Bacsis-tuning Őrült hűtés és tuning megoldások bacsistól
Eme cikket Iday fórumtársunk küldte nekem, már jópár hónapok óta, amit én jól el felejtettem, és csak most találtam meg a gépemen, hogy bizony ezzel még adós vagyok neki, illetve nektek!
Fogadjátok hát tőle szeretettel!
Sziasztok, én a bacsis javítómestere vagyok, mint azt korábban is írta Czunder.
Ez a masina 2006-ban látott napvilágot a HP műhelyében és a 12,1”-es kijelzőt látva máris láthatjuk, hogy a subnotebook kategóriába tartozik. Sokan gondolnák még a specifikációkból, hogy ez egy öreg és lassú gép, pedig ez közel sem így van! Sajnos ezzel a sérüléssel a fedlapján érkezett hozzám, de aggodalomra semmi ok, a burkolat masszív és strapabíró, hiszen ez egy magnéziumházas modell. Lássuk a medvét, akarom mondani a gépet…
Ami elsőre feltűnik, az az, hogy a gépen nincs touchpad. Ezt már rövid használatot követően is elég hamar meg lehet szokni. Gépelés közben előny, mert még véletlenül sem tudunk beleírni a szövegbe akaratlanul, ami ugye elő szokott fordulni néha és bizony sok bosszúságot tud okozni.
Jobb oldalt találjuk a dokkoló csatlakozót, VGA kimenetet, egy USB portot, hang ki- és bemenetet, illetve egy FireWire portot a PCMCIA kártyafogadó társaságában.
Bal oldalt láthatjuk a töltőcsatlakozót, a telefonvonal csatlakozót, egy USB portot és egy 9,5mm-es slim DVD írót is. Ez lesz a kakukktojás, de erről majd később ejtünk szót.
Elöl csak visszajelző LED-ek kerültek a burkolatra.
Hátul, bal oldalt találjuk a LAN csatlakozót, jobb oldalon pedig a Kensington zárat. Mint látható, a gépben nagy teljesítményű akkumulátor van, ami képes visszajelezni a töltöttség állapotát – igen hasznos találmány.
A billentyűzet közepén található „pöcökegér”, mint írtam, viszonylag hamar megszokható. Bár amikor én először használtam, nekem másnapra izomlázas lett az ujjam :D
A billentyűzet fölött találjuk a wifit ki/bekapcsoló, a prezentációindító, a hangerőt némító, valamit hangerőszabályzó érintőgombokat.
A gép jobb első sarkában találunk egy ujjlenyomat-olvasót, és egy árulkodó Intel Centrino Duo matricát is.
Térjünk rá a gép lelki világára: a szíve egy Intel Core Duo ULV U2500 1,2Ghz-es processzor, 2Mb L2 cache-el. Támogatja az MMX, SSE, SSE2, SSE3 utasításkészleteket. Megspékeltem 2Gb DDR2 RAM-mal, azóta úgy hasít, hogy alig lehet utolérni.
A kijelző 12,1”-es, 1280×800-as felbontású matt LCD. Matt felülete miatt a szabadban oly sokszor a fényes kijelzőkről visszatükröződő fények itt nem jelennek meg, mai megint csak a hosszú távú gépelős munkákat hivatott könnyíteni.
Wifi-je B/G szabványú, a Bluetooth pedig 2.0-es.
A gépet eredetileg 1,8”-es HDD-vel szerelték, de mivel ezekről tudjuk, hogy méretükből adódóan lassúak, így egy úgynevezett optibay kerettel váltottam ki, a DVD író feláldozásával persze. Egyébként a HDD és a DVD író is IDE csatlakozású, de létezik olyan optibay keret is, ami IDE csatlakozású, de egy elektronika segítségével SATA merevlemez szerelhető bele, ami nem csak hogy olcsóbb, könnyen beszerezhető, hanem sokkal gyorsabb is.
A rendszerteljesítmény minősítése Windows 7 alatt a következőképp alakul
3DMark 2001 alatt pedig 3053 pöttyöt dobott ki a gép. Nem épp gamer, de hát nem is arra tervezték
Az AIDA64 néhány tesztjét lefuttatva a következőképpen alakultak az eredmények:
Érdekes eredmények születtek, néhol még az igen magas órajelű P4 Extreme Edition processzorokat is a háta mögé utasít.
Az akkumulátor az sajnos megsínylette az időt, csupán 30 percig tudja a gépet életben tartani. Mindennapos használatra, internetezésre tökéletesen alkalmas, még a 720p felbontású filmet is akadás nélkül vitte. Összességében véve bárkinek ajánlható, aki a fent említett szempontoknak megfelelő masinára vágyik.
Kíváncsi lennék hogy egy új, nagy kapacitású akkuval mennyit menne a gép… 5-6 órát elketyegne nem?!
Igen, annyit biztosan.