Beszámoló a 6. BRSZK-ról
SAMSUNG CSC

Beszámoló a 6. BRSZK-ról

Hölgyek, Urak, kedves barátaim, ismerőseim. Ezen is túl vagyunk. Meg volt-szép volt-jó volt! És ahogy eddig is megfogadtam, úgy most is megfogadom! Ígérem, soha többet nem lesz! Nem, csak vicceltem! Talán mondanom sem kell, hogy míg korábban tényleg minden egyes kiállítás előtt, majd közvetlen utána, mindig megfogadtam, hogy “sohatöbbet”, de aztán ahogy kiállítás előtt kezdett összeállni a buli, majd mikor kiállítás után kicsit leülepedett bennem az egész, akkor mindig “megenyhültem”. Viszont most először a “sohatöbbet” kifejezés meg sem fordult a fejemben.
Hogy miért? Ennek rengeteg oka van. Ahogy ez a sok rengeteg ok/dolog összeállt és ahogy “kiadta” (pedig most sem voltunk 100%-osak), úgy egy olyan kép alakult ki bennem, hogy akármilyen is legyen/lett ez a rendezvény, úgy folytatnom-akarom mondani-folytatnunk kell ezt az utat!

De hogy is nézett ki a gyakorlatban? Persze mint akármilyen rendezvény, legyen az egy pár órás koncert, vagy több napos fesztivál, úgy itt sem erről a 2 napról szólt ez az egész. Nagyon nem. Persze a látogatóknak igen, de minekünk kiállítóknak, segítőknek, vagy olyan titulus nélküli társaimnak akik ilyen-olyan formában hozzátették a magukét a bulihoz, na nekünk nagyon nem 2 napról szólt.
Mivel a BRSZK varázsa abban rejlik, hogy mi egy nagy család vagyunk és itt a család alatt magukat a látogatókat is ide értem természetesen, ezért úgy illik, hogy az egész családdal, azaz veletek megosztom az egész rendezvény előkészületét is.

Nagyon sokat kell visszamennünk az időben! Több mint 1 évet. Egészen 2020 nyarának végéig. Itt már le volt szervezve a háttérben minden, tényleg mindenki csak a billentyűzetem Enterének lenyomására várt, hogy elrajtolhasson a 6. BRSZK. Kivéve a Covidot. Az nem nagyon foglalkozott azzal, hogy mit is szeretnénk.
Próbáltam a végsőkig kivárni, hogy akkor rendezzük, vagy ne rendezzük s a céldátum előtt 1 nappal, hogy hivatalossá tegyük a rendezvényünket, úgy döntöttem, lefújom a BRSZK-t. Azaz inkább úgy fogalmaznék, hogy eltoltam az időpontot. Laza 1 évvel későbbre. Miután a 2020-as, eredetileg tervezett dátumra is ekkor már 1 évnyi készülődés és munka volt a srácokban, így ők sem voltak boldogak, de úgy gondolom, ez volt a helyes döntés. Úgy voltunk vele, hogy kaptunk plusz egy évnyi időt a készülődésre.
Hol gyorsabban, hol lassabban érződött, ahogy az idő telik. Szép lassan eljött 2021 és ismét számolgattunk, mikor is kéne pontosan megszervezni a 6. BRSZK-t. Úgy döntöttünk, hogy a céldátum 2021. Szeptember 18-19-e lesz. A nyáron ismét mindenki amennyire csak tudott egyre jobban rákoncentrált, hogy a legjobbját adhassa, s mindenki tette a dolgát, ahogy közeledett az időpont. Szép lassan ráfordultunk a célegyenesre. Ugorjunk is oda, amikor már tényleg felgyorsultak az események.
2021 Szeptember 13: A kiállítás hetének első napja! Ekkor már minden bőven le volt szervezve, próbáltunk minél több felületen jelezni, hogy idén végre nem fog elmaradni a rendezvény, a srácok készen álltak, tudták, hogy ki mit fog hozni kiállítani, ám ennek ellenére tudtuk, hogy masszívan improvizálni kell, mert tudjuk, hogy a “kutya mindig csinál valamit” (tartja a mondás) ami miatt nem lehet mindent előre látni.
Én azért szeretek biztosra menni és készülni A-B-C tervvel, illetve amennyire csak lehet, igyekszem előre készülni. A fülei polgármester úrnál kisírtam, hogy már az egész hétre kapjuk meg a csarnokot, muszáj készülni minél korábban. Szóval szeptember 13-a. Ezen a napon kezdtem a saját kiállítandó holmijaimat felhordani Dáviddal, a helyi segítőmmel. Úgy voltam vele, nem kell túltolni, megszakadni, inkább kezdjünk el készülni idejében. Bizony, milyen jól tettem. Igaz ezen a napon csak a laptopjaimat cipeltük fel. Hogy pontosan mennyit? Igaziból itt nem darabszámot, hanem egy más mértékegységet adnék meg. Ami a leginkább meghatározza a gépeimet, az a mázsa lesz. Egészen pontosan 2,5 mázsa laptopot hordtunk fel. Jó ez nem tűnik olyan vészesen soknak, de először azt a 2,5 mázsát az autóba bepakolni, majd onnan kipakolni, azért egy kellemes délutáni testmozgással bőven felért.

Továbbá szintén szeptember 13-án, kitaláltam, hogy milyen jó lenne, ha lenne egy külső sátrunk is, Hege szavaival élve: Ez lenne a lábmosó, amolyan “belekóstoló” a buliba, “de az élményfürdő persze továbbra is a csarnokban lesz” elven.
Persze mikor máskor kell kitalálni, mint a rendezvény előtt 5 nappal?! Az egészet úgy találtuk ki…, hogy sehogy. Majd a rendezvény előtt 1-2 nappal rögtönözünk valamit..
Nagy köszönet az önkormányzatnak, hogy támogatták a tervemet.

Szeptember 14-én felkerültek az asztali gépeim is,

Nagyjából az asztalokat is a helyére húzkodtuk. Ismét nagy-nagy köszönet a fülei közmunkásoknak is, akik a terembe behordták a padokat.

Tényleg nagy segítség volt, mert némely békebeli iskola pad szép súllyal rendelkezett. Tudom puhány vagyok meg minden, de azért 15 asztal arrébb rakásába rendesen leizzadtam. Sebaj, legalább masszív padokon álltak a gépeink.

Szeptember 15-e, szerda: Ekkor hoztuk le CocooN-z kiállítandó holmijának egy részét. Mivel már este 9 volt, mire felértünk a csarnokba a gépekkel, csak gyorsan behordtuk azokat, bőven elég volt aznapra annyi is.

Szeptember 16-a: Na itt már kezdett izgalmasabbá válni a dolog. Én ezen a napon már 0-24-ben a csarnokban voltam és Dávid segítségével raktam össze a gépeimet, Illetve terveztem, hogy is legyen megoldva az áramellátás. A délután folyamán már jöttek további segítők, akik jó cserkész módjára felajánlották, hogy ott segítenek, ahol tudnak.
Ekkorra az én gépeimnek tetemes része már készen állt a kiállításra. Egy kicsit nyugodt voltam, de közben mégsem-azaz inkább kevésbé motoszkált a fejembe a szokásos “soha-többé” gondolat.

Szeptember 17-e: Ez volt a hivatalos 0. nap. Itt már minden résztvevő jelen volt és rakta össze a gépeit. Én hiába álltam jól a gépeimmel, több kisebb-nagyobb megoldandó feladat is felmerült. Mindenki első sorban a saját kiállítandó dolgaival volt elfoglalva, én csak a segítőimet koordináltam, hogy ki mit csináljon, mit segítsen. 2 komolyabb feladat volt részemről hátra. Egyik, hogy “megkomponáljuk” a külső, sátras részt. Erre a feladatra első sorban Hege volt megbízva. Mivel nem nagyon készültünk rá, abból dolgoztunk amink volt. Hege mivel az alföldről jött, nem nagyon készült kiállítandó tárgyal (egy minimálissal az utolsó utáni pillanatban azért igen) Nekem pedig hiába van zsákszám cuccom, ha nincs rá sem idő, sem kapacitás, hogy valami értelmezhetőt össze állítsunk belőle. Szóval mondtam Hegének, adott a feladat: szeretnék egy mini kiállítást kívülre. Hege pedig óriásit alkotott. Nem gondoltam volna, hogy egy kommersz hálókártyából, vagy egy faék egyszerű 56k-s faxmodemből, vagy 1,44MB-os Floppy meghajtóból lehet tetszetőst kiállítani. De igen. Lehet.

