Oké hogy E6300, de mégis melyik?!

Az Intelnek manapság nagyon erős processzorai vannak, az újabbnál újabb szériák sikeresebbnél sikeresebbek. Ez a siker sorozat 2006-ban a Core2-es CPU család megjelenésével kezdődött, mikor a gyártó a korábbi NetBurst architektúrát lecserélte a Core architektúrára. Az első CPU-k A Core2 Duo E6000-es család tagjai voltak. A legkisebb példány az E6300-as volt, amely 1, 86GHz-es órajelével a Pentium4-es CPU-k órajeléhez képest elég alacsonynak tűnt, de az új architektúrának köszönhetően, a korábbi saját CPU-it is a földbe döngölte az Intel.

Természetesen, mint minden csúcs szériás processzorok, akkoriban ezeknek akkor is csillagászati volt az áruk. És a gyártó ezzel tisztában volt, hogy nem mindenki tudta megfizetni ezeket, a processzorokat. Így a soványabb pénztárcával rendelkező potenciális vásárlókra is gondolt a gyártó, így nem sokkal később kijött az E4000-es Core2-es CPU család, majd 2007 májusában, a még tovább butított, ám még mindig piszok gyors CPU család, az E2000-esek. Ám a gyártó marketing okokból ezeknek a CPU-knak nem a Core2 nevet. Hanem a Pentium Dual-Core nevet adta, amik olcsó áruk miatt, és még mindig elég komoly teljesítményükkel piszok sikeresek voltak. A 2008-as év elején, már a tovább csökkentett csíkszélességű Core2-es CPU-k látták meg a napvilágot, első körben a Wolfdale magos E8000-es család villantott, amiknek máig nagyon komoly teljesítményük van. Persze itt is megjelentek az olcsóbb modellek, az E7000-es család, majd jöttek a 45nanométeres Pentium Dual-Core-k, amelyek az E5000-es családba kaptak helyet. Év végén az Intel már a Nehalem architektúrás LGA1366-os CPU-kat küldte a csúcs szériába, de mivel ebbe a foglalatba soha nem készül alsóbb kategóriás CPU, így, míg nem jelent meg az LGA1156, addig az Intel tovább készített CPU-kat a korosodó LGA775-be. 2009 májusában egy újabb Pentium Dual-Core látott napvilágot,, az E6000-es család. Az E5000-es szériával szemben itt csak annyi volt a különbség, hogy a 800MHz-es külső FSB-t a gyártó 1066MHz-re pumpálta fel. A széria legkisebb tagja az E6300-as számozást kapta! És itt van a nagyon érdekes csavar!

Hiszen a gyártó már korábban is adott ki LGA775-ös CPU-t E6300-as névvel, és nem egész 3 évvel később ismét egy processzor típusát ezzel a névvel illette! Természetesen azért a CPU-k neve azért eltér, hiszen a korábbi modell a Core2 névre hallgat, míg a frissebb példány a Pentium Dual-Core-ra, ám ennek ellenére becsapós a dolog, és vásárláskor nagyon érdemes odafigyelni, hogy tényleg melyik CPU-ról is van szó!

A jelenlegi cikkemben Egy Pentium Dual-Core nevű E6300-as CPU fog szerepelni, amelyet Radeon Fan nevű fórumtársunk adott nekem!

A CPU-ról annyit kell tudni, hogy a Wolfdale 2M magra épül. S mint minden Wolfdale magos CPU, ez is 45 nanométeres csíkszélességgel készült. Órajele 2,8GHz, amelyet 10,5-es szorzó, és 266MHz-es belső FSB szorzatából hoz össze. SIMD utasításkészletekből a jó öreg MMX-en kívül tudja az SSE1, SSE2, SSE3-at támogatja a 64 bites utasításkészleteket, és a Virtualizációtól sem ijed meg. Az L2 Cache-ből 2MB jutott neki, amelyen osztoznia kell a 2 CPU magnak.

A tesztrendszerem a már mindenkinek ismerős:

Abit IX38 Quad GT

Intel Pentium Dual-Core E6300-as CPU

2X1GB A-Data Vitesta 800MHz CL4 memória

Geforce 8800GTX VGA kártya

10GB IBM HDD

Windows XP SP3 Oprendszer

500W High Power tápegység

És itt elkövettem egy kisebb hibát! Nem találtam meg a 60GB-os teszt SATA HDD-met, így úgy gondoltam, hogy egy 10GB-os háttértár is elég lesz a Windows-nak és a tesztprogramoknak, ami ilyen téren elégnek is bizonyult, de gyerekek! HA értetek lassú HDD-t! A 2, 5perces Windows XP Bootolási ideje még nálam is kiverte a biztosítékot, de hát mostmár mindegy! Szerencsére a CPU teljesítményét azért ez nem befolyásolta.

A tesztet a szokásos módszeremmel végeztem. Azaz megnéztem, hogy a CPU mit tud alap órajelen, és alap feszültségen, ami jelen esetben 1,275V, Majd elkezdtem a CPU órajelét emelni FSB emeléssel. Mikor már a gyári feszültség kevésnek bizonyult, akkor hát emeltem azon! Amikor pedig már a túl magas üzemi hőmérséklet szabott gátat a tuningnak, jött a jól ismert, ám már sajnos régen használt fagyállós hűtésem!

Nem is húznám tovább a szót, lássuk, mit mutat a CPU az alap, 2,8GHz-en:

A Super PI 20 másodperc alatt futott le, ami szerintem egy közép alsó kategóriás CPU-tól nem is rossz, főleg nem az volt 3 éve. A 3Dmarkok is szép pontokat dobtak. 2009-ben, ha egy konfig 10ezer Pont fölött hozott a 3Dmark06-ban, azon a gépen már nem fogtak ki könnyen a játékok!

És akkor kezdjük a tuningot! Első lépésben a 266MHz-es belső FSB-t 300MHz-re toltam fel, így a CPU 3150MHz-en járt:

Némi gyorsulás, mi más történ volna! A Linx mindjárt átlépi a 15Gflops-os számítási teljesítményt!

A CPU a következő lépésben megkapta az E8000-esek FSB-jét, azaz a 333MHz-et! Így 3500MHz-en járt:

Természetesen alapfeszültségen üzemelt így a CPU! A Linx stabilnak bizonyult, ám a 3Dmark2006 így már nem futott le. Így már tudtam, hogy ha tovább akarom emelni a CPU frekvenciáját, akkor a feszültséget is feljebb kell pakolnom!

3700MHz-hez 1,35V-ot állítottam be:

A rendszer újra stabilnak bizonyult! A 3Dmark2006 átlépte a 12ezer pontszámos küszöböt, a 3Dmark2001 pedig 50ezer fölött hozott!

A 4GHz-et szerettem volna stabilizálni, amihez 1,475V-ot állítottam:

A Linx a CPU magokat 100fok környékére emelte, s utána hibázott is, szóval a CPU bírta volna, csak ide már komoly hűtés kellett volna! A többi program nagyon szépen lefutott, a 3Dmark2006 immár a 13ezres pontszámot is átlépte!

Mivel a CPU nagyon szépen bírta az egyre gyorsabb tempót, csak már a melegedéssel voltak problémák, így tudtam, ha a fagyállómmal hűtöm a processzort, még többet ki fogok hozni belőle!

A fagyállós palackban lévő fagyálló+ablakmosó+ jégkásává fagyott csapvíz kombó -20 fok alá hűlt! Ezt a folyadékot már nyomattam is rá a vízhűtő keringető szivattyúmmal a CPU-ra:

És hát akkor megkapta a CPU az 1,6V-ot:

4200MHz-en járt a CPU, és még a Linx sem dobott hibát! Mivel a fagyálló hamar kezdett melegedni, így a 3Dmarkoktól eltekintettem, viszont próbáltam még többet kihozni a CPU-ból!

Legutolsó beállításom a 4420MHz volt, amihez 1,65V-ot állítottam be:

Itt már a Linx újraindította a gépet, így azt már nem futtattam le, de a Super PI, wPrime és Winrar benchmark még szépen lefutott. A Super Pi picit több mint 13 másodperc alatt futott le!

Szóval 2800MHz-ről 4420MHz-re sikerült emelni a CPU órajelét, de léggel is sikerült a kerek 4GHz-et meglépni. Hogy ez mennyire jó eredmény? Egy jó erős átlagos. Megmondom őszintén, hogy kicsit többet vártam volna, hiszen ez a CPU már egy nagyon kései Wolfdale magos processzor, amely már elgé jól kifinomult gyártástechnológiát használt. Sajnos az 5GHz-től még nagyon messze volt, de most csak az én elégedettségem beszél belőlem. Természetesen a CPU nagyon szépen helyt állt, s így, egy kicsit megpöckölve, még ma is nagyon jó központi egység, még akkor is, ha játékról van szó!

Zárszóként szeretném megköszönni még egyszer Radeon Fan-nak a processzort!