7. BRSZK beszámolója

Hetedik BRSZK, hihetetlen, hogy már itt járunk, és az is, hogy mekkorát fejlődött a rendezvény. Emlékszem, még az elsőre 30 gépet vittem fel, most viszont már közelítjük a 200-at. Az elsőt szinte egyedül csináltam. Immár egy cirka 25 fős csapat van mellettem, akik vastagon kiveszik a részüket az egészből.
Ami nem változott az idők folyamán, hogy a rendezvény hivatalosan mindig 2 nap várta/várja a látogatókat.
Ám az előkészületek már más tészta. Ezekről azért mindig pár szóban megszoktam emlékezni, mivel is jár az épp aktuális kiállítás. Az elsőt a kiállítás napján, a nyitás előtti órákban is össze tudtam rakni többé-kevésbé. Aztán ahogy nőtt a rendezvény, úgy a beszámolóimban megjelent a 0. nap beszámolója, majd a -1 napok részletezése is. Ha ezt a hagyományt megőrizzük, és ezúttal is úgy számolok be a kiállításról, hogy milyen előkészületek voltak, és melyik napon, hát akkor most már a mínusz 10-ik napról kellene kezdenünk a részletezést. Sőt, igaziból még előbbről.
Egy biztos. A kiállítás hétvégéjét megelőző napok nagyon sűrűek voltak.
Én már a hétfői napon elkezdtem felpakolni a gépeket egy kis segítséggel.

Továbbá a Polgármester is nagyon rendes volt, mert a közmunkásait megkaptam, akik az asztalokat, és a székeket pakolták be a csarnokba, illetve próbáltam irányítani őket, hogy melyik asztalok hova kerüljenek.
Az évek alatt azért mindenki elég sok rutinra tett szert, mit hogyan érdemes csinálni, így időt, és energiát lehet megspórolni.
Így hétfő estére az asztalok, székek, és a gépeim fent voltak a csarnokban, de persze cseppet sem érezhettem azt, hogy innentől kezdve nekem nem lesz dolgom.

Mivel a többi kiállító csütörtök-péntek magasságában érkezett, így én próbáltam a számukra előkészülni ezúttal is Dáviddal, a segítőmmel, aki a rendezvény alatt ott segített ahol tudott, ha kellett, pakolt, ha kellett, a többi kiállító keze alá dolgozott, a rendezvény alatt pedig a parkolást vezényelte le. Így kedden ezeket az asztalokat pakoltuk az eltervezett helyeikre, illetve az édesanyámtól kölcsönzött kb 30db lepedőt helyeztük ki az asztalokra.

Szóval tök jó, hogy az asztalok, székek a teremben voltak, de azokat el kellett rendezni a terem megfelelő pontjaira. Nem szerettem volna lyukra futni az áramellátásra, így azt is vastagon meg kellett szervezni, ki mit, hova dugjon, a hosszabbítókat úgy próbáltuk kihúzni, hogy azok ne okozzanak akadályt a közlekedőknek. Persze így is volt, hogy lement egyszer-egyszer a biztosíték, de hát nincs is BRSZK áramkimaradás nélkül.

Ez már része a bulinak. S nem utolsó sorban azért az én cirka 80 gépemet is be kellett üzemelni. Pikk-pakk elszaladtak a hétköznapok, s ott voltunk, hogy péntek van, s oké, hogy az én gépeim mennek, de már egy ideje én már csak egy kis szeletét adom a rendezvénynek, a többiek munkája, kiállított portékája is legalább olyan fontos, hogy tegyék a dolgukat, mint az én számítógépeim. Szóval a szokásos enyhén kapkodós készülődés most sem maradt el bizonyos standoknál, tapasztalat ide, vagy oda.
Péntek délutáni pillanatkép. Alakul-alakul, de még sok meló van hátra.

Én persze nem csak ez miatt voltam idegbeteg, hogy nem készülünk el időben mindennel, hanem hogy senki sem kíváncsi a kiállításra, és nem lesznek látogatóink. Persze a többiek csak legyintettek rám, de én elég nehezen éltem meg ezt az időszakot.

Aztán eljött a szombat reggel, amikor az előző napi kapkodás, és némi fejetlenség már nyomokban sem látszódott, azért a több éves tapasztalat csak visszaköszönt, és az egész nagyjából úgy nézett ki, mint amit megálmodtunk. Mindenki szépen beállt a standja mögé, és vártuk a látogatókat. már előre sejtette a napunkat az, hogy hiába 10 órás nyitás volt megadva, bizony a látogatók nem sokkal 9 után már elkezdtek szállingózni.

10 óra után nem sokkal viszont tényleg kezdtem megnyugodni, mert folyamatosan érkeztek hozzánk, 11 után pedig kirakhattuk volna a megtelt táblát.