Hogy emeljük a kinti rész színvonalát, az első nap itt kapott helyet Dodi, aki a makettjeit állította ki,

Alpi is el tudott jönni, s ő a szokásos retro tuning számítógépes holmijait hozta el megmutatni a közönségnek.



A gépek szépen kezdték megtölteni a csarnokot, kezdte az egész úgy egyre jobban “kiadni”. Volt viszont egy nagyobb bökkenő. Márpedig az áramellátás. Egy nagyon kedves barátom, aki az autószerelőm és egyben villanyszerelőm is, jelezte, hogy tán nem kéne túl terhelni a tesco gazdaságos hosszabbítókat, mert nem kéne és kész. Továbbá nem volna rossz, hogy ha a 3 fázis lehetőleg egyenletesen lenne terhelve. Ez az én oldalamról nem volt probléma, mert csak az én gépeim felemésztettek 1 fázis teljes kapacitásának kb 80-85%-át (100%-ra pedig ismét nem tanácsos terhelni)Tehát itt nem nagyon kellett matekozni.
Szóval maradt 2 fázis. Itt azért ment a számolgatás, meg némi baráti morgolódás frescho és közöttem. A végeredmény az lett, hogy péntek este 10 óra után még az egy személyben autószerelő és villanyszerelő barátom frescho commodore-jait kötötte /üzemelte be, mert hát hiába az aránylag tényleg sok rákészülődés, rendesen kezdtünk kifutni az időből. Ráadásul schilence A VGA kártyáival már elég későn érkezett meg és oké, hogy azokat nem kell beüzemelni, de stílusos elhelyezésük igen pepecselős meló. Ugyanebben a cipőben járt CocooN-z, hiszen ő is hozott VGA kártyákat, illetve videójátékokat, ráadásul neki ott volt még a 15 gépből felálló multiplayer sarok is. Hiába voltak a segítők, akik tényleg mindenhol próbáltak segíteni, rendesen fel volt adva a lecke, hogy mindennel elkészüljünk.

Péntek késő este már alig álltunk a lábunkon, legalábbis én, s hiába terveztünk estére még egy kis iszogatós beszélgetős kockulós bandázást, mondtam a srácoknak, hogy inkább gyúrjunk rá a következő napra egy alapos pihenéssel, mert nem lehetünk fáradtak, ha jönnek a látogatók.

Szeptember 18-a, szombat. A BRSZK 1. napja:

Reggel 9 körül már minden készen állt. Na jó, ez nem igaz. Inkább csak 90%. De mindig úgy vagyunk vele, hogy a tervezettek 85-90%-át meg tudjuk oldani, az már jó arány. Szóval Jöhettek a látogatók.
Mondanom sem kell, nekem kb 200 volt a pulzusom, nagyon ideges voltam. Mivel védettségi kártyához volt a rendezvény kötve, nem tudtam/tudtuk, hogy kb. mire számítsunk, mennyi látogató fog eljönni. Attól féltem, hogy nem, vagy alig jönnek majd látogatók. Nem is miattam, hanem a társaim miatt aggódtam, hogy fölöslegesen dolgozták ki a belüket. Én a bejáratnál igyekeztem minden érkezőhöz odalépni, s elmondani, hogy mi látható a kiállításon.
Miután a látogatók kellőképp felcsigázták magukat a sátras “bemelegítő után” és bejöttek a csarnokba, a bejáratnál elmondtam, hogy én az x86 alapú gépek evolúcióját mutatom be a gépeimmel, mind laptop, mind desktop vonalon.

Szintén az én kiállított gépeim voltak a gázplazma kijelzős hordozható gépek és a szokásos processzor gyűjteményem is megtekinthető volt, ami immár körülbelül 400 db-ra duzzadt.


CocooN-z felelt a multiplayes sarokért, a kiállított videókártyákért és a videójáték gyűjteményért, de idén először egy lézerdiszk (Laser Disc) lejátszót is meg lehetett tekinteni CocooN-Z jóvoltából.

schilence szintén videókártyákat hozott kiállítani, aki közvetlenül CocooN-z mellett kapott helyet, így ketten együtt jó párost alkottak és közösen próbálták segíteni a látogatókat, ha bármilyen kérdés felmerült.



A Multiplayer sarok közvetlen szomszédságában Madara-san várta a konzoljaival a látogatókat. Mondanom sem kell, hogy a kiállítás egyik legnépszerűbb része volt a konzolos szekció.

Madara-san-t követve frescho volt jelen, aki a szokásos “nem x86”-os vonalat erősítette, Commodore, Apple, Enterprise, ZX-Spectrum és néhány magyar gyártású számítógépeivel.

Továbbá ő biztosított egy kifejezetten multiplayer-re kihegyezett Amiga 600-ast, amelyen 4 fős Dyna blaster csatákat lehetett vívni, ami szintén igazán népszerű volt.

Ahogy schilence és CocooN-z kollaborált, úgy mrdozer frescho-val alkotott egy csapatot, (igaz ő csak szombaton volt jelen) Ő szintén Commodore gépekkel emelte a kiállítás színvonalát.




Így készültünk tehát a látogatókra. Nos, hála égnek, ha teljesen nem is, de azért némileg megnyugodtam, mert 10 óra után kicsivel már elkezdtek szállingózni a vendégek és szerencsére érkeztek folyamatosan egész nap. Itt még volt egy nagyon pozitív csavar! Valamikor délelőtt, egyszer csak beállított mrdozer, akivel igaz korábban voltak egyezkedések, hogy jönne ő is kiállítani, de a kiállítás előtt pár nappal annyiban maradtunk, hogy ez most idén nem fog megvalósulni. Szóval reggel ahogy vártam a látogatókat, egyszer csak megérkezett mrdozer “kevésbé kipihent állapotban” márpedig ő jönne és kiállítana, akármiylen fáradt is. Mikor megláttam a Commodore SX64-es gépét, nem gondolkodtam sokáig. Igaz, a még felhasználható asztalok száma konvergált a nullához, de úgy voltam vele, hogy ha a föld alól is, de kerítünk még pár asztalt mrdozer gépeinek, amik nem kicsit emelték a színvonalat, még akkor is, ha csak szombaton voltak jelen a kiállításon.
Késő délutánra már kezdtem úgy érezni, hogy lassan leszakad a lábam, de természetesen nagyon örültem, hogy egyrészt különösebb probléma nélkül lehoztuk a napot, másrészt úgy gondolom, hogy a látogatók is jól érezték magukat. Hogy tényleg jól érezték magukat a látogatók, ennek az is a bizonyítéka, hogy nagyon sokan felajánlották, hogy annyira tetszett nekik a BRSZK, hogy jövőre szívesen jönnének segíteni. Számomra ez óriási elismerés. Szóval akik jelentkeztetek srácok! Vigyázzatok, mert szavatokon foglak titeket!

Szeptember 19-e, vasárnap: Nagyjából úgy nézett ki mint az előző nap, csak kicsit családiasabb szellemben zajlott, mivel némileg kevesebb látogató jött. De ez a korábbi években is így volt. Vasárnap már az elektromos hálózat is érezte valahol, hogy ő neki már elege van a kiállításból, délelőtt két alkalommal is levágta a biztosítékot, de hát nincs is BRSZK egy-egy áram kimaradás nélkül. Szerencsére viszont nem tett az áram kimaradás kárt a gépekben.
Hamar eljött az este. Miután a vendégek hazamentek, jött a záróra, majd az összepakolás. Hullafáradtan nincs is annál jobb. Főleg azoknak, akik még aznap este összepakoltak és hazamentek a kiállító társaim közül. Voltunk páran akik hétfőre hagytuk a pakolást, vasárnap este egy kicsit magunkat is szórakoztattuk.
Igaziból a kiállítás utáni nap, szeptember 20-a is megért volna egy külön bejegyzést. Én Dáviddal és CocooN-Z-vel, illetve a délutáni órákban frescho-val pakoltam, frankón ráment az egész napunk.

Szeptember vége, október eleje:

Sokan már el is felejtették a BRSZK-t, sokan pedig már a következőt várják. De még mindig vagyunk páran, akik nem végeztünk, sőt talán egyikőnk sem végzett a kiállítók közül. Egyrészt mivel több kiállító is annyi holmit hozott, hogy egy körben haza sem tudta vinni, így nálam lett az el nem vitt gépek\kiegészítők tömkelege elpakolva. Ezeket szép lassan elkezdtük elhordani, de még CocooN-Z-nek, Madara-san-nak és frescho-nak is vannak itt holmijai. Majd amikor úgy adja ki, egy-egy kört vagy én viszek, vagy ők jönnek felém és majd elhordják.
Aztán azt se felejtsük el, hogy ahogy fentebb írtam, 90%-ban készültünk el a nyitásra. A fennmaradó 10% a szokásos, idő közben meghibásodott gépek. Első körben ezeket a gépeket le kell szervizelnünk, hogy a következő kiállításra kaphassanak egy újabb esélyt a bizonyításra.
Szóval van még dolog bőven. S mire utolérnénk magunkat, arra fogunk feleszmélni, hogy már a következőre készülünk.
Ha összegezni szeretném a 6. BRSZK-t, én alapjába véve elégedett vagyok. A srácok eszméletlen sokat dolgoztak értem, a BRSZK-ért, magukért, de leginkább a látogatókért.
És COVID ide, vagy oda, ha csak egy kicsit is, de ezúttal is tovább tudtunk bővülni.
A végére szeretnék egy kis-akarom mondani-sok köszönetet mondani!
Köszönöm az összes kiállító társaimnak hogy itt voltak, hogy odatették magukat. Külön szeretném megköszönni a koordinátor titulust kapott segítőimnek, akik időt, erőt nem sajnálva végig gürizték az egész rendezvényt úgy, hogy némelyikük vad idegenként jött hozzánk (majd persze barátként távozott) és köszönöm a látogatóknak, hogy eljöttek.
És még mielőtt jönne egy halom komment nélküli képgaléria, álljon itt a teljesség igénye nélkül azoknak a neve akik hozzá tették a maguk részét, hogy a 6. BRSZK összeálhasson:

schilence
frescho
Alpi.
CocooN-z
Madara-san
mrdozer
bacsis
Dodi
Dávid
Csigusz
snake1977
siti
hege
Sotho
FinalCaleb
Ipse89
Csali
Indra
Nemes Garage
Dieselboy333
vgabex

Most pedig további képek

About bacsis

2 hozzászólás

  1. Hali Bacsis!
    Nekem is volt a fejemben, hogy leugrok megnézni a kiállítást, aztán az egyéb feladatok elnyomták, sajnos. Kicsit a régi BME-szg Karácsonyokat idézi a feeling. Ha az Önkormányzat ennyire baráti, nem tudna valami állandó helyet biztosítani ezeknek a drága cuccoknak? Vagy akár két Önkormányzat? Vagyis ennyi anyagot lehetne egy helyen tárolni, persze hozzáértő személyzettel. Akár közösségben gyűjteni vagy támogatásra pályázni is lehetne valami élő “múzeum” vagyis számítógép menedékhely megvalósítására. Nem érné meg a sok fáradságos pakolás elhagyása?
    Elismerés és tisztelet a hatalmas szervezésért!
    Meg a támogatóknak is!
    Laca

  2. Köszi az elismerő szavakat!
    Sajnos nem nagyon tolonganak a szponzorok, akik ilyen-olyan módon segítenének, de azért bízok benne, hogy alakulni fog ez a későbbiekben :-)

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

*