Brutál i7 965 Extreme Edition tuning

Az Intel, a core2-es családdal eléggé magasra tette a lécet, az AMD-vel szemben, aki nagyon sokáig nem, vagy csak alig tudta tartani ezekkel a CPU-kkal a versenyt. De az Intel folyamatosan gőz erővel fejlesztett, és szórta piacra a jobbnál jobb CPU-kat.

Még az AMD fel sem tudta hozni magát a Core2 Quadokkal szemben sem, addigra azon kaptuk magunkat, hogy eljött 2008 Novembere. S jött az Intel új csoda fegyvere a Nehalem.

Ezt az időt hatalmas várakozások előzték meg, hiszen ekkor dobta piacra az Intel a Nehalem családba tartozó Bloomfield magos Core i7 CPU-kat! Ezek a CPU-k merőben más felépítést használtak az összes előddel szemben.

Ezek a CPU-k voltak az elsők, az Intelnél, amelyek már magukban hordozták a memóriavezérlőt, ami hivatalosan az 1066MHz-es DDR3-as modulokat támogatja és akár a 3 csatornás módban is működhetnek, ennek köszönhetően még magasabb memória sávszélesség érhető el. A Front Side Bus is, azaz az FSB is likvidálásra került, a gyártó, helyette a CPU és a memória közé egy úgynevezett QPI linket iktatott be, s ezen kommunikált a CPU és a memória. Ennek az órajele 4,8GT/s, míg az Extreme Edition modelleknél ez 6,4GT/s-re emelkedett.

A még nagyobb teljesítmény érdekében, még a Pentium 4-eseknél bevezetett, Hyper Threading ismét bevezetésre került, ami segítségével, ezek a 4 magos Core i7-es CPU-k akár 8 szálon is képesek párhuzamosan dolgozni.

Továbbá be lett vezetve az L3 (harmadlagos) megosztott gyorstár (Cache) is, amelynek a mérete 8MB. De természetesen az L2 Cache is megmaradt, amiből mindegyik mag külön-külön 256KB-ot kapott.

Az L2 Cache az mag sebességen fut, míg az L3 Cache már külön órajelen ketyeg, ez szintén eltérő a „normál” és az Extreme Edition modellek között. Míg a „sima i7-eseknél 2133MHz-en jár, addig az Extreme Edition modellek esetében ez 2666MHz-re lett hitelesítve

Természetesen ezek a CPU-k a korábbi LGA775-sö lapokkal nem kompatibilisek, új tokozást kaptak, méghozzá az LGA1366-ot. Ezeknek az alaplapokon az X58-as északi híd kapott még helyet, ami felelt a PCIexpress sávszélek kiosztására (azaz a PCIexpress vezérlő ennél a platformnál még az északi hídban volt, csak a következő generációs CPU-knál költözött az is a CPU-ba).

Első körben 3 különböző i7-es CPU jelent meg, a Core i7 920, a 940, és a 965 Extreme Edition. Ezek 45nanométeres csíkszélességgel készültek, SIMD utasításkészletből az MMX, SSE, SSE2, SSE3 SSE4.1 SSE4.2-ket támogatják, ezeken felül boldogulnak a 64bites utasításokkal, illetve a virtualizációt is ismerik. Hivatalosan pedig az összes példány a 130W-os TDP osztályba lett sorolva.

A 920 és a 940 csak órajelben tér el egymástól, mert míg a 920 2,66Ghz-es, addig a 940-es már 2,93GHz-re lett hitelesítve. A 965 Extreme Edition azon felül, hogy 3,2GHz-en ketyeg alapból, ahogy fentebb írtam, a QPI link sebessége is gyorsabb, 4,8GT/s helyett 6,4GT/s-en járhatott. És az Uncore órajele (tehát a magokon kívüli részegységek, L3 Cache és az északi híd) is 2133MHz helyett 2666MHz-en ketyeg.

Továbbá az Extreme CPU-k szorzójuk teljesen szabadon állítható felfelé is, a még könnyebb tuningolhatóság érdekébe. Ezeknél a CPU-knál nem csak a CPU magok szorzója állítható (vagy nem állítható) szabadon, hanem a memória órajelé is. Ugye az összes példány (memóriavezérlője) az 1066MHz-es modulokat támogatja, ez úgy jön ki, hogy a CPU 133MHz-es BCLK órajele fel van szorozva 8-al, azaz 133X8=1066MHz, ez a memória szorzó is szintén csak az Extreme Edition CPU-knál állítható fölfelé.

A jelen tesztben főszerepet kapó i7-es CPU egy i7 965 Extreme Edition példány, ami még az első szériás, C1 steppingre épül. Ezt tiborandras nevű fórumtársunk biztosított nekem, tokkal, vonóval, akarom mondani, alaplappal, és memóriákkal együtt, de ezekről majd kicsit később! Az, hogy egy Extreme Edition CPU, már önmagában igazi presztízs termékről van szó, de hogy legyen benne még egy csavar, ez egy Engineering Sample, azaz mérnöki példány, ami így főként nem található minden sarki számtek boltba! Akinek ez nem mondd semmit, annak mondanám, hogy az Engineering Sample (ES) példányok nem kerülnek tömeggyártásba, ezek többnyire bemutató darabok, vagy csak szimplán ezekről mintázzák a többi sorozatgyártásba kerülő példányokat.

Így könnyen meglehet, hogy az országban ilyen 965 EE ES példányból csak ez az egy szem van, de ha esetleg van még ezen kívül, arra viszont nyakamat rá, hogy a kezeimen meg tudnám őket számolni.

Ahogy már fentebb elírtam, ez a CPU 3,2GHz-en jár, ez úgy jön ki, hogy a 133MHz-es BCLK órajele 24X-es szorzóval fel van szorozva. S ez a szorzó szabadon állítható felfelé is, ezzel könnyedén túl lehet hajtani a CPU-t.

Az alaplap szerepét egy Gigabyte X58A UD7-es típus fogja ellátni, ez azért egy elég komoly alaplapnak számít, még az X58-as mezőnyben is! Hiszen a CPU-nak a minél stabilabb feszültséget 24fázis látja el, Az északi híd hőjét hatalmas bordával, vagy akár vízzel is elvezethetjük, de a 4db 16X-os PCI Express csatlakozó is igazi ínyencség, Quad SLI vagy Quad Crossfire rendszer kiépítéséhez.

Találunk még 10db Sata portot, amelyből 6db még a „régi” 2.0-s de már 4db biztosítja a SATA3.0-s sebességét is

A tuningosok számára az alaplapi reset, és Power gomb sem maradhat el.

Míg a hátlapon a dupla Ethernet port, az Esata, a Firewire, és USB3.0-s portok mellett megtalálhatjuk a BIOS resetelő gombot is, ha esetleg nem megfelelő BIOS beállításokat lőnénk be!

Memóriából direkt a 3 csatornás memóriakezelést, kihasználó KIT került az alaplapba, a G-skill Trident modulok egyenként 2GB kapacitással bírnak, így összesen 6GB lett pattintva az alaplapba, sebességük pedig akár 2000MHZ is lehet, ami mellé CL9-9-9-24-es időzítés párosul.

És akkor most lássuk részletesen a tesztkonfigot:

Gigabyte X58A UD7 alaplap

Intel Core i7 965 Extreme Edition (Engineering Sample) CPU

3X2GB G-skill Trident 2000MHZ DDR3 memória

ATI Radeon HD4890 1GB GDDR5 VGA kártya

High Power 500W tápegység

60GB SATA „mittomén milyen” HDD

Windows XP SP3 Oprendszer

A teszt nem a szokásos módon zajlott, de előre nem lövök le minden részletet!

Annyi viszont fix, hogy a teszteket először alap órajelen futtattam le, úgy, hogy a CPU turbo funkcióját, illetve a C1E és EIST energiagazdálkodási funkciókat kikapcsoltam, hogy ne szabályozza nekem összevissza az órajelet, azaz, az legyen fix 3,2GHz, ha kap a CPU terhelést, ha nem. Továbbá a Loadline Calibration funkciót a legmagasabb, „Level2” szintre állítottam, hogy a CPU szintén terheléstől függetlenül azt a feszültséget kapja, ami gyárilag elő lett neki írva, azaz 1,256V-ot. Ezt azért volt fontos megjegyeznem, mert így terhelés alatt a CPU cirka 8-10fokkal is melegebb hőfokon járt, és a fogyasztás is cirka 20W-al emelkedett.

Az igaz, hogy a CPU órajelét 3,2GHz-en hagytam, viszont a memória órajelét 1066MHz-ről 1600MHz-re felemeltem, de mivel ennél a platformnál alapszabály, hogy az Uncore órajelének mindenképpen duplájának kell lenni a memória órajelének, ezért azt is fel kellett szoroznom 3200MHz-re. A QPI link órajele az alapból maximálisan beállítható 6,4GT/s-re lett állítva, már csak azért is, mert ennek is a duplájának kell lennie az Uncore órajeléhez.

Így lássuk, hogy mit hozott a gép a szokásos tesztprogramokba:

Brutális sebességről beszélhetünk, hiszen a Super PI 1M tesztje alig több mint 10másodperc alatt futott le, A Winrar benchmarkja is számomra soha nem látott eredményt dobott ki. A Linx is kellőképpen gyors nyers számítási teljesítményt tudott kihozni, viszont a hőtermelés is az egekben van! Alap órajel, alap feszültség, hatalmas réz hűtőborda, mégis a CPU hőmérséklete már most keményen70 Celsiusfok fölött van! Nem tudom mi lesz így később…

Ezúttal bevettem a tesztbe a Cinebench R11.5-ös verziószámú kép renderelő programját is, ami lényegébe nem tesz mást, mint egy számunkra egyszerűnek tűnő átlagos képet rendereltet a CPU-val, a program amúgy nagyon jól skálázódik, ha a CPU-ban minél több mag/feldolgozó szál van, és a CPU órajel többletre is szépen reagál!

Lássuk:

Bal oldali rublikába látható, hogy több CPU-val is összehasonlítja a program, illetve, hogy hány pontot kapott. Látható, hogy a 6 magos valamivel több, mint 4GHz-en ketyegő Phenom II-vel szemben a lemaradása sem olyan nagy. Szépen tartja magát a többi i7-el szemben.

Természetesen a 3Dmark2001, és 2006 is lett futtatva, íme:

A 2001 pontszáma már így is brutális, a program FPS számlálója nem egyszer kiakad 999FPS-nél, és ez a pontszámban is megnyilvánul! A 3Dmark2006-ban a 4890-es Radeont lényegébe ki is tudja hajtani, vagy legalábbis majdnem kihajtja, félő, hogy ez a program már nem is fog gyorsulni a CPU órajel emelésének hatására, mert ugye itt már nem az lesz a szűk keresztmetszet, mindenesetre a CPU pontszámot érdemes megfigyelni, az biztos gyorsulni fog!

És vágjunk bele a tuningba! Ha már szorzózármentes a CPU, ezt használjuk is ki, tehát a szorzó emelésével hajtottam túl a CPU-t! A gyári 24X-es szorzót 27X-esre módosítottam, azaz a CPU 3,6GHz-re lett állítva, természetesen a feszültséget nem emeltem, lássuk, így mit mutat a konfig:

Mi mást mutatna, minden program szépen gyorsult, amit kiemelnék, az a két 3Dmark, a 2001-ben máris 60ezer pont fölött vagyunk, és a 2006 is tudott gyorsulást felmutatni, amire igaziból nem is számoltam. Viszont a CPU már most elkezdett Throttlingolni, azaz üres órajel ciklusokat iktatott be, ezzel próbálva csökkenteni a hőtermelést, és a túlmelegedést.

Természetesen így nem tudtam folytatni a tuningot, de nem estem kétségbe! Szóltam hát Titagyerek-nek, hogy adja már kölcsön hatalmas EKL léghűtését, hátha majd azzal többet megy a CPU! Így nézett ki a gép:

Sajnos továbbra sem tudott betölteni a Windows, már-már kezdtem betudni a C1 steppingek, hogy egyszerűen léggel ennyit bír a CPU, de akkor kitaláltam azt, kiveszem a gépből a VGA kártyát, majd egy szinte semmit nem fogyasztó Radeon X1050-et raktam bele!

Csodák csodájára A Windows így betöltött 3,73GHz-en, bár Linx alatt hibázott, így egy leheletnyi feszültséget kellett emelnem a CPU-nak, egész pontosan 1,28V-ra emeltem!

Nem, nem az 500W-os táp a kevés, illetve részben igen, de a fő probléma, hogy egyszerűen a táp 12V-os ága nem bírta árammal ellátni a rendszert! Próbáltam átvariálni a tápkábeleket, s a VGA kártyát másik ágra rákötni, de sajnos nem jártam sikerrel. Így ezért a 3Dmark tesztprogramoktól innentől kezdve könnyes búcsút kell vennünk, pedig megnéztem volna egy 70ezer pontos 3Dmark2001-es eredményt!

Természetesen a tesztprogramok tovább gyorsultak, és a CPU hőmérséklete a még nagyobb hűtésnek hála, így „zuhant” 10 fokot

A sikertől felbuzdulva még egyel emeltem a szorzón, ami már 29X-esre lett beállítva! A CPU-nak a feszültségét 1,35V-ra állítottam a stabil működés érdekébe, így a CPU 3,86GHz-en ketyegett:

A Super PI 10másodperces futási ideje mostmár tényleg majdnem megvan, de a egyre magasabb órajelnek és a megemelt CPU feszültségnek „hála” ez már léghűtéssel nem lesz meg! Mert hatalmas léghűtés ide, vagy oda, Linx terhelése alatt a CPU közel 80fokra melegedett, és ismét elkezdett Throttlingolni. a Cinebench pedig cirka 1,5perc után le is fagyott.

Ide bizony kevés már a léghűtés, tehát jön a jól bevált fagyállós hűtés!

A blokkot felszereltem a CPU-ra, majd indítottam a rendszert. Első körben természetesen a CPU hőmérsékletét ellenőriztem:

Kerek nulla Celsiusfok, hmm, jónak ígérkezik! Ez a dermesztő hűvös a CPU blokkon is meglátszik:

Helyes-helyes, akkor emeljünk még egyet a CPU szorzóján, azaz 30X-osra állítottam, na meg a BCLK órajelét is 133-ról 134-re emeltem, hogy kényelmesen át legyen lépve a 4GHz-es órajel! Ahhoz, hogy ez stabil is legyen, kerek 1,4V-ot kellett beállítanom a CPU-nak:

Érdemes megnézni, hogy a CPU akkora hőt termel, hogy még a lefagyasztott blokk sem tudja kellő képben elvezetni a fölösleges hőt, mert Linx alatt a CPU hőmérséklete így is 30 fok. Persze a korábbi 70-80fokhoz képest lényegesen kellemesebb hőmérsékleten ketyeg a processzor.

Az is igazán elismerésre méltó eredmény, hogy Cinebench alatt is lényegében sikerült lefaragni a hátrányát a 6magos Phenom II-vel szemben!

Mivel mostmár tényleg csak egy hajszálnyira van a 10másodperces Super PI 1M-es teszt lefutása, ezért még egyel emeltem a CPU szorzóján, s így máris 4150MHz-en ketyegett! Ahhoz, hogy legalább a Super PI lefusson, és a Winrar benchmarkja, 1,4125V-ra emeltem a CPU feszültségét:

Természetesen sem a Linx, sem pedig a Cinebench nem tudott lefutni, de azért a Super PI még lebírt futni és végre sikerült a tesztet 10másodpercen belül lefuttatni!

Ez fölé már nem vittem a CPU-t, mert ahhoz már legalább 1,45V kellett volna, aminek következtében akkora hőtermeléssel járt volna, hogy még a fagyállót keringető rendszer sem bírta volna rendesen hűteni a CPU-t, így tehát ez lett a vége a processzornak a cikkemben!

Még a fogyasztásról nem beszéltem, amit a táp beépített fogyasztásmérő kijelzője segítségével mértem, mindegyik méréskor már a Radeon X1050-es VGA kártya volt a gépben, s minden esetben Linx-el terheltem a rendszert, és a legmagasabb fogyasztást jegyeztem fel. Íme:

Látható, ahogy az órajel és a feszültség emelése hatására emelkedik a fogyasztás, viszont kellemesen meglepett, hogy még 4GHz fölött sem ugrott meg annyira hirtelen a fogyasztás. Természetesen ez mit sem változtat azon, hogy ha ilyen CPU-val szerelt rendszert akarunk, és még tuningolni is szeretnénk, oda bizony hiába márkás, de egy 500-as táp is kevésnek tud bizonyulni

Összességében nekem az a véleményem, hogy a modern informatikában, ahol egy-egy hardver elavul 2-3év alatt, ezzel az i7-el sikerült az Intelnek egy olyant alkotnia, ami így, több mint 3 év után is olyan teljesítményt tud biztosítani, ami még mindig több mint elegendő, és sok ember még nem is álmodhat ilyen konfigról. Én tiborandras-nak nagyon köszönöm, hogy a rendelkezésemre bocsátotta a rendszert, mert ez tényleg egy igazi különlegesség kifejezetten fanatikusoknak