Oldschool,Rambusos P4 tuningja 2.

Még a múltkor mutattam be nektek az első generációs Pentium 4-et, mely még S423-as tokozású volt. Abban a bemutatóban egy 1, 3GHz-es Pentium 4 CPU-t hajtottam túl amennyire csak lehetett.

Aki nem olvasta volna, annak erősen ajánlott pótolni, itten megteheti aztat:

http://bacsis-tuning.hu/bacsis-tuning/egy-socket-423-as-tokozasu-p4-et-veszek-kezelesbe-erdemes-lesz-meg-ma-visszanezni.html

Jelenlegi cikkemben is ugyanezt a konfigot bányásztam elő, csak most a CPU-t kicseréltem, egy 1, 7GHz-es példányra, hátha ebben a CPU-ban kellemesebb a tuningpotenciál.

Ez a CPU igaziból semmiben nem tér el, a múltkor túlhajtott 1, 3 GHz-es kistestvérétől, csak ennek magasabb az órajele, illetve az egész platformot bemutattam akkor, ezért most ezektől eltekintenék, szóval bele is vághatunk a tuningba, csak előtte fussuk át a gép főbb paramétereit azért:

Abit TH7 RAID Alaplap

Intel Pentium 4 1, 7GHZ-es CPU

Nvidia Quadro FX 1100 VGA kártya

4X128MB 800MHZ RAMBUS RD RAM

20GB IDE HDD

Windows XP SP3 operációs rendszer.

Illetve egy kis érdekesség: 2001 Júliusi Chip magazinban írják az Abit TH7 árát:

A tesztet a szokásos módon végeztem, először megnéztem, hogy a CPU alap órajelen milyen gyorsan futtatja le a Super PI 1M tesztjét, majd minden órajel emelés után ismét lefuttattam a tesztet. Mikor már instabil volt a rendszer, feszültséget emeltem. Amire túl sok lehetőségem nem volt, mert az alaplap a gyári 1, 75V-ot csak 1, 85V-ig engedi emelni. Így mikor már a túlhajtást nem bírta a CPU alap feszültségen, egyből a beállítható legmagasabb 1, 85V-os feszültséget lőttem be.

Annyi kiegészítést csináltam, hogy a Super PI tesztje után megnéztem a CPU nyers erejét Az Everest beépített CPU Queen nevű tesztjével is.

Hőmérsékleti adatokkal továbbra sem tudok szolgálni, mert az alaplap CPU hőmérsékletmérő szenzor hibás.

Szóval kezdésnek a Super PI 1M tesztje 1, 7GHz-en:

Illetve az Everest CPU Queen tesztje:

Mivel a CPU szorzója 17X-es, így a gyári 100MHz-es FSB-t csak 5MHz-enként emeltem, ez minden túlhajtási módosításnál így is 85MHz pluszt jelent.

Továbbá, mivel a Willamette magos CPU-k nem igazán a túlhajthatóságukról híresek, nem árt ha az ember kisebb lépésekkel halad felfelé

Tehát az első órajel emeléskor 1785MHz-et próbáltam:

Minden gond nélkül ment, így lehetett tovább menni, jöhet az 1870MHz:

Még itt sem volt gond, bár én már azt hittem, hogy a CPU ezt sem fogja bírni.

Ismét FSB emelés jött, 17X115, azaz 1955MHz:

Bizony még mindig stabilnak bizonyult a gép. Viszont nem gyorsult a Super PI! Ezt annak lehet betudni, hogy a Rambus-ok órajelét vissza kellett vennem, mert 940-950MHz fölött nem bírják az iramot, így azok most „csak” 690MHz-en ketyegtek

Ha megnézzük az Everest CPU Queen-jét, itt látszik, hogy maga a CPU viszont tovább gyorsult, hisz ebbe a tesztbe a memória sebessége nem szól bele

Következő órajel emelésnél már feszültséget kellett emelnem, azaz az 1,75V-ról felraktam 1,85V-ra a kakaót!

Ennek hála, a 2040MHz sem volt akadály:

Ez volt az a pont, hogy léghűtéssel már tovább nem lehetett emelni a CPU órajelét, így előjött a fagyálló! Ismét lefényképeztem, mert valamit elállított a hűtőn az édesanyám, és a hűtő még jobban lehűtötte a fagyállót, ez meg is látszik az üveg oldalán, sokkal jobban deres, sőt zúzmarás lett az üveg.

Szóval a lefagyasztott CPU így egyből tudott üzemelni 2100MHz fölött is:

De ennél feljebb már nem tudtam vinni az órajelét. Viszont én ezzel is meg vagyok elégedve, nem gondoltam volna, hogy 2000MHz fölé fogom vinni a procit, hisz ezek az első szériás Willamette magos Pentiumok gyártástechnológiája, azaz a 0, 18mikronos csíkszélesség nem erre lett felkészítve. Ha azt nézzük, hogy valójában alig tudtam kihozni belőle 25%-ot, elég kevéske, de ha belevesszük azt a tényt, hogy a Willamette P4-ek nem voltak tuning bajnokok, akkor ez igenis szép eredmény