Retro számítógép kiállítás Erdélyben

…Avagy így lett megszervezve a „BRSZK 8.5”.
…Szóval ott kezdődött, hogy megkerestek Gyergyószentmiklósról, Erdélyből, hogy hát van ott egy hatalmas nagy, konkrétan Székelyföld (egyik) legnagyobb fesztiválja, név szerint az Egyfeszt, és hát milyen jó lenne, ha tudnánk kooperálni, és elmennénk egy amolyan „mini BRSZK”-t építeni, a fesztivál keretein belül.
Meghívónk Bereczky Botond volt, aki nem mellesleg a No Sugar zenekar alapítója, vele pár napos egyeztetés után végül sikerült úgy szerveznem a dolgokat, hogy a 8. BRSZK után meg tudnám csinálni az erdélyi túrát, kiállítást.
Amint befejeződött a 8. BRSZK, szinte pihenés nélkül már elkezdtem készülődni az erdélyi kiállításra. Mivel 800km-es távról volt szó, nem lehetett hibázni, mert ez nem az az eset volt, hogy hopp, hazaugrok egy elosztóért, tápkábelért, akármiért. Ezért biztos ami tuti alapon igyekeztem, mindent túlbiztosítani, és mindenből 2-3X többet csomagoltam.
A terv az volt, hogy kb 10 konzolt, és 15 PC-t (asztali gép+laptop) fogunk kivinni, és beüzemelni.
A konzolokért, csak úgy mint a „nagy” BRSZK-n, úgy most is Madara-San felelt, így ő is velünk tartott. A 15 tervezett PC-t magam részéről pedig úgy készítettem elő, hogy az valójában kb. 25-nek felelt meg, így megoldva, ha bármi idő közben meghibásodik, legyen mindenből tartalék.

A Fesztivál augusztus 4-5-6-án volt megtartva, ezeken a napokon kellett biztosítani részünkről a kiállított gépeket. Ezért úgy terveztem meg, hogy 2-án, szerdán fogunk indulni. A furgont már előtte nap felpakoltuk, így legalább ezzel nem kellett időt tölteni közvetlenül az indulásunk előtt.

A gépeket/tartozékokat igyekeztünk a lehető legalaposabban becsomagolni, hogy a hosszú út alatt ne sérüljenek, s lehet, hogy a képen „nagy trógerság”-nak látszik, de valójában a kaotikusnak látszó állapot is az eszközök biztonságát vélték biztosítani.

2-án, szerda reggel 8-kor indultam a családommal, majd Budapesten Madara-San-al találkoztunk, és közösen megindultunk. Ő a furgonnal, mi pedig személyautóval. Mivel 800km-t kellett lenyomni, így ez a nap tényleg csak az utazásról szólt. Szerencsére semmi váratlan nem történt, de az igazi kalandok már este elkezdődtek, mikor megérkeztünk a számunkra a fesztivál által biztosított szállásunkra. Igaz késő este volt, de elvileg kellett volna lennie recepciónak/recepciósnak. Hát… nem volt. Persze egyből telefonáltam kétségbeesetten a vendéglátónknak Botondnak, aki intézte számunkra többek között a szállást is, hogy hát nem nagyon van aki beengedjen, valamit próbáljon már intézni. Ekkor vad telefonálgatások kezdődtek. Már-már feladtam a bejutást, mikor végre megjelent a recepciós, és beengedett. De az igazi hideg zuhany csak ezután kezdődött.
Ez egy 2 csillagos hotel volt, ami nem ígért pompát és csillogást, de a maga egyszerűségével rendben is lett volna, meg amúgy sem luxus nyaralásra készültünk.
A probléma viszont az volt, hogy embertelen bűz uralkodott az épületben. Olyan szinten, hogy esélytelen volt, hogy ott aludni lehessen. Madara-San szobájában is penetráns hulla szag volt, viszont a mi szobánkban penetráns hulla szag a négyzeten uralkodott. Míg a 2 lányom nyitott ablak mellett + Madara-San szobájában próbáltak „túlélni”, addig én a feleségemmel inkább úgy döntöttünk, hogy az autóban próbálunk meg pihenni. Cirka 16 óra vezetés után nem voltam túl boldog, de hát mit lehetett tenni.
Amint elkezdett világosodni, az tűnt fel, hogy erős köd van, majd a kakasok kukorékolása jelezte, hogy reggeledik. Először még fel sem tűnt, a kukorékolás „furcsasága”, elvégre falusi gyerek vagyok, és nekünk is vannak baromfik otthon, de aztán csak azon kezdtem agyalni, hogy egy majd’ 20ezer fős városban felénk annyira azért nem jellemző ez. Az augusztusi köd is erősen furcsa, és meglepő volt számomra, majd ahogy világosodott, feltűnt, hogy az utak állapota is erősen hagy kívánnivalót maga után. Igen… Még magyar szemmel nézve is.

Ehhez hozzá jött a szállásunk katasztrofális állapota is. Egyből átfutott az agyamon, Úristen, hova kerültem?
Botond, aki amúgy végig nagyon segítőkész volt, már kora reggel hívott, és érdeklődött, hogy minden rendben volt-e. Úgy voltam vele, kellemetlen, vagy sem, de elmondtam, hogy igaz, nem vagyunk nagy igényűek, de a helyzet súrolja a vállalhatatlanság határát.
Sűrű elnézések közepette jelezte, hogy mindenképpen lesz megoldás a problémára. Hamar értem sietett, bevágódtunk az autójába, megbeszélni akkor a kiállítás ránk eső részét, továbbá elkezdtünk egy másik szállást intézni.
Közben végig azzal próbált nyugtatni, „nyugi, nem kerültetek horror filmbe„. Ekkor én fejben úgy voltam, hogy egy ilyen éjszaka, és az eddig látottak után még azt is hallom, hogy „nyugi nem kerültetek horror filmbe” mire másra is gondolhatnék? Hát hogy horror filmbe kerültünk.

Aztán a köd kezdett felszállni, s idő közben arra is fény derült, hogy utak pedig azért nincsenek nagyon a városban, mert igaz, hogy hagytak kívánni valót maguk után, de most kezdték el fejleszteni/javítani az úthálózatot, igaz nem a legokosabban, mert ez egész városban egyszerre csinálják mindenhol, és egyszerre szedték fel a meglévő burkolatot nagyon sok helyen, így bénítva meg elég erőteljesen a közlekedést Gyergyószentmiklóson.
A városban egy panzió biztosított egy termet, ahol kellett berendezkednünk a kiállítandó gépeinkkel.
A panzió, és a környéke volt az úgynevezett Retró udvar, ahol a fesztivál alatt a kiállításunkon túl koncertek, és egyéb retró látnivalók voltak, de erről majd picit később.

Hulla fáradtan, de nekiláttunk a „mini BRSZK-t” megépíteni:

Az asszonyom, és a lányaim is segítettek, így csütörtök délutánra össze is állt az egész.

Idő közben a szállásunk is rendeződött, és óriásit fordult velünk a világ.
Gyergyószentmiklóstól 20km-re, egy erdős környezetbe, egy gyönyörű apartmant kaptunk meg.

A hab a tortán, hogy ezen a szálláshelyen több magyar igen híres zenekar, és énekesek voltak elszállásolva, akik szintén a fesztiválra voltak meghívva. Kicsit velük is megismerkedhettünk, és jó volt látni, hogy ők is nagyon közvetlenek voltak.

Eljött Augusztus 4-e, péntek reggel. 10-kor nyitottuk a terem ajtóját. S tisztában voltunk vele, hogy ez a rendezvény nem a BRSZK-ról szól, mi erősen mellékszereplők vagyunk, ám jó volt látni, hogy ennek ellenére nagyon sok érdeklődő jött hozzánk, akik nem csak véletlenül estek be, hanem kifejezetten keresték a kiállításunkat.

Többükkel hosszasan beszélgettem én is, és Madara-san is. Nekem az a meglátásom alakult ki, hogy Erdélyben is nagyjából ugyanazokkal a gépekkel, ugyanazokkal a játékokkal játszottak az emberek, mint mi itthon, talán csak annyi különbséggel, hogy pár év késéssel jutott el hozzájuk ugyanaz a technika, mint hozzánk.

Mint említettem, a Retro udvarban több program volt, hol fiatalabbaknak, hol idősebb korosztálynak kedvezve. Ami nekem még nagyon tetszett, az a retro autós kiállítás.

Én személy szerint külön értékeltem, hogy nem extrém régi autókat vonultattak fel, hanem nagyjából olyan időseket, mint a kiállított számítógépeim. Több barátommal még poénkodtunk is, hogy a bordó mergát arrébb kellett volna lökni, s beállni a Zasszonyom Audi A3-asával, ha már úgy alakult, hogy azzal mentünk ki Erdélybe, amúgyis közel annyi idős, hogy olyan extrém módon nem is lógott volna ki a kiállításról, és még a korabeli Volkswagen konszern sor is meg lett volna, a korabeli Jetta, az Audi 80 Quattro, és a feleségem A3-asával.
A kiállított youngtimer/oldtimer autók mellett régi motorokat is meg lehetett csodálni

A kint lévő napok végül is úgy alakultak, hogy Madara-san, és én tartottuk a frontot, a csapat többi tagja, pedig többnyire a szálláson voltak nap közben. 19:00-kor, miután befejeződött a kiállítás, vissza mentünk a szállásra, és közös programokat, érts: ivás tartottunk.
Az úúúúúúúgy volt, hoooooooogy eredetileg azt terveztük, hogy eljárunk amennyire időnk engedi, és felfedezzük a környéket, de annyira hangulatos volt a szállásunk környezete, és a környezetünkben lévő emberek, hogy egyszerűen nem is éreztük ennek szükségletét.

Talán 1 nap/este volt, hogy kicsit körülnéztünk a városban a fesztivál többi helyszínén, de ez is kimerült annyiban, hogy egy picit ettünk/ittunk. És kipróbáltuk, milyen a medve hús

Na jó. nem medve hús volt, de ez az én sztorim, ennyit már had színezzek a történeten. Szóval medve hús volt. pont.

Amúgy kifejezetten jó volt látni, hogy legyen szó konzolról, vagy PC-ről, nagyon sok „Z generációs” úr/hölgy szórakozott a gépeink segítségével

Nagyon hamar elment ez a pár nap, s vasárnap este már szedtük is szét a gépeket. Hétfő reggel vissza pakolás a furgonba, majd indulás haza, s jöhetett a hazafelé vezető 16 órás út. S igaz, talán fáradtabban értünk haza, mint indulás előtt, de annyi sok pozitív élménnyel tértünk vissza, hogy azt leírni sem lehet. Tényleg nagyon jól éreztük magunk, és büszkeséggel tölt el, hogy egy ekkora rendezvény részesei lehettünk.

…HA érdekel az ilyesmi téma, és még nem csatlakoztál, akkor javaslom a bacsis-tuning fanklub facebook csoportot, gyere és csatlakozz