Xeon X5270 tuning: Nem rossz, de többet vártam

Az idő múlik, az emberek változnak, és ez alól én sem vagyok kivétel.

kb. 10 évvel ezelőtt kezdtem cikkeket készíteni, s a történetnek nagyon az elején készítettem a „híres” hűtőpaszta vs. lekvár cikkemet, amit máig emlegetnek az emberek, és poénkodnak vele. Eleinte elég sok hasonló „marhaságot” követtem el, de aztán egyre jobban átváltottam a komolyabb hangvételű, tuningolással foglalkozó cikkekbe. Éveken keresztül csináltam az ilyen jellegű bemutatóimat, s rengeteg sok processzort tuningoltam, illetve készítettem róluk beszámolót. Az idő előrehaladtával igyekeztem finomítani a technikámon, s „kifejlesztettem” a fagyállós hűtést. Aztán rájöttem, hogy ezt szeretem csinálni, de egy bizonyos szint fölé nem tudok jutni, mert ahhoz komolyabb felszerelések kellenek, ami komoly pénz összegeket emésztene fel, s így inkább szép lassan ez a korszakom is lecsillapodott, és elkezdtem egyre jobban foglalkozni a retro számítástechnikával. Persze ez nem jelenti azt, hogy ne szeretnék tuningolni, vagy hogy nem csinálom, de az tény, hogy ritkábban mint korábban. De attól, mert nem írok ilyen jellegű bemutatókat, meg szoktam nézni pár számomra érdekes processzor képességét.

Még 2016 karácsonyán lepett meg a Jézuska egy Gigabyte EP45-DS5-ös alaplappal, amivel komoly terveim voltak. Máig igen nagy népszerűségnek örvend az LGA775-ös platform, és boldog-boldogtalan rakosgatja ezekbe a lapokba némi módosításal az LGA771-es Xeon processzorok garmadáját. Megmondom őszintén, nekem is voltak, és vannak ilyen jellegű ambícióim. 2017 januárjában egy extrém tuning-os videós bemutatóval  jelentkeztem, de azóta tényleg nem jelentkeztem CPU tuningos bemutatóval. Pedig az alaplaphoz több olyan CPU-t is szereztem, amikben láttam potenciált. Többet ki is próbáltam, hogy mire képesek, de cikk nem született róluk, mert igaziból egyik processzorral sem tudtam olyan eredményt elérni, amire azt mondtam volna, hogy az megérne egy cikket.

Jelen cikk főszereplője, egy Xeon X5270-es processzor sem úgy teljesített, ahogy én azt elvártam volna, de lehet, hogy csak az én elvárásaim voltak túl nagyok. Így vagy úgy, elhatároztam, hogy erről most fogok készíteni egy bemutatót, ha másért nem, akkor azért, hogy lássátok, bacsis-ban továbbra is megvan a tűz, és a jó öreg fagyállós palack sem lett kiszuperálva.

Na de a bevezető rizsa után lássuk, hogy miről is van itt szó?!

 

Már elavulófélbe jutott az LGA775-ös platform, mikor elkezdett terjedni, hogy apróbb módosítással a szerverekbe szánt LGA771 tokozású, szerverekbe szánt Xeon CPU-k is belehelyezhetők az LGA775-ös desktop gépek alaplapjaiba. Ez a felhasználókat több szempontból is pozitívan érintette, hiszen egyrészt a Core 2 Duo/Quad CPU-k „Xeonos változatai” olcsóbbak, ráadásul olyan modellek is léteznek, amiknek nem volt asztali verziói. Így akár az asztali processzoroktól eltérően még magasabb órajelű, azaz nagyobb teljesítményű. vagy igény esetén sokkal alacsonyabb fogyasztású CPU-t is behelyezhetünk a desktop alaplapokba. Ezzel hirtelen „halott poraiból” támadt fel az LGA775-ös platform, és annak ellenére, hogy az ilyen konfigurációk alapja némely esetben már 10 éves is elmúlt, köszöni szépen él, és virul, és máig igen nagy népszerűségnek örvend, hiszen máig, sok ember számára kínál elegendő teljesítményt kifejezetten olcsón.

Így egy csapásra, az amúgy is rengeteg különböző, és több architektúrára épülő processzorokat támogató LGA775-ös alaplapok még több processzort támogattak, ami nekem is nagyon szimpatikus volt, s már régóta szemezgettem egy komolyabb LGA775-ös deszkára.

