1400-as Duron: Tuningban villantós

Egy pár évvel ezelőtt voltam nagyon ráfeküdve a Socket A tokozású processzorok tuningolására.

Igaziból nem sok Athlon XP processzor maradt akkor tuningolatlanul. Kezeltem 400-as FSB-s szorzózármentes Bartont, de az Ultra alacsony fogyasztású Geode sem maradt ki, de persze ezeken kívül is jó néhány modell megmutathatta, mennyi tartalékot rejtett…

Aztán ezek egyszer csak lecsengtek, hosszú-hosszú időre.

Egészen mostanáig. A kezem közé került egy 1400MHz-es Duron CPU. Ez a processzor már a legutolsó szériás Duron-ok közül került ki, mert az AMD e széria után nevezte át az olcsó processzorait Sempron-ra. Miután elég kései szériáról van szó, ezért a gyártástechnológiája is már modernebbnek számít, értelemszerűen a K7-es architektúrán belül, hiszen egy több mint 10 éves CPU-ról beszélünk.

Szokás szerint, még mielőtt belevágnák a CPU meghajtásába, kicsit ismerkedjünk meg ezzel a processzorral, illetve magával a Duron családdal.

Az első Duron CPU-k még 2000-ben jelentek meg, és az alsó kategóriába lettek pozícionálva, elsődleges céljuk az Intel Pentium 3-as Celeron processzorok fölé kerekedése. A kezdeti órajelük 600Mhz volt, és még 0,18 mikronos csíkszélességgel készültek. A második Duron generáció 2001-ben jelent meg, és a korábbi generációval szemben már magasabb órajellel indultak, 900Mhz-től egészen 1300MHz-ig skálázódtak, és ezek voltak az első Duronok, amik már az SSE utasításkészletet is támogatták.

És el is jutottunk a harmadik, és egyben utolsó szériás Duron processzorokig, amik 2003-ban kerültek piacra. 1400Mhz-es példány volt a legkisebb, de készült 1600-as és a legerősebb, 1800Mhz-es példány is. Az Applebred kódnévre hallgató CPU mag 0,13 mikronos csíkszélességgel készült. A kisebb csíkszélességnek köszönhetően csökkent az üzemi feszültség, ami által a fogyasztás is mérséklődött a korábbi generációhoz képest. Utasításkészletből itt változás nem történt,, azaz maradt ugyanaz, mint a korábbi generációnál, azaz MMX, 3Dnow!,  Extended 3Dnow! és az SSE. A Duron sajátossága, hogy a gyártó az Athlon modellekkel szemben itt csak 2X64KB L1Cache (adat+utasítás) és csak 64KB L2 Cache-t engedélyezett a CPU-ban. Viszont fejlődésnek számít, hogy a rendszerbusz 133MHz-re emelkedett (266MHz-es külső órajel)

Szemfülesek észrevehették, hogy lényegében ez a CPU nagyon hasonlít a Thoroughbred nevű Athlon XP processzorokra, a különbség mindössze csak annyi, hogy míg a Duron-nál 64KB L2, míg az Athlon XP-knél 256KB L2 Cache jutott, és szerencsére más butításon nem esett át a CPU.

Itt halkan megjegyezném, hogy annyira azonos volt a Kess-t leszámítva a Thoroughbred és az Applebred, hogy jó néhány Applebred-nél lehetett aktiválni a letiltott L2 Cache-t és egy teljes értékű Athlon XP-vé lehetett őket varázsolni.

Ahogy fentebb is írtam, a tesztben szereplő Duron CPU-nak 1400MHz-es órajele van, ami a család legkisebb tagja. És lényegében az 1600+-os Athlon XP-vel azonos az órajele.

A tesztet a szokásos módon végeztem, megnéztem, hogy a CPU mire képes alap órajelen, majd elkezdtem tuningolni FSB emelésével. Amikor instabil volt a gép, akkor feszültség emeléssel próbálkoztam korrigálni, illetve amikor már az is kevésnek bizonyult, jött a jó öreg fagyállós hűtés, bár itt elárulom,az már nem hozott érdemi változást…

 

Lássuk a tesztrendszert:

Abit NF7-S V2.0 alaplap Merlin Spitfire mod BIOS-al

AMD Duron 1400MHz CPU

2X512MB Geil Ultra memória

ATI Radeon 9800XT VGA kártya

30GB „LAPOS MAXTOR” HDD

High Power 500W PSU

Windows XP SP3 Oprendszer

Tehát első körben alap órajelen néztem meg, mire képes a rendszer.

