4. Bacsis Retro Számítógép Kiállítása: Beszámoló

…Szóval csak eljött 2018, és egyre beláthatóbb időn belülre került az idei BRSZK, azaz a Bacsis Retro Számítógép Kiállítása. Tudtam, hogy idén, azaz 2018-ban is meg fogom rendezni a kiállítást, annak ellenére, hogy minden évben elmondom, főleg az adott kiállítás előtti nap pakoláskor, hogy én aztán soha többet. Szóval január közepén egy átlagos szürke napon vettem egy nagy levegőt, és elkezdtem össze szedni fejben, és fizikailag, hogy milyen gépekkel is készüljek az idei kiállításra.

Ahogy teltek a napok, úgy haladtam a kiállítandó gépek bekonfigurálásával, és ami fontosabb, hogy egyre nagyobb hangsúlyt kellett fektetnem az egész rendezvény lebonyolításának a folyamatára. Tudtam, hogy nagyon sok gép lesz, és ehhez sok segítségre lesz szükségem, hiszen egyedül nem hogy az ideit, de még a tavalyi kiállítást sem tudtam volna összehozni. Szerencsére segítségből nem volt hiány, s ahogy közeledtünk a tavasz felé, úgy körvonalazódott, hogy ki fog tudni segíteni, és kinek mi lesz a szerepe, és hogy egyáltalán, hogy is fog kinézni a kiállítás.

Persze hiába a tökéletes szervezés, az embert akkor is érhetik meglepetések. És engem bizony értek. Az egyik ilyen pozitív meglepetés, hogy a kiállítás előtt 3 héttel megkeresett CocooN-z aki felajánlotta, hogy a kiállításon szívesen megjelenne, mint vendég kiállító, és egy igen impozáns videó játék gyűjteménnyel színesíteni a rendezvényt. Természetesen nem mondtam nemet, hiszen ez ismét egy olyan dolog, ami óriásit lökött a kiállítás színvonalán.

De nem csak ez ért váratlanul, hanem a kiállítást megelőző napon felkeresett az M2 Petőfi Televízió főszerkesztője, hogy szívesen lejönnének a kiállításra, s forgatnának egy pár perces anyagot. Egyszerűen nem akartam elhinni, hogy az én rendezvényem, ami 4 évvel ezelőtt még egy asztal sornyi gépparkból egészen idáig nőtte ki magát. Ez tényleg az én kiállításommal történik? Mondanom sem kell, hogy nagyon izgatottan vártam ezt az egészet.

Aztán azért szép lassan elérkeztünk a kiállítást megelőző napjához, ez 2018 Május 11-e volt, azaz a kiállítás szokásos 0-ik napja. Idén is úgy mentem neki ennek a napnak, ha ezt túlélem, akkor már nem lehet gond.

A helyszín a szokásos fülei kultúrház volt, ezúttal is oda kellett felpakolni, ami a meló kisebbik része, s ott kellett a gépeket szépen elrendezve működésre bírni, és ez pedig a meló nagyobbik része volt. Előzetes egyeztetés után úgy alakult, hogy délután 17:00 magasságában tudunk előkészülni a kiállításra. Lényegében az összes barátomra szükségem volt, mindenkit befogtam, hogy segítsék a munkámat.

Én már egész nap reggeltől készítettem elő a felszerelést, hogy majd csak be kelljen szórni az autókba a holmikat. Hogy minél gyorsabban megoldjuk ezt a feladatot, kora délután már a házunk előterén átkelni nem igazán lehetett.

Szerencsére több segítőkész kezekre számíthattam már a szállításban is, továbbá a munkánkat egy Ford Transit is könnyítette, mely segítségével, na meg persze pár személyautóval 2 fordulóval a helyszínre vittük a kiállítandó számítógépeket, és egyéb kellékeket.

Először bepakoltunk,

majd kipakoltunk.

Mint egy jó akciófilm, előzetes leszervezés ide vagy oda, azért így is kijutott az izgalomból. Mint például, hogy kevés lesz az asztal. Nem kicsit. Nagyon. Újabb telefonálgatások jöttek, és tényleg mint egy filmben, hiába van asztal, az be van zárva, a kulcs nincs az illetékesnél, mert oda adta valakinek, aki meg elutazott, de esetleg van akinek mégis van kulcsa hozzá, stbstb. Szerencsére ezen a problémán is túl lendültünk, persze jöttek az újabb gondok, hogy elszámoltam az elosztókat, és jócskán alul terveztem, vagy, hogy nem győztünk variálni a fázisokkal, hogy elbírják a gépeket, és ne vagdossa le az automatát, de az is izgalmas volt, mikor az egyik XT-m füstgéppé változott. De sorok helyett álljon itt egy 1,5 perces videó, ami kb. 5 órányi pakolást foglal magában

Elmúlt éjfél, mire azt mondhattam, hogy a kiállítás az elvárt szint kb 75%-át tudta. Még mindig nagyon sok munka volt hátra, de már mindenkinek lógott a nyelve. Így hát aznapra befejeztük.

Május 12-e, a kiállítás első napja:

Hiába totál higgadtan, és úgy éreztem elegendő tapasztalattal vágtam neki a kiállításnak, de a tudat, hogy, idén talán még tovább fog nőni a látogatók száma, jön a TV is, és a gépeim egy bizonyos része még nincs beüzemelve, mondanom sem kell, hogy nem kicsit voltam ideges, így hát az éjszakám is olyan volt, amilyen. Az az előnye viszont megvolt, hogy nem aludtam el, s kora reggel már mentem fel a helyszínre, hogy az elvárható szintre hozzam fel a gépeket, s végül is 9:30-ig, mire megjelentek az első látogatók, ez nagyjából össze is jött. S hogy idén mit sikerült összehozni?

Sikerült kialakítani egy sort, ahol csak gázplazma kijelzős gépek voltak megcsodálhatók, szám szerint 9db-ot

További x86 alapú gépekből már több mint 30-at vittem a helyszínre, melyek az első IBM XT-ktől kezdve a 2000-es évek közepéig mutatták be évről évre, hogy is fejlődött a számítástechnika ezen része

frescho, aki tavaly is már állított ki gépeket, ő szintén tovább emelte a tétet, és még több nem x86 alapú gépet hozott a helyszínre, ráadásul volt egy kisebb kifejezetten Magyar gyártmányú részleg is, ahol a HT-1080Z, Primo, és TVC számítógépeké volt a főszerep

 

 

Persze a Commodore 64, Commodore plus/4, Amiga 1200, ZX spectrum, Enterpirse stb gépek sem maradhattak ki a buliból.

Idén szombaton Aventyr jóvoltából egy ki élő tuning show-t is meg lehetett nézni, szigorúan a kiállítás arculatába beleillő gépekkel történt ez is

A processzor gyűjteményem ezúttal sem maradhatott otthon, így azok idén is kiállításra kerültek:

A terem színpadján egy kisebb multiplayer sarkot építettünk ki, ami szintén igen népszerű volt, fiatalabbak, és idősebbek között egyaránt, amiről egyelőre nincs egy jóvágású képem sem.

De itt kapott helyet CocooN-z nem mindennapos játékgyűjteménye is

 

…Igen, az utolsó képen egy John Romero által dedikált Doom is kiállításra került

Szóval nagyjából ez a felállás várta a látogatókat. Ha már a látogatók szóba kerültek, szeretném elmondani, hogy az első pozitív élmény ekkor ért, hiszen nem hogy nyitásra, de már az előtt egy szűk fél órával megérkeztek az első látogatók. Ahogy teltek a percek, úgy a létszám is folyamatosan emelkedett. 11 órára pedig odáig jutottunk, hogy megtelt a művelődési ház a látogatókkal. Aminek egyszerre nagyon örültem, és egyben megfogadtam azt is, hogy egy esetleges következő kiállítást, így ebben a formában nem fogok megszervezni, mert frankón kinőttük a termet.

Lényegében egész nap jöttek mentek az emberek, s frescho, Aventyr, CocooN-z és én próbáltunk minden kedves látogatóval beszélgetni pár szót, vagy segíteni, tanácsot adni, több kevesebb sikerrel. A nap végére nem mondom azt, hogy nem voltunk fáradtak.

Május 12-e, vasárnap:

Szintén elég korán, a nyitás előtt majd’ 3 órával korábban már feljöttem, és próbálkoztam különböző Vudu trükkökkel, ráolvasással, és egyéb trükkökkel rávenni a gépeket, hogy még egy napot bírjanak ki, utána úgyis pihenhetnek majdnem egy évet. Szerencsére a 10:00-ás nyitásra már ismét bevetésre készen fogadták a látogatókat. Vasárnap egy hajszállal kevesebben voltak, de pont csak annyival, hogy ne legyen olyan nagy tumultus. Délután 2-kor az M2 TV is megérkezett. Készítettek is egy elég kellemes kis műsort a kiállításról

Vasárnap 18:00-kor kezdtem lekapcsolgatni a gépeket, és hozzá készülődni az elpakoláshoz, ami azért megint nem kis meló volt, de szerencsére hazafelé is igen sokan segítettek, így este 10-re végeztünk az összepakolással, igaz nekem még további 4-5 napot igénybe vett, mire otthon mindent a helyére raktam, de ez már egy másik történet.

Összegzésül elmondhatom, hogy messze ez a kiállítás sikerült a legjobban, amit még titkon reméltem is, de hogy a látogatók száma közel 400 fő lesz, arról álmodni sem mertem. Annak ellenére, hogy óriási munkával járt, és úgy fogytam 3,5 kilót, hogy nálam nem nagyon volt miből, én piszkosul élveztem. És soha nem éreztem annyira, hogy van értelme annak amit csinálok. Még nem volt vége a kiállításnak, de frescho-val, és CocooN-z-vel már a következőt kezdtük megbeszélni. Mikor eme sorokat írom, (a kiállítás után pár nappal) már az első gépeket otthon megnéztem, hogy mit hozzak ki jövőre, már most neki láttam a készülődésnek. Szeretném, ha jövőre is legalább ilyen sokan eljönnétek, cserébe én igyekezek egy még jobb, még nagyobb kiállítást összehozni. Végezetül úgy mindenféle komment nélkül álljanak itt még képek, és videók a kiállításról: