BRSZK a budai várban

Egy kicsit megkésve, de szeretném nektek elmesélni, a Budai Várnegyedben megrendezett BRSZK történetét.

Az egész még június végén, a fülei BRSZK-n kezdődött, miszerint felmerült, akkor még csak erősen ötlet formában, hogy milyen jó is ez a BRSZK, és lehet, hogy kapnánk egy lehetőséget, hogy a Budai Várnegyedben lévő Széchényi könyvtárban is kiállíthassunk, ha nem is akkora méretekben mint a fülei tornacsarnokban, de azért egy fele akkora méretben mehetne a dolog.
Én ekkor úgy voltam még vele, hogy jó lenne, de túl sok reményt még nem fűztem hozzá, és különben is, akkor még az erdélyi kiruccanásunk volt inkább közelebb, ráadásul még az is gyerekcipőben járt.
Aztán augusztus vége felé ismét felmerült a lehetőség, és ha nem túl gyorsan, de kezdett körvonalazódni, hogy megcsinálhatjuk a rendezvényt azon a nívós helyszínen.
Mivel szűkösebb volt a helyszínen a szabadon beépíthető hely, így természetesen egy az egyben nem tudtuk megcsinálni a fülei BRSZK-t. Így eleinte azt tervezgettük, hogy mi az ami jól nézne ki, és kiállítható, és mi az ami nem fog be(le)férni.
Ez rám különösen érvényes volt, hiszen ezúttal Budapestre kellett felcuccolnom, és nem mindegy hogy 500kg, vagy 2 tonna hardvert kell megmozgatni, át transzferálni.
Ráadásul a kiállított gépek beüzemelésére is szűkebb volt az időkeret. Tehát olyan gépeket kellett összeválogatnom a kiállítandó gépek sorába, amiket viszonylag könnyen lehetett szállítani, és gyorsabban üzembe helyezhetőek, azaz nem kell fél napot szívni azzal, hogy működő állapotba hozzam/hozzuk.
A szervezés ezen szakaszába már megvolt az időpont, s a kiállítás Szeptember 14-15-ére volt helyezve.
A gépek beüzemelésére a kiállítást megelőző pénteken szűk fél nap jutott.
Szeptember 14-én délelőtt kezdődött a gépeim felszállítása, illetve a kiállító társaim is ekkorra már össze készítették a kiállítandó gépeiket. Rajtam kívül frescho, Mr. Dozer, Madara-San, és Cocoon-Z vállalta be, hogy ezúttal is a BRSZK szolgálatába állítja hardvereit.
Megbeszéltük a találkozó helyszínét, majd elkezdtük a gépek behordását a Széchényi könyvtárba.
Én megmondom őszintén, korábban még nem jártam itt, számomra teljesen új volt a helyszín. És igaz nem vagyok a könyvtárak rajongója, teljesen magával ragadott a környezet, és maga az atmoszféra. Kellemes érzés töltött el, hogy ilyen autentikus helyszínen is megcsinálhatjuk a BRSZK-t, még ha kicsit kisebb kiadásban is.
Nagyjából dél körül tudtuk a gépeimet felhordani, illetve elkezdeni az építést.
Szerencsére minél több BRSZK-n vagyunk túl, annál gyorsabban tudjuk elhelyezni, megtervezni, és üzembe helyezni a gépeinket, így ha szűkös is volt, ezúttal is az előkészület, de azért végig láttuk a fényt az alagút végén. Viszont nem minden kiállító társam volt olyan szerencsés, mint én.
Persze mint mindig, most is voltak váratlan fordulatok. Miszerint pont erre a napra szerveztek a Budai várhoz egy nagyobb sztrájkot, így a helyszínt kötelezően el kellett hagynunk délután, 16:00-kor. Így a tervezetthez képest is rövidebb volt a rendelkezésünkre álló idő. hab volt a tortán, hogy Madara-San társam a zárás előtt 15 percel érkezett csak meg, így nála már annak is örültünk, hogy arra volt időnk, hogy a terembe bepakoljuk a gépeit. A gépei beüzemeléséről aznapra már teljesen le kellett mondanunk. Továbbá Mr. Dozer az nap nem, csak a kiállítás napján a kora reggeli órákban tudott csak jönni. Így hiába voltak a helyszínen a gépeim, és aránylag mind beüzemelve, azért kijutott nekem az izgalom, hogy mire jönnek az érdeklődők, a teljes kiállításunk mennyire lesz összerakva, és a társaim hogy fognak boldogulni?!

