Sony Mavica MVC-FD71: A digitális fényképezés kezdete

Jelen cikkem tesztalanya több szempontból is a kakukktojás kategóriába esik itt a bacsis-tuningon, mert egyrészt nem túl sok köze van a számítástechnikához, illetve esetleg csak részben, ráadásul a fényképezőkhöz egyáltalán nem értek. És igen, le is lőttem a poént, eme cikkem főszereplője egy Sony Mavica MVC-FD71 típusú digitális fényképező gép lesz!

Megmondom őszíntén nem eme csoda gép volt eredetileg tervben, hogy írok róla, de úgy gondoltam, hogy ez a kifejezetten számítástechnikát kedvelő olvasóknak is érdekes lehet, már csak magamból kiindulva is.

Mint fentebb említettem, a fényképezős világban kevésbé vagyok jártas, ezért igyekszek úgy fogalmazni, hogy minnél kevesebb pontatlanságba fussak bele, ám ennek ellenrére biztosan lesznek pontatlanúl leírt részek. Ha ilyesmit véltek felfedezni, ne tartsátok magatokba,s jelezzétek!

 

Hogy miért írok erről a gépről?

Csak mert ez a gép az első digitális fényképezők táborát erősíti. A Sony még 1999-ben dobta piacra, s a maga idejáben még inkább tűnt különlegesnek, egy digitális gép, mintsem az, hogy a fényképek mentése az 1,44Mb-os 3,5 colos floppy lemezre történik. De az elmúlt 15 évben sokat változott a világ ezen a téren, s manapság már a mikróhullámú sütőkbe is raknak fényképezőt, viszont, az hogy floppy lemezre történik a képek lemetése, adhat némi okot a moslygásra. Épp ezért is tetszett meg nekem a gép, s gondoltam úgy, hogy 2ezer JMF-et (Jó Magyar Forint) megér.

A gépet miután kicsomagoltam, egyből jól megcsodáltam, és alaposan meglepődtem a fizikai méretein. Hiszen a gép nem csak a mai digit.gépeknél nagyobb, de még a videókamerák is kényelmesen elbújhatnak mögötte.

Persze simán lehetséges, hogy 15 évvel ezelőtt is meg tudták volna oldani a kisebb fizikai méretet, de a Floppy lemeznek adott a fizikai mérete, s ha azt akarjuk, hogy sikerüljön a gépbe beletuszkolni egy hajlékonylemezt, akkor ahhoz muszáj egy bizonyos méretnek társulnia.

 

A  138X103X62mm-es fizikai mérethez kerek 0,5KG-os súly társul

 

A külső után pedig ismerkedjünk meg a lényeggel, azaz hogy mire is képes a masina!

Maga az optika CCD típusú, és az ISO100-as szabványnak megfelelő. Az elkészülendő fotókat pedig 640X480-as felbontásban tudja rögzíteni, ami 0,3Mpixelnek felel meg, A gyártó ezt viszont megfejelte még egy 10X-es Optikai zommal, amire még 2X-es digitális zoom-ot is „rá lehet tolni”.

Természetesen, mint minden valamit érő fényképező, úgy ez is kapott egy vakut, amit igény szerint használhatunk, vagy ki kapcsolhatunk.

Ami nekem nagyon tetszett, hogy a fókusz lehet automatikus, de akár manuális is, azaz mi magunk az objektívet „csavargatva” is tudjuk a a kép élességét állítani.

 

Ahogy említettem, a az elkészült képek 1,44MB-os 3,5 colos floppy lemezre mentődnek le, de a gép kapott egy 2,5colos LCD kijelzőt, ami segítségével figyelemmel tudjuk kísérni, hogy az objektív „mit is lát”, azaz hogy mit is akarunk lefényképezni, de akár az elkészült képeket is visszanézhetjük rajta.

 

Továbbá kapunk még pár beállítási lehetőséget, amit szintén ezen a kijelzőn ellenőrízhetünk, illetve állíthatunk.