Ahogy fentebb is írtam, tavaly karácsonykor a Jézuska megajándékozott egy Gigabyte EP45-DS5-ös alaplappal ami a maga idejében egy felső kategóriás alaplap volt. Természetesen támogatja az összes LGA775, és LGA771-es processzort, az alaplapon csücsülő Intel P45-ös chipset pedig a Crossfire rendszer kiépítésének ad zöld utat. Igaz memóriából ez az alaplap a DDR2-es modulokat támogatja, de kis utána járással lehet szerezni 2GB-os komolyabb tuning potenciállal rendelkező modulokat is, így 8GB-ot simán be lehet rakni az alaplapba, ami még a mai játékoknak is elégséges.

Mindenképpen szerettem volna beszerezni egy Xeon X5270-es processzort.

Ez a CPU 2008 szeptember 8-án került piacra, s 45 nanométeres gyártástechnológiával készült. A Wolfdale névre halható CPU magból pedig 2 van neki, azaz ez egy 2 magos CPU. Órajele 3500MHz, ezt 1333MHz-es FSB, és a hozzá tartozó 10,5X-es szorzó segítségével éri el. L2 Cache-ből 6MB jutott neki, SIMD utasításkészletekből pedig az MMX, az SSE-SSE4.1 támogatott, de nem kell lemondanunk a hardveres virtualizáció, és a 64 bites utasítások futtatásáról sem.

Viszonyításkép asztali fronton a legerősebb Core 2 Duo CPU az E8600-as volt, melynek csak 3333MHz volt az órajele, mert az csak 10X-es szorzóval rendelkezett. Aztán 2009-ben felröppentek a hírek, hogy piacra fog kerülni az E8700-as modell is, ami a Xeon X5270-el azonos, 3500MHz-en fog ketyegni, de végül mégsem került piacra.

Szóval a minél magasabb órajel elérése érdekében választottam a Xeon X5270-es CPU-t, ami még önmagában nem garantálja azt, hogy ezzel biztosan magasabb órajelet érnék el, mint egy E8600-assal, vagy akár egy E8500-assal, de a magasabb szorzójának köszönhetően kevesebb az esély, hogy FSB Wall-ba ütközök, a későbbi gyártásának köszönhetően nagyobb az esély, hogy jobb minőségű szilíciumból készült, és a Xeonok sok esetben amúgy is válogatott példányok az asztali processzorokkal szemben, így minden adott volt a sikeresebb tuninghoz.

Még mielőtt belevágnánk a tuningba, engedjétek meg, hogy elmagyarázzam röviden annak, aki még nem tudja, hogy is kell behelyezni egy LGA771-es tokozású processzort az LGA775-ös alaplapokba!

Először is fontos kiemelni, hogy nem minden chipkészlet támogatja ezt az eljárást.
korlátlanul, az összes LGA771-es Xeont csak a P szériás (965P-től) és a G szériás (G31-től) chipsettel szerelt alaplapok támogatják. Ezekhez a lapokhoz is szükségünk van egy úgy nevezett „mod” BIOS-ra, amely tartalmazza a Xeon CPU-k mikrókódját ami pl innen elég sok alaplaphoz beszerezhető
Ha ezzel meg vagyunk, akkor először is kell egy kis adapter a CPU aljára, illetve, az asztali processzorokhoz képest, 90 fokkal elforgatva kell behelyeznünk a CPU-t az alaplapba. Ahhoz, hogy utóbbit meg tudjuk tenni, vagy a CPU-ba kell belereszelni 2 kis bevágást, vagy az alaplapból kell kivágni a két kis pozicionálót.

Szerencsére már nagyon sok helyen úgy értékesítik ezeket a processzorokat, hogy mellékelik hozzájuk a kis adaptert, vagy akár már fel van helyezve a CPU érintkezőjére, illetve a bevágásokat is megcsinálták rajtuk, szóval BIOS frissítés után sok esetben semmi dolgunk nincs, csak berakni a CPU-t, és már indul is a számítógép.

Ezek után lássuk a konfigurációt:

Gigabyte EP45-DS5 alaplap
Xeon X5270 CPU

2X2GB A-Data Vitesta 1066MHz DDR2 RAM

Geforce GTX 570 VGA kártya

WD Velociraptor 150GB HDD

750W Chieftec PSU

Windows 7 SP1 operációs rendszer

A tesztet a szokásos módszeremmel végeztem. Azaz először a CPU gyári órajelén futtattam le a tesztjeimet, léghűtés alkalmazása mellett, hogy lássuk mire képes a CPU, majd elkezdtem emelni a CPU órajelét, egészen addig míg instabillá nem vált a gép. Akkor elkezdtem a CPU magfeszültségét emelni, mikor már így sem tudtam stabilizálni a rendszert, a léghűtést lecserélve bevetettem a jó öreg fagyállós hűtésemet.

 

Lássuk tehát, mire képes a CPU a gyári, 3,5GHz-en:

A CPU-Z benchmarkjában referencia CPU-nak a Pentium G4500-as modellt választottam, mert szintén 2 maggal, és 3,5GHz-el rendelkezik, csak épp egy aktuális architektúrára, a Skylake-re épül. Így az is látható, hogy az elmúlt szűk 10 évben mennyit fejlődtek az Intel CPU-i azonos órajel mellett. A többi eredményt is érdemes megfigyelni, hogy később látható legyen, mennyit tudott gyorsulni a rendszer.

A tuningot azzal kezdtem, hogy a 333MHz-es FSB-t 381MHz-re csaptam:

Így tehát máris 4GHz-en száguldott a processzor, s a korábban lefixált 1,25V-os CPU feszültséget sem kellett módosítani.
A gyorsulás minden programnál tetten érhető, de még így is elég messze van a Pentium G4500-as teljesítménye.

Következő lépésként az FSB-t 410MHz-re emeltem, amihez, hogy a Linx futtatása alatt is stabil legyen a rendszer, a CPU magfeszültségének 1 tizeddel meg kellett emelnem a feszültségét, tehát az 1,35V-ra lett állítva:

Tovább gyorsultak a tesztprogramok, s már csak 20%-nyi előnye van a Pentium G4500-nak, de szeretném azt is kiemelni, hogy a Zalman CNPS 9500-as hűtés kezd kevés lenni. Terhelés alatt már 80 fok fölé kúszik a CPU. Hamarosan kevés lesz a léghűtés.

Következő lépésnek a 4500MHz-et céloztam meg, amihez már 1,425V-ot kellett beállítanom:
Lassan sikerül a Super PI 1M-es tesztjében 10 másodperc alá menni, a 3Dmark 2001 is addig-addig gyorsult, hogy át sikerült lépni a 60 ezres pontszámot, viszont a Linx indításakor a CPU egyből 90 fok fölé kúszott, és az Aida jelezte is, hogy túlmelegszik a CPU. Hiába van még némi potenciál a processzorban, ezt már léghűtéssel nem lehet kiaknázni.

Elővettem tehát a fagyállós palackomat, amelyben a fagyálló kb. -15 fokra lett lehűtve, ezt a folyadékot fogom keringetni a vízhűtős rendszeremben

 

Na így már mindjárt jobb a helyzet,  máris bátrabban állítottam be a CPU-nak 1,55V-os feszültséget, s az FSB-t 477MHz-re állítottam, így kerek 5GHz-re módosult a CPU órajele:

Egyszerűen nem akartam elhinni, hogy mikor a Linx-et elindítottam, a CPU hőmérséklete még így is 60fok!!! környékére ugrott. Hát mondom ez hihetetlen. Le is szedtem a CPU blokkot, hogy megnézzem, megfelelően fekszik-e fel a processzorra, illetve megfelelően van a hűtőpaszta felvíve a CPU felületére , de mindent rendben találtam. Sajnos így a Linx már hibát jelzett, de a többi program teljesen stabilnak bizonyult, és lefutott minden. Ha utol érni nem is, de rendesen megközelíteni sikerült a Pentium G4500-as CPU-t. a Super Pi-ben is 10 másodperc alá sikerült jutni, és természetesen a 3Dmarkok is még tovább gyorsultak.

Végezetül pedig úgy gondoltam, hogy megpróbálom az 5,1GHz-et megcsípni:

Ehhez már 1,6V-ot kellett beállítanom, és csak a Super PI-t tudtam lefuttatni. Ilyen órajel, de főleg inkább ilyen feszültség mellett már ez a hűtés is felmondta a szolgálatot, ide már még komolyabb hűtési megoldás kellene, amivel én nem rendelkezek, tehát én idáig tudtam eljutni.

Összességben nem olyan rossz az 5GHz, de én többet vártam, mert ennyit a jobb E8400, E8500-as CPU-k is tudnak, főleg folyadék hűtéssel. Persze ez nem jelenti azt, hogy törvényszerű akkor, hogy ez a Xeon X5270 többet fusson, de nagyon reménykedek. Hamarosan rendelek egy újabb modellt bízva abban, hogy azzal talán sikerül még pár száz MHz pluszt kicsikarnom.