A lendület szerencsére egész nap kitartott, folyamatosan jöttek-mentek a látogatók. Én, és a srácok álltuk a sarat, ha kellett, magyaráztak, ha kellett, segítettek, ha kellett, külön szórakoztattak. Mindenki odafigyelt, hogy minden látogató jól érezze magát. Estére rendesen ki is purcantunk. Alig vártuk a 20:00-t mikor is villany lenyom, majd kezdődhet a csapatépítő, amit kifejezetten magunknak, kiállítóknak, segítőknek szerveztem. Na jó, ez nem teljesen igaz, senkit sem dobtunk ki este 8 óra után, de akkor már első sorban mindenki egy jó sörre, és a grillen sült kolbászokra kezdett koncentrálni. Miután a látogatók közül mindenki hazament, mi hiába voltunk hulla fáradtak, és tényleg, de TÉNYLEG nagyon jól éreztük magunkat, de ez után kezdtük elengedni kicsit mi magunkat is. Na jó, talán kicsit jobban is, mint terveztük.

A vasárnap ugyanúgy zajlott, mint a szombat. Úgy többé-kevésbé. Az előző évek tapasztalatai, hogy vasárnap mindig némiképp kevesebb látogató jön el, mint a szombati napon. Ez idén is így volt, de ez annyiból jobb a vasárnap kilátogatóknak, hogy szellősebben vagyunk, és így a népszerűbb gépek elé is biztosan le lehet ülni. Igaz egy-egy gépet szombatról vasárnapra elvesztettünk, de aránylag jól bírták a sarat, és a biztosíték is csak 2X ment le. A kisebbik lányom is elleste tőlem, hogyan köszöntöm az érkezőket, így időnként helyettem ő fogadta a látogatókat.

Ilyenkor egy kicsit én is be tudtam menni a látogatókhoz a csarnok közepén, és én is tudtam akár csak 1-2 mondatot beszélni még a látogatókkal. Vagy épp, ha nagyon úgy adta ki, kicsit leülni játszani a többiekkel egy-egy gyors kört

Hamar eljött a vasárnap záróra, ami ezúttal is 18:00 volt, s elkezdtünk páran összepakolni. Persze ezúttal is voltak „hárdkór” látogatók, akik még simán ráhúztak 1-1 órát, aminek én kifejezetten örültem, hiszen ez is egy fajta elismerés számunkra, hogy az emberek tényleg szeretnek nálunk lenni. A feszített tempójú összepakolás elhúzódott este 10 óráig. Már akinek. Mert voltunk páran, akik annyi gépet vittünk fel, hogy meg sem kíséreltük az összepakolást aznap, mert kb esélytelen lett volna. Így pár keménykötésű kiállító/segítő úgy gondolta, hogy ráhúz még egy kicsit. És egy kisebb csapat a kiállítókból fent maradt záróra után, másnapra hagyva a pakolást. Ők még nyomattak egy kis levezető Multiplayer játszást.

Így is kell ezt srácok! Én ezúttal sajnos ki hagytam a „túlórát” Tényleg teljesen kész voltam már.

Zárás után még további 2 napot vett igénybe, míg teljesen összepakoltuk a dolgainkat, leszedtük a molinókat, táblákat, meg úgy kulturáltan összeraktuk a csarnokot. Most a következő napok arról fognak szólni, hogy a munka mellett mindenki megpróbálja kipihenni, és utol érni magát. Majd miután az ilyenkor szokásos „soha többet” kijelentésemen túl vagyok, elkezdjük szervezni a következőt.

Most hogy kicsit részleteztem az elő, és utókészületeket, Itt az ideje, hogy akik nem tudtak eljönni a BRSZK-ra, bemutassam nekik, hogy mi is volt látható nálunk az idén!

A Kiállítás Dodi makett harckocsijaival kezdődött, amit a makett kedvelőkön kívül a Panzer General, és Word Of Tanks rajongók is szívesen fogadták.

Ha már makett, meg retro számítógép kiállítás… Akkor Dey mini kiállítása ötvözi az egészet, s hozott pár 3D nyomtatott számítógép makettet:

Mellette flymi a hűtőborda gyűjteményével kápráztatott el bennünket, illetve a saját kedvenc alaplapjaiból, és VGA kártyáiból is elhozott párat.

Tovább folytatva a sort az én gépeim következtek, tehát az x86-os számítógépek evolúcióját lehetett nyomon követni, mind asztali, mind laptop fronton.

Illetve a gázplazma kijelzős sarok volt látható, amik idén kivételesen kifejezetten jól bírták a nyüstölést.

Ezután Cocoon-Z Multiplayer részlege volt látható, aki 30 gépet röffentett be a multizásra vágyó látogatók számára.

Ő, ahogy én is, asztali gépek mellett laptopokkal is készült. Továbbá szintén Cocoon-Z-től származtak a dobozos videójátékok, és az idén is beüzemelt lézerdiszk lejátszó.