Állíthatjuk az elkészülendő fotó minőségét, (normál, és finom minőség) 2 felbontás közül is választhatunk, 320X240, és 640X480 között. Aztán választhatunk, hogy a fotók Jpeg, vagy BMP kiterjesztésben mentődjenek, ééééés, dobpegés!!!!!! Akár még azt is megcsinálhatjuk, hogy egy floppy lemez tartalmát átmásolja a gép egy másik floppy lemezre. Ez úgy történik, hogy a Floppy lemezen lévő fotókat lementi a saját memóriájába, majd a lemezt egy üresre cserélve, szépen vissza másolja a képeket. Szóval a beállítások nem kínálnak túl sok opciót, de legalább nem veszünk el a részletekben.

Aztán néhány beállításhoz hardveres gomb lett rendelve, ilyen a vaku ki/be kapcsolgatása, vagy az effektek kiválasztása ami naggyából a szokásos, azaz van negatív, fekete-fehér, és szépia effekt.

A gyári akkumlátora 7,2V-os, de túl sokat nem szeretnék írni róla, mivel egyrészt már ez is lassan 15 éves, és az akkuk azok amik nagyon nem időtállóak, másrészt töltőm nincs hozzá, ezért egy valamilyen, egykor talán hangfal adapterről „bikázom” míg naggyából eléri a hivatalos feszültséget, de volt, hogy pöppet túl töltöttem, és valamivel 10V fölé ment a töltöttségi szint…

 

Na, de vajon mire is képes a masina?

Hát próbáljuk ki! Elkezdtem mindenféle körülmények között fotózni!

 

Első körben természetes fény mellett lőttem pár képet, igaz borult volt az idő, de mindenesetre akkor sem lámafény mellett fotóztam. Íme:

 

 

 

Aztán pár közeli kép:

 

 

Hát igen… és itt már ki is jön az alacsony felbontás hibája. A képek elég pixelesnek tűnnek… és hát azok is. De természetesen a VGA kamerával szerelt telefonokat “agyon veri”

 

Természetesen a zoom funkciót is megnéztem:

 

 

 

 

 

Itt viszont hatalmasat domborít a gép. Ahogy növelem a Zoom mértékét, a fényképezett objektum egyre közelebbnek tűnik, de a minőség még maximális részletesség mellett sem mosódik, vagy pixelesedik, szóval erre nagy respect neki

 

Aztán bejöttem a géppel, és macro képeket csináltam:

 

 

 

 

Itt is igen jól szerepelt a gép, piszok jó, nagyon közeli képeket lehet vele készíteni. És akkor mondanám is, hogy itt már volt értelme a manuális fókusznak, mert az utolsó 2 képhez már én magamnak kellett a fókuszt álíltani a minél jobb képminőség érdekébe…

 

Legvégül pedig, olyan környezetben fényképeztem, ahol már éppen hogy csak elégséges volt a fény, azt is lámpák biztosították, vagy pedig már az a fény is kevés volt, és a vakunak is rá kellett segíteni!

 

 

 

 

 

 

A gép az alacsony felbontásához képest itt is relatíve elég jól teljesített, a vaku fénye kellően erős, hogy akár nagyobb belső helységeket is megtöltsön annyi fénnyel, hogy korrekt képek készülhessenek.

 

A végére nem maradt más, mit az én saját, szubjktív véleményem, értékelésem!

Mai szemmel nézve hatalmas nagy feeling, hogy a gép floppy-ra menti a képeket. Egy lemezre kb 20 fotót tud rárakni, ami a mai gépek és memória kártyák több ezres képeivel szemben szintén elég mosolygós, de igaziból 3-4-5 floppy lemezt zsebre vágva bőven készíthetünk fényképeket. Többre amúgysincs túl nagy szükség.

Sajnos a fényképező egyetlen gyengéje, hogy csak VGA felbontást tud, ezért a képek elég pixelesek, oylkor kicsit fakónak hatnak, ám legyen gyenge fényviszony, vagy messzi objektum, ha le akarjuk fotózni, azt le is fogjuk tudni, a gép azt a minőséget amit tud, azt szinte minden esetben hozza.

Az akkumlátora is elég korrekt, mert már vagy 100-150 képet lőttem vele én, és a gyerekek, de még mindíg bírja, szóval erre sincs panasz.

Hogy manapság lehet-e még használni? azt mindenki döntse el, mik az igényei, de szerintem szórakozni vele, máig simán lehet, örülök hogy van ez a gépem