Compaq Presario V2000: megindulni a lejtőn lefelé

Manapság elmondható, hogy minden családban ott figyel legalább egy laptop, de az sem ritka, hogy mindenkinek sajátja van. Ha pedig nem, akkor annak sokszor nem anyagi okai vannak, hanem csak szimplán mert nincs rá szüksége. De régen ez nem így volt. Egy-egy laptop birtoklása nem kevés pénzt emésztett fel, és kevés ember engedhette meg magának.

Aztán valamikor a 90-es évek végén, 2000-es évek elején a gyártók egyre olcsóbb gépeket kezdtek el gyártani, hogy minél szélesebb körben terjedhessenek el. Ennek persze megvolt az ára, az olcsóbb anyagok gyengébb minőséget eredményeztek, de hát valamit valamiért. Ezt a gyártók igyekeztek valamilyen szinten úgy kompenzálni, hogy megpróbálták a gyenge minőséget némileg dizájnolni, ezáltal jobban eladhatóvá tenni a termékeiket.

Eme cikkem főszereplője ékes példája ennek, s nagyjából ebben a korszakban kezdődött ez az egész.

Az előzmény az, hogy a Compaq a 90-es évek végén meghatározó szereplője volt a számítástechnikának, aztán 2002-ben a HP felvásárolta a vállalatot. Ezután a HP az alsó kategóriás gépeit Compaq névvle illette, ezáltal próbálta még több embernek eladni így a termékeit, hiszen korábban a Compaq minőségi gépeket tett le az asztalra.

A Compaq Presario széria szintén a 90-es évek közepétől származik, és ezek voltak a Compaq multimédiára kihegyezett gépei, mivel mindig is szívesen használtam az efféle gépeket, nagy örömmel vágtam bele a Compaq Presario V2000-es laptop tesztjébe is, annak ellenére, hogy tudtam, hogy ezt a gépet már a HP gyártotta

Első ránézésre semmi extra nem látható a gépen, a sötét szürke műanyag fedlapon ott virít a Compaq felirat. Nekem ami feltűnt, hogy a Compaq felirat itt (már) fehér, míg az eredeti Compaq gépeken ez piros színnel volt feltüntetve.

A jobb felső sarokban látható 2 csavar, ez már egy utólagos javítás a gépen, valószínűleg a jobbos zsanér már cserélve volt, és kevésbé gyári megoldással lett rögzítve, de ez legyen a legnagyobb gond a géppel. De sajnos nem ez lesz

Nyissuk hát ki a gépet:

Első ránézésre semmi extra, de azért nézzük át alaposabban a részleteket. A gép ebben a világos színben pompázik, ami akkoriban még nem volt jellemző, többnyire a szürke „komor” színek domináltak, ez azért csak kellemesebb a szemnek. Szintén nem biztos, hogy elsőre feltűnik, hiszen manapság az is gyakori, hogy egy kijelző tükröződő felületű. Szintén ebben a korszakban jöttek be a tükröződő kijelzők. A Poén az, hogy ezt a gyártó előnynek állította be, hogy mennyivel kontrasztosabb a kijelző. Ez igaz is, De miért? mert nem került rá a matt réteg, elég volt a gyengébb panel használata is, hiszen így egy plusz réteg nélkül a gyengébb kijelző is „normális” minőséget tudott felmutatni. Érdemes még megfigyelni a bal felső sarokban a „widescreen” feliratot. Igen, tényleg nem a hagyományos 4:3-as képátmérőt használja a gép, ami 1024X768-as pixelt jelentene, amihez képest ez tényleg némileg „Wide-abb”, és nem is az 1280X800-at ami pedig tényleg Wide lenne a maga kis 16:10-es képátmérőjével, hanem helyette 1280X768-as panel ez. Tehát a képarány így 5:3 lesz. Azaz a 16:10-es 1280X800-hoz képest ha nem is sokkal, de kevesebb pixelszámmal büszkélkedhet a kijelző. De azért ezt is sikerült pozitívan beállítani. Ettől függetlenül a kijelző színei, kontrasztja tényleg rendben van, és jók a betekintési szögek is.

A billentyűzet végül is teljesen rendben van, de csak azért mert ekkoriban még nem volt ismeretes a szigetes gombsor kialakítás. Ugyanez igaz a Touchpadra is, teljesen rendben van, vannak dedikált gombok is, igaz a bal klikkről már feljött a gumiborítás, de hát ezt is betudjuk a kornak, hiszen lassan 15 éves a gép. A Touchpad felett van még egy gomb, amivel tiltható a Touchpad, ez egy elég hasznos funkció. A Billentyűzet felett még megemlítendő a hardveres hangerő szabályzó, és a Wifi ki\be kapcsoló gombja, ezek szintén pozitívumok. Ám hátrányként említeném meg, hogy a zsanérok a gépházból nem fölfelé türemkednek ki, hanem hátrafelé, s innentől kezdve ugrott a 180fokban kinyithatóság.

A gép elejét is érdemes megnézni:

Az Audio csatik itt elől találhatók, illetve a vissza jelző LED-ek is. A Compaq feliratos gomb megnyomása után pattan fel a kijelző, és ami a lényeg, hogy büszkén virít a JBL PRO felirat a bal hangszórón. Ha valamit nagyon tudtak a Presario-k az a döbbenetes hangminőség. Megmondom őszintén, ez miatt vártam leginkább hogy kipróbálhassam a gépet. Gyorsan Windows feltelepít, Winamp installál, pár kedvenc zene átmásol, indít, majd…Majd… száj görbülés. A hangminőség nem rossz, de az, hogy egy JBL PRO hangcucc, ami a korábbi Presario-kban tényleg úgy szólt, hogy az ember letérdelt, na itt annak nyoma sincs, az hogy csak átlagos a hangminőség, a JBL Pro felirat miatt ez kritikán aluli. Nagyon elszomorodtam miatta.

Nézzük meg a gép bal oldalát:

Itt találjuk a Dsub csatit, egy Expansion portot, mellette van a LAN, és a fax modem csatlakozója, egy USB port, és egy PCMCIA foglalat. Ez így rendben is van.

A jobb oldal:

Elől, hátul egy-egy USB port, de találunk Firewire csatlakozót, univerzális kártya olvasót, ami tud SD, MMC, Memory Stick, és XD kártyákat is kezelni, továbbá találunk itt TV Out csatlakozót, és egy DVD kombó meghajtót. Ekkoriban még annyira nem volt gyakori a kártya olvasó, és a Firewire\Tv out csati is dicsérendő.

A gép alját megtekintve sajnos feltűnik, hogy nincs túl sok szerelőnyílás a gépen.

Illetve a lényeget lehet cserélni\fejleszteni, azaz a jobb alsó sarokban a HDD, középen a 2 SO-DIMM RAM foglalat, illetve alatta a Wifi is elérhető, de ha a CPU-t szeretnénk fejleszteni, ahhoz totál atomjaira kell szedni a gépet, konkrétan az alaplapot ki kell fordítani a kasztniból, ami egy tapasztaltabb embernek is kihívás.

Na de mit tud maga a gép?

Intel 855GM chipset

Intel Pentium M 725 CPU (400MHz FSB)

2X256MB DDR266MHz RAM (Single Channel)

Intel Extreme 2 IGP

60GB IDE HDD

14,0″ WXGA kijelző 1280X768-as felbontás (5:3-as képarány)

Windows XP SP3 Oprendszer

 

Már több Pentium M-es laptopról is írtam, ahol részletesebben beszámoltam a Pentium M CPU családról, pl az IBM R51-es cikkemben

Így most csak a lényeget írnám le. Ez a CPU 2004-ben jelent meg, s elsőként szakítva a Netburst architektúrával. Ismét a P6 mikroarchitektúrára építkezve alacsony fogyasztás mellett, s a korábbi órajelekhez képest alacsony órajel mellett a minél nagyobb teljesítményt helyezték előtérben. Ebben a laptopban lévő Pentium M 725-ös CPU a Dothan magra épül, 400MHz-es külső FSB-vel rendelkezik 2MB L2 gyorstárat kapott, és a 0,09mikronos, vagy úgy is írhatnám, hogy 90 nanométeres csíkszélességen készült. SIMD utasításokból az MMX, az SSE, és az SSE2 támogatott. az Enhanced Speedstep energiagazdálkodás támogatásának hála terheléstől függően tudja a CPU változtatni az órajelét, s nyugalmi állapotban akár 600MHz-re is képes vissza venni magát, ekkor 1V-os magfeszültség alá megy a CPU, ekkor mindössze 7,5W-os TDP-vel büszkélkedhet. De az átlagos TDP keret is 21W-ban lett meghatározva.

Dedikált VGA kártya sajnos nincs, így a semmit sem érő Intel Extreme Graphics van csak biztosítva, ami kb. csak arra jó, hogy képet adjon, bizonyos featúrákból még a Diretx7-es elvárásoknak sem felel meg (nincs hardveres T&L egység) A DDR RAM-ok itt még Single Channelben futnak, hiába a 2 modul, ez a chipset még nem támogatta a Dual üzemmódot.

De azért lássunk pár éles tesztet:

Érdekes, hogy míg Super PI alatt teljesen rendben van a teljesítmény, sőt a szűkebb memória időzítésnek hála némileg jobban is teljesít a kötelezőnél, addig Winrar benchmark alatt már némileg elmarad, Linx alatt pedig a várható teljesítmény kb. felét hozza csak a gép. Ellenőriztem a háttérben a hőmérsékletét a CPU-nak, de 80 fok fölé nem ment, és az órajel is stabilan 1600MHz-en maradt. Így nem tudom, hogy miért nem hozta a kötelezőt.

Játékok terén is sokszor teszteltem le az IGP-t, így most nagyon erre nem térnék rá ki. kb a 99-2001-es játékok amik még vállalhatóan futnak, azaz a megjelenéskor is már lassú IGP-nek számított, és ezt a 3Dmark2001 most is igazolja:

Kiengedtem a gépet az internetre, megnéztem jelenleg hogy is áll a youtube-al.

Jelen esetben a Youtube szép lassan odáig felnyomta a gépigényt, hogy még 144p-s felbontás mellett is nézhetetlen ezen a gépen. Maga a videó odáig még eljut, hogy nagyjából folyamatosan megy a lejátszás, de a hang már sokszor pattog, be-be reccsen. Ettől függetlenül ezt nem fogom hátrányként figyelembe venni, ez nem a gép hibája.

Ami nélkül viszont nem szeretnék elmenni szó nélkül, hogy a laptop akkumulátora még közel 15 éves korára is közel 3 órás üzemidővel rendelkezik.

Összegzés:

Ez a gép első ránézésre egy szépen kivitelezett laptop, ami 15 éves kora ellenére, még mai szemmel is tetszetős. Ám sajnos ez csak első ránézésre van így, s itt már érezhetően elkezdődött a spórolás, s ami elszomorító az egészében, hogy egy csomó mindent úgy állított be a gyártó, hogy az nem spórolás, hanem „feature”. Átlagos használat mellett még azt is mondanám, hogy ezek nem feltűnő, nem olyan nagyon komoly dolgok, hiszen amúgy tényleg átlag gépként tekintve, tényleg egyben van a laptop, de sajnos az árnyoldal az, hogy látszik, hogy a gyártók így indultak meg szépen a lejtőn.

 

Ami tetszett:
-Bőséges csatlakozók

-A fényes felület ellenére korrekt kijelző

-Korrekt Touchpad, és billentyűzet

 

Ami nem tetszett:
-fényes felületű kijelző

-JBL Pro hangrendszer ellenére, legfeljebb csak átlagos hang

-Nehezen hozzáférhető CPU

-Hanyatló minőség

-Némileg elmaradó teljesítmény