Látható a mai szemmel, nézve, nem túl acélos teljesítmény, ám ha az AMD Geode-s eredménnyel összevetjük, látható, hogy annyira nem is marad el a kis Sempron, tehát a megfaragott L2 Cache nem olyan hatalmas érvágás a CPU-nak. Természetesen a feszültség is még a gyártó által előírt 1,5V-ra lett beállítva.

Amit még szeretnék kiemelni, hogy a RAM/FSB 1:1-es arányra lett állítva, azaz a memóriák itt mindössze csak 266MHz-en ketyegtek, s úgy gondoltam, hogy akkor egy elég szűk, CL2-2-2-5-ös időzítést állítok be, a minél nagyobb teljesítmény érdekében.

ÉS akkor kezdődjék a tuning! Első körben az FSB-t 150MHz-re emeltem, ami 1575MHz-et eredményezett:

A rendszer teljesen stabil maradt, lefutottak az eredmények, és a tesztprogramokban meg is mutatkozott ez a kis plusz.

Innentől kezdve 10MHz-eket emeltem az FSB-n, így tehát jött a 160MHz, ami 1680MHz-et jelentett:

 

Továbbra is stabil volt a rendszer, a programok tovább gyorsultak.

Újabb 10MHz-es emelés jött:

 

Majd ismét 10MHz, ami már 1900MHz-et jelentett:

 

Igen, még mindíg alapfeszültségen jár a CPU, s ez a laza 500MHz plusz laza 35%-os emelést jelentett. Igaz a Winrar ezúttal kicsit kevesebbet hozott, ez annak tudható be, hogy a memóriák késleltetését CL2-ről CL2,5-3-3-6-ra kellett állítanom.

 

Adjunk még neki. a 2000MHz-es frekvenciához viszont már emelnem kellett a feszültséget, de 1,6V-al simán meg lett ez is:

 

 

 

Végre sikerült a Super PI-t 1perc alá szorítani.

 

Belőttem a 200-as FSB-t, ami a CPU 10,5-es szorzójának köszönhetően, már 2100MHz-re lőtte a CPU órajelét. Ehhez már 1,7V kellett, de a rendszer stabilnak bizonyult ezúttal is:

 

 

Úgy tűnik ez a proci annyin megy amennyit beállítok neki. Nem ismer akadályt. A programok pedig csak gyorsulnak, és csak gyorsulnak. Viszont a plusz 2 tized volt feszültség emelés hatására némileg a hőmérséklet is emelkedett, de a réz talpas blower lapátos Thermal Take hűtés végzi a dolgát.

 

Az Nforce2-es lapokról azt kell tudni, hogy a 200MHz a hivatalos maximum FSB, ez fölött minden egyes MHz ajándék. Így, hogy 210MHz-re lőttem az FSB-t, kezdtem úgy látni, hogy bizony nem volt fölösleges a mod BIOS az alaplapra, s aggódtam is, hogy még a végén az alaplap fog kifulladni a CPU alól!

Szóval 210MHz-es FSB, ami 2200MHz-ig röpítette a CPU-t, amihez 1,8V-os feszültség kellett:

 

És akkor el is jutottunk a plafonhoz. 220MHz-es FSB-vel, 2300MHz-en még elindult a gép, de még POST képernyőnél fagyást okozott. Fagyálló annyit segített, hogy bebootolt a Windows, de desktop betöltése után kékhalálozott, még 2,1V-al is, így tehát a 2200MHz lett a plafon.

Ez a 2200MHz megegyezik a Barton magos 400MHz-es FSB-s 3200+-os CPU órajelével, amitől persze elmarad a kisebb L2 Cache miatt, de az tény, hogya közel 60%-os túlhajtás nem kevés, és ez meglátszik a tesztprogramoknál.

Szóval igen kis kellemesen tuningolható processzor ez a 0,13 mikronos Sempron