Szeptember 15, szombat:
Már kora reggel a helyszínen voltunk, és akinek volt szabad kapacitása, mindenki ott segített, ahol tudott. Mr. Dozer gépeit segítettük még bepakolni a terembe, illetve az utolsó simításokat végeztük Cocoon-Z gépeinél is, Madara-San-ról nem is beszélve, aki szintén a kiállítás előtti órákban látott csak az építésnek.
-Szóval valójában nem az utolsó simítások voltak ezek még, hanem volt még tenni való bőségesen.
Ekkor már láttuk, hogy nem leszünk mindennel kész. De hát nincs mit tenni. Már mint csak az volt. Tenni való.
Aztán csak elkészültünk, s mire észbe kaptunk, majdnem dél volt. Dél??? Na és hol vannak a látogatók. Mert azok nem nagyon voltak.

Személy szerint engem nagyon kellemetlenül érintett. Itt vagyunk, megcsináltuk, de kinek? csak magunknak?! Én belesüppedtem egy fotelbe, és magamba temetkeztem. Kicsit lemondtam az egészről.
Aztán ahogy múlt az idő, és rákanyarodtunk a délutánra, azért csak elkezdtek szállingózni a látogatók

…Végre egy kis élet, és máris elkezdtünk sürögni-forogni a látogatók között, és segítettünk, magyaráztunk, vagy ha úgy volt, mi is leültünk közéjük játszani

Ahogy jöttek a látogatók, és több emberrel találkoztunk, beszélgettünk, illetve sok esetben már beszélgetés nélkül egyből láttuk, hogy nem feltétlenül honfitársaink látogatták meg a rendezvényt. Ez miatt számunkra különös, de leszögezem, pozitív élmény volt több okból is, hiszen egyrészt külföldi látogatók sok esetben más szemszögből élték meg, vagy hallottak azokról a számítógépekről, mint mi magyarok, illetve számukra még inkább ismeretlenek voltak, első sorban a magyar gyártású számítógépek, így nekik még inkább büszkeséggel mesélhettünk ezekről a kiállított számítógépekről.
Délután azért már elég szép számmal voltak látogatók, és igaz messze voltunk a „telt háztól”, de legalább így a látogatók bármelyik géphez szinte azonnal odaférhettek

A nap végén a srácokkal összegeztük és megbeszéltük a nap tapasztalatait. Örültünk, hogy sok külföldi látogatónk volt, s igaz tudtuk, hogy nem a mi, és a BRSZK két szép szeméért látogattak el, hanem szimplán erre jártak, s ha már itt voltak, benéztek, de ettől még az érdeklődésük meg volt a gépeink irányába. Továbbá megbeszéltük, hogy igaz döcögősen indult a nap, részünkről is, mert még sok építeni való maradt a rendezvény napjára, és a látogatók is döcögősen kezdtek el érkezni, túl sokan sem voltak, de az összkép mindenképp pozitív volt. Miután a látogatók elhagyták a termet, gyorsan áramtalanítottunk, majd mi is távoztunk.

Szeptember 16, vasárnap:

Reggel legalább már nem kellett kapkodnunk, ráadásul nagyjából ezen a napon is arra számítottunk, hogy nyitásra még nem fognak érkezni a látogatók. Itt egy picit pozitív csalódás ért minket, mert a kiállítás másnapján már korábban, és egyenletesebben érkeztek a látogatók. Így már viszonylag korán elkezdtük mi kiállítók a pörgést.

Energiánkat próbáltuk beosztani, mert tudtuk, hogy ezúttal muszáj lesz zárás után összepakolni a gépeinket. Miután 19:00 után búcsúztunk a látogatóktól jött egy óra „erőltetett menet”, mindenki aki élt és mozgott, bontotta a gépeket, mert 1 óránk volt összepakolni, és elhagyni a könyvtárat. Még a 70 éves édesanyám is úgy bontotta a gépeimet, mintha nem lett volna holnap, és azóta sem tudom, hogy hol van a Philips Herkulses monitorom adatkábele.
Persze a cuccainkat ott hagyhattuk, és másnap visszamehettünk érte, de összepakolni amennyire csak lehetett, össze pakoltunk. Kemény menet volt, és tényleg zárórára tudtuk csak elhagyni a könyvtárat.
A srácokkal nagyon meg sem tudtuk beszélni a teljes kiállítás eseményeit, sokukkal csak utána, telefonon beszéltük át a tapasztaltakat.
A tapasztaltak tehát az volt, hogy egy gyönyörű helyszínen kaptunk lehetőséget. Sajnos a rendezvény beharangozása a könyvtár részéről nem igazán sikerült jól, és ennek volt betudható, hogy kevesebben jöttek el, mint amire számítottunk. Sebaj, legalább van még egy okunk arra, hogy jövőre is megrendezzük ugyanitt a BRSZK-t, igenis meg fogjuk mutatni, hogy képesek vagyunk a gépeink segítségével megtölteni a Széchényi Könyvtárat!
A kiállító társaim, és a segítőim munkáját ezúttal is szeretném nagyon megköszönni!
Végezetül pedig álljanak itt további képek a kiállításról, komment nélkül: