusted Execution-t, valamint a Turbo Boostot is támogatja. Mindkettő processzor közös jellegzetessége még az EIST (Enhanced Intel SpeedStep Technology: képes terheléstől függően a CPU szorzóját változtatni), valamint képesek arra, hogy terheletlenség esetén megfelezzék az FSB-t, így fokozva az energiatakarékosságot.

 

Tesztjeim során a szokásos programokat használtam, nézzük is, hogy mekkora ugrást jelentett a P8400!

Első tesztcsomagomban Super Pi, LinX, WinRAR volt

Elnézve a számokat, minden olyan bő 10%-kal gyorsult. A LinX már megütötte a 15 GFLOPS-ot is, ami bőven elég hétköznapi használatra. A WinRAR kissé soványnak tűnik már, hiszen olcsón lehet már 4 magos processzorokat is venni, melyek ennek kb. a dupláját produkálják.

Második tesztemben az AIDA 64 által kínált sebességteszteket vettem elő

 

 

Minden elég látványosan gyorsult, legfőképpen a memóriatesztek. Átlagolva, cirka 25%-ot gyorsult a memóriakezelés, hála a magasabb FSB-nek.

 

Érzékeltetésképp, hogy mekkora a különbség a chipsetben lévő és a CPU-ba integrált memóriavezérlő teljesítménye között. Gyakorlatilag háromszoros az előnye a Pentium B960-nak a Core2 Duo P8400+GM45 pároshoz képest.

 

 

Most pedig jöjjenek az Aida64 beépített CPU tesztjei:

 

 

 

 

 

 

Minden tesztben a P8400 átlagosan 10-15%-kal teljesített jobban.

Harmadik tesztemben a Prime95 nyújtotta „fűtési próbát” vettem elő, és néztem, hogy alakul a melegedés.

 

 

Azt vártam, hogy a P8400 látványosan hűvösebb lesz a 10W-tal kisebb TDP miatt, de nem így történt. Igaz látszik egy kb. 2 fok eltérés a processzor között, de ez annyira már nem számottevő, hogy a P8400 80 °C-ig, a T6570 pedig 82 °C-ig melegedett.

Negyedik tesztemben a bootidőt néztem meg, hogy hogy alakultak. A T6570-es mellet 1 perc 20 másodperc volt a bekapcsolástól egészen az összes ikon megjelenéséig, a P8400 mellett már 1 perc 15 másodperc volt csak ez az idő.

Végül a kihagyhatatlan Windows élményindex.

 

 

Az élményindex CPU és memória eredményei igen komoly 0,3-del nőttek. Mivel eddig se jelentett túl sokat ez az eredmény, így most sincs túlzott informatív értéke.

 

Jöjjön a tuning! SetFSB, ClockGen-nel nem lehet húzni, SetFSB még esélyesebb lett volna, de ott egyből fekete képernyő fogadott, igaz a csúszka következő foka 1333 MHz FSB-t jelentett volna, ami kissé sok lehetett a rendszernek. Korábban említettem, hogy támogatja a CPU az Intel Turbo Boost technológiát. Benchmark programok alatt valamiért nem jött elő, de egyéb alkalmazások során fel-felszökött a szorzó 8.5-ről 9-re, így 2.40 GHz-es órajelet biztosítva.

 

Összegzés: a P8400-as jelentőset dobott a memóriasebességeken, másból nem volt annyira látványos a változás, de azért érezhető volt az a +10-15%teljesítménynövekedés. Ha a laptop, amit lecserélne tulajdonosa, még jó állapotban van, megfontolandó, hogy elég lenne a gépnek csak egy kis fejlesztés, pláne akkor, ha csak irodai munkára, internetezésre, filmnézésre használja a gépét az illető. A legszembetűnőbb változást az hozza, mikor egy Celeron M-et cserélünk le egy Pentium Dual-Core-ra vagy egy Core2 Duo-ra. Manapság a laptopok között már igen csak szükségessé vált a minimum két mag a döccenés mentes használathoz. A „jó öreg” Core2-esek most is megmutatták, hogy még mindig van bennük potenciál.