i3-530 tuning

Még most a cikk elején szeretném jelezni, azoknak akik nem vették észre, hogy a szerző ezúttal nem én, Bacsis vagyok, hanem ohcserf vendégírónk, aki remélem többször is fog nekünk publikálni, tehát a gratulációkat léci neki szánjátok :-)

A 1156-os platformot kicsit mostohán kezelik az emberek. Ez annak köszönhető, hogy egy eléggé átmeneti platform, aminél az Intel mérnökei kiélhették kísérletező kedvüket. A négymagos (i5, i7) darabok 45nm-en készültek. A Lynnfield procikban nincs IGP, de integrált a memória kontroller. Teljesítményben kényelmesen verik az azonos korú AMD CPU-kat, ráadásul elég jól tuningolhatóak. De nem akarom vesztegetni a szót, mert most a kisebbik, kétmagos 1156-os kerül terítékre.

A 2010 januárjában bemutatott Clarkdale fél lépés előre, fél hátra. Előre lépés a 32nm. Hátra felé mutat az, hogy az IGP-memória vezérlő nem on chip és csak 45nm-en gyártották. A két szilícium között QPI összeköttetés van, aminek nagyobb a késleltetése, mintha csak egy chip lenne. Az IGP tudása sem eget rengető, de az office-webböngésző-youtube elballag rajta. Mindenesetre így sikerült egy olcsó terméket piacra dobni, ami azonos órajelen simán alázta az AMD kétmagosait, kevesebbet fogyasztott és piszkosul jól tuningolható.

A tuning kicsit bonyolultabb, mint a klasszikus toljuk az FSB-t a feszültséggel, miközben próbáljuk hidegen tartani a procit. Nem a legtuningosabb lap akadt a kezembe, de a kis 530-hoz bővel elég. Az Asus P7H55-M PRO AMI BIOS alapján lássuk mit és miért állítgattam.

A CPU Ratio nem szorul magyarázatra, ahogy az speedstep sem. Az első komolyabb tuningnál az szorzót fixre állítottam, míg az energiatakarékosságot kikapcsoltam. Az Xtreme Power az Asus okossága, gyakorlatilag ilyenkor az összes power fet dolgozik, nem kapcsolgatja le őket kis terhelésnél. A fogyasztást növeli a stabilitással együtt. A BCLK az alap órajel. Belőle származtatja a proci az összes többit szorzókkal. A RAM-ot igyekeztem 1600MHz körül tartani. A QPI köti össze a processzort a külvilággal, pontosabban a 32nm-es CPU chipet a memóriavezérlőt és IGP tartalmazó másik chippel. Ökölszabály, hogy a minimális sebessége a memória sebesség kétszerese, de én igyekeztem 6GHz környékére belőni. A QPI-n kívül a több fajta feszültség az újdonság. A CPU-nak hűtéstől függően lehet emelni a feszültséget, az alap 1V-ról 1.4V-ig, de ez utóbbihoz víz kell. A IMC a beépített memória vezérlő feszültsége, ami maximum 0.5V-al lehet kevesebb a RAM feszültségénél, ha nem akarjuk megsütni. Mivel 1.65V-ot kér a memória és a túlhajthatóság miatt 1.7Vüot kapott, ezért elég egyértelmű, hogy 1.2V alá nem mehettem vele. A CPU PLL és PCH feszültsége nekem nem segített a tuningban, sokkal inkább jobb hűtésre lett volna szükségem, de elvileg 1.2V fölé nem kell vinni őket.

A gyorstalpaló után jöjjenek az eredmények. Ésszel, finom lépésekben emeltem végig a szorzót és a feszültségeket a hőmérsékletet folyamatosan figyelve. Na jó ez nem igaz, mert rögtön az elején belecsaptam a lecsóba, de mindent csak sorjában. A proci mellé két DRR3 1600-as XMP-s Kingston került az alaplapba egy GTS450-el együtt. Első körben egy referencia mérést csináltam gyári hűtővel superPI és Cinebench segítségével. Mind a kettő elég jól skálázódik, ráadásul a második CPU tesztje elég jól kihozza, ha instabil a rendszer. Ez utóbbit persze Intel burn teszttel is megnéztem, ahol nem féltettem a procit.

Az első eredmények nem kiemelkedőek, de nem is rosszak. Két szálig nagyjából egy azonos órajelű Core 2 Duo teljesítményét tudja, de a hyperthreading-nek hála több szálon valamivel (cca. 10-15%) erősebb. A 22-es szorzó mellé elég rendesen emelni kell majd az Base órajelet. A gyári hűtő nem valami parádés, rendesen teker terhelés alatt, de az alacsony fogyastásnak hála elboldogul a procival. Orthos alatt a teljes gép 108W-ot fogyasztott.

Az első tuninglépcső inkább ugrás, mint lépés. 75mV-ot adtam a processzornak és feltoltam a BCLK-t 160MHz-re. A RAM így pont 1600-on fut, az IMC megkapta az 1.2V-ját. A szerény 20% emelés jó hatással volt a teljesítményre, de a fogyasztásra is. A 125W-os fogyasztás különbözete a procin disszipálódik, ezért 13 fokkal melegebb is lett, mint alapon.

Nem apróztam el és megcéloztam egy hasonló ugrást. A BCLK-t 200MHz-re állítottam, de a CPU szorzót vissza vettem 20-ra. A CPU feszültséghez is hozzányúltam, felemeltem 1.15V-ra, így már 150mV-al kapott többet a gyárinál. A hűtő lecserélése meglátszik azon hogy miközben a fogyasztás 153W-ra, a CPU hőmérséklete 67 Celsiusra esett. Nemhiába a Ninja az nem aprózza el. A SuperPI végre elérte a 10 másodperces nagyságrendet, mégha nem is ment alá. A Cinebench rendületlenül gyorsul, már 3.31 az alap 2.43-al szemben.

Az utolsó nagy ugrás a szorzó maxolása volt. 22×200, azaz 4.4GHz volt a cél. Ehhez 1.325V kellett. Melegedett is rendesen, pedig két ventilátort is csatarendbe állítottam. márpedig hűteni rendesen kell, mert a fogyasztás 189W, tehát 81W-al zabál többet a gyárinál. Így már megelőzi a négy magos Bulldózert. A melegedés és TDP limiter hatása jól látható az elmentett eredményeken a bal alsó sarokban. Az i3 4.3GHz-n kevesebb pontot kapott amikor nem hűtöttem rendesen. Jó tudni, hogy 90 foknál elkezdi leszabályozni magát a proci. Ugyanez látható az FX-nél is, ami ahogy belefut a TDP falba képes az alap órajel alá visszavenni a szorzót. A SuperPI végre 10 alatt van (9.81), de az OpenGL kezd belefutni a videókártya limitbe.

A BCLK további 5MHz-es emelése 4544MHz-et eredményezett. 1.35V-ot adtam neki, többet nem mertem, pedig kihoztam a léghűtésből amit lehetett. A szobában 4 Celsius volt és nagykabátban ültem a gép elé. A „meleg” levegőt egy további 20 centis venti segített eltávolítani. Sajnos multi core mindíg lefagyott a végétől hajszálnyira. Feszültség emeléssel pedig belefut a leszabályozásba. A 202W-hoz már kellett volna a fagyasztóból a palack… A SuperPI 9.516s és a Cinebench lefutó eredményei is tovább gyorsultak.

Még 5MHz és máris 4.6GHz fölött ment a proci. A gép még elindult, de a Cinebenchbe belefagyott. A SuperPI 9.28 másodperc alatt számolta ki az 1M-ás penzumát. Talán 1.4V-on lehetne stabilizálni, de nem hiszem, hogy sokáig bírná degradáció mentesen ezt a tempót. A fogyasztás még 7W-al emelkedett.

Kicsivel gyorsabb az előző Wolfdale szériánál és kicsit jobban tuningolható, miközben az ára valamivel alacsonyabb. Ha kisebb a keret egy olcsó 1156-os Pentium még kevesebből kijön és az is megfutja a 4Gigát. A tuningolása ugyan kicsit bonyolultabb, bár tényleg csak egy hajszálnyit. Az újabb Sandy Bridge-hez képest az árát és a tuningolhatóságát lehet felhozni. Sokan lehúzzák, de az nekem mégis tetszett.

A tuning során 4GHz-ig hihetetlenül kis fogyasztással sikerült eljutni. A gyári hűtőnek hívott kis vacakkal elfut szerencsétől függően 3.5-3.8GHz között, egy normális hűtővel simán eléri minimum a 4GHz-et 7×24-ben. Vízzel 4.2 fölött kell, hogy tudjon. Az aktuális darab C2 revíziós, nem az újabb K0, de még léggel is elérte stabilan a 4.4GHz-et, ami 50%-os tuning. Szerintem vízzel vagy fagyasztással meglett volna a 4.6GHz is. 4.7 GHz-en már elhasal a boot közepén, de talán egy kis nitrogénnel…