Illetve volt egy hatalmas, első sorban VGA-kat, továbbá alaplapokat, hangkártyákat bemutató részlegünk, amikhez Schilence, és Robi-Balboa is kiállította a saját részét.

De a processzorgyűjteményem ezúttal is képviselte magát, ami jövőre garantáltan még tovább fog bővülni.

Na de vissza a kipróbálható gépek irányába! Madara-San felelt idén is a konzolokért, és mint minden részleg, úgy az övé is tovább bővült.

Pdaw, és ndman77 a Manager kalkulátorokért, PDA-kért, korai okos telefonokért feleltek, és mutatták be a gyűjteményüket.

Alpi az extrém tuning show-ért felelt, aki büszkén jelentem, egy Tualatin magos S370-es tokozású Celeron CPU-val egy 10 éve fennálló világrekordot döntött meg a BRSZK keretein belül.

A kiállítás másik nagy erőssége, természetesen a „minden ami nem x86” szekció, amit frescho és Mr.Dozer terelgetett. Mondanom sem kell, hogy ez a rész is óriási nagy népszerűségnek örvendett, hiszen rajongjon a látogató bármilyen típusú számítógépért, ami nem PC kompatibilis, ő itt garantáltan megtalálta az érdeklődésének megfelelő gépet.

Ne felejtsük el a 4 játékos módban játszható Dynablastert, ami minden évben nagyon népszerű volt. Idén is. S hogy emeljük itt is a tétet, ezúttal bevetettük mellé a Bomberland-ot is, szintén 4 játékos móddal,

kivetítővel.

Végül pedig Pali hozott ki egy rádióamatőr állomást, s mutatta be az erre fogékony érdeklődőknek. Lehetett morze jeleket küldeni, meg minden.

…És ennél jobb elismerést nem is kaphattunk volna:

Zárszó:
Mindenképpen azzal szeretném kezdeni, hogy vastagon elégedett vagyok, én az örökös elégedetlen.
Vastagon kivette mindenki a maga részét, és 120%-ot rakott le az asztalra. Sok apró részletnek kellett stimmelnie, hogy így álljon össze az egész. És talán a szerencse is mellénk állt, hogy végül is minden „úgy adta ki, ahogy kellett” De a lényegen nem változtat. Én úgy gondolom, hogy nagyon jól sikerült a rendezvény, és eljutottunk oda, hogy a 800 négyzetméteres tornacsarnokot is, nem csak hogy megtöltöttük, de kezdjük kinőni. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy a BRSZK már nagyon régóta nem csak az enyém, hanem a MIÉNK. Miénk, a kiállítóké, és úgy a közösségünké. És iszonyat jó érzés, hogy elmondhatjuk, egy ilyen nagy dolognak vagyunk a részesei. Persze, soha többé meg minden, amit ilyenkor szoktam mondani, de nem félek attól, hogy ne tudnánk jövőre is valami igazán nagyot gurítani.
Végül pedig szeretném megköszönni, de nem tudom eléggé a kiállítók, a koordinátorok, és amúgy úgy mindenki munkáját, akik időt nem sajnálva azért dolgoztak, hogy a látogatók jól érezzék magukat, és természetesen tényleg nagyon köszönöm a látogatóknak a jelenlétüket, ami számomra egy nagy vissza igazolás, hogy van értelme csinálnunk!

Most pedig álljon itt az a bizonyos lista, aki nélkül nem jött volna létre ebben a formában a BRSZK:
(A csoportkép megint nem jött össze rendesen, kicsit foghíjas a csapat)

schilence
frescho
Alpi.
CocooN-z
Madara-san
Mira
flymi
pdaw
ndman77
mrdozer
bacsis
Dey
Dodi
Dávid
Robi-Balboa
snake1977
siti
hege
FinalCaleb
Ipse89
Pali
Csali
Indra
Nemes Garage
Ica mama
vgabex

És a szponzoraink is külön megemlítést érdemelnek, akik nélkül ez a rendezvény nem jöhetett volna létre ebben a formában:

A BRSZK kiemelt támogatója lett az idei évben a Foxpost, a retro hardvergyűjtők kedvenc csomagküldő szolgáltatója! Csomagküldés okosan
https://foxpost.hu

Örömmel mondhatom el, hogy az Ipon is támogatott minket!
https://ipon.hu

Illetve köszönjük a támogatását az SOS-Adamtentés.hu csapatának, akik profik az adatok mentésében! Vállaljuk meghibásodott merevlemez, SSD, NAS, pendrive, memória kártya és RAID rendszerek adatmentését, adatvisszaállítását megfizethető áron.
https://sos-adatmentes.hu

Végezetül pedig álljon itt jó néhány kép mindenféle kommentálás nélkül:

És pár videó: