Settlers 3 a haverokkal

Settlers 3 a haverokkal

A számítógépes játékok jönnek, mennek. De mindenki életében van pár olyan játék, ami meghatározó szerepet tölt be. Lehet valakinél ez annyiban ki is merül, hogy vissza gondolva rá kellemes emlékeket idéz fel, de vannak olyanok is, akik rendszeresen előveszik. Az én életemben ilyen meghatározó játék, a Settlers 3. Hogy pontosan mi is ez, aki nem ismerné neki ezt a 2011-es cikkemet linkelném be Ez az 1998-ban megjelent játék nem csak nálam, hanem pár barátomnál is fontos szerepet játszik. Hogy miért? mert még gyerek fejjel kezdtünk vele játszani, de máig összejön a csapat egy-egy kört játszani vele. Igaz, szép lassan mindenki felnőtt. Mindenki dolgozik, van akinek már családja, gyerekei vannak, azaz mindenki éli a maga kis életét. De alkalmanként sikerül elővenni ezt, a lassan 20 éves játékot, s ilyenkor egy-egy délutánra, estére újból összejön a csapat, s újból együtt élvezzük ezt a játékot, s egy kicsit újra gyerekeknek érezzük magunkat.

Szerencsére úgy alakult, hogy sikerült összehozni a csapatot egy kis kockulásra.  Erről az összejövetelről szeretnék most beszámolni.

Mindig, mikor felmerül egy esetleges játék, már előre el kell kezdenem a szervezkedést. Alapszabály, hogy mindig nálam, a szobámban tartjuk a bulit. Ennek egyrészt az az oka, mert nálam van hozzá kiépítve megfelelő géppark, na meg meg így szoktuk meg az évek (évtizedek?) alatt. Pont. Viszont miután az évek alatt nem a multiplayeres játékokra lett kiépítve a szobám, ilyenkor egy kicsit úgy kell alakítanom a szobámat, illetve a gépparkot, hogy kompromisszum mentesen tudjunk játszani. Na jó, akik jelen vannak, és olvassák eme sorokat, most biztosan felnevetnek a kompromisszum mentességen, mert az bizony van. Egy agyig pakolt, 12 m2-es szobába 5-6-7-8 embernek “betuszkulódnia” minden, csak nem kompromisszum mentes. De a lényeg, hogy a gépek rendben legyenek.  Tehát a játékot megelőző pár nap nekem már készülődnöm kell a barátaim fogadására. Először is, a fölösleges számítógépes alkatrészeket kell elpakolnom legalább annyira, hogy egy közlekedő folyosó kialakulhasson. Aztán elő kell szedni azokat a számítógépeket, amiken játszani fogunk. A gépek többségét én szoktam adni a játékhoz. Egyrészt azért, mert már több számítógép nem nagyon férne be, másrészt azért, mert élvezem, ha valakinek valami roncsot adok, és csak szív vele! NA jó, ez persze vicc volt. Igaz, időnként elő szokott fordulni, hogy egy-egy gép nem az elvártak szerint viselkedik, de ezt igyekszem minél jobban kiküszöbölni, ezért is készülődök már időben. Még a játék “arany korában”, mikor elkezdtünk multizni a játékkal, sokszor nem tudtuk, hogy miért “csúszik szét a hálózat” a játék alatt, s miért nincs szinkron, de idővel rájöttem azért, mert ha igazán komolyan toljuk, akkor hiába, egy P1-es számítógép is elviszi a játékot, de az óriási sereg megmozgatása alá bizony már egy Core2 duo alapú gép kell. És ez sajna nem túlzás. Mikor a pályán van 4-6-8ezer egység, egy közepes Pentium 4-es processzorral szerelt számítógép CPU terheltsége is frankón 100%-ra ugrik, s ha a helyzet tovább súlyosbodik, a hálózat szétcsúszásával jár. Tehát ez alapján kell összeválogatnom a gépeket, ami manapság azért egyre kevésbé probléma.

20171110_164756_Pano

Igyekszek még arra is figyelmet fordítani, hogy mikor megvannak a kiválasztott gépek, ténylegesen lepróbáljam velük a játékot. Megy-e a hálózat, látják-e egymást a gépek, nem fognak lefagyni 20 perc után, stbstb. A valós játék szimulálásában, a lányaim is szoktak segíteni, így minél valósabb képet kaphatok a gépeim üzembiztosságáról.

Ha ez meg volt, utána tényleg nincs más tennivalóm, csak a barátaim várása, majd a játék önfeledt élvezése.

November 11-én délután 6 óra fele, miután mindenki befaragta magát a jól megszokott helyére, elkezdődött a játék.

20171111_184824

20171111_184900

23546857_1517226738398988_487580583_o

 

20171112_004141

23557917_1517226775065651_2077115807_o

 

Mint látható, egymás hegyén, hátán vagyunk, ami azt eredményezi, hogy kényelem nulla, de ez csak még jobban fokozza a hangulatot.

Külön kiemelném, hogy a 8 éves kislányom is próbálkozik apukája nyomdokaiba lépni, s ezúttal már ő is beszállt a buliba

20171111_203607

 

Ő egy IBM R51-el csapatta, akinek apukájához hasonlóan, nincs szüksége hagyományos egérhez, Trackpoint, Touchpad, hanyattegér nem probléma.

Persze most is voltak kisebb bökkenők, pl a 2GHz-es Pentium M CPU, és a 2 magos AMD Turion X2 2GHz-en már helyenként szűk keresztmetszetet jelentettek, de úgy gondolom, hogy nem lehetett okunk a panaszra. Jól sikerült az összejövetel, s remélem hamarosan egy újabb ilyen buliról tudok beszámolni.

 

About bacsis