Bacsis-tuning Őrült hűtés és tuning megoldások bacsistól
Már egy jó ideje az SD memóriák lényegében nem viselnek valódi értéket, még a nagyobb méretű modulok sem, így talán ennek is köszönhetően óriási mennyiségre tettem szert. Ezek között, amik eljutottak hozzám, időnként érkeztek érdekesebb modulok, amiket félre raktam, hogy majd egyszer jó lesz, órajel rekordokat döntögetni, vagy valami ilyesmi.
Aztán nem olyan régen pakolgattam a memóriáim között, és megpillantottam a kiválogatott példányokat.
Így hát elhatároztam, hogy itt az ideje, kicsit megcibálni őket!
Ebben a cikkben konkrétan egy memória modult, illetve annak a tuningját fogom nektek bemutatni, de szeretném mindenképpen kihangsúlyozni, hogy mire ez a cikk megíródott, illetve a bemutatott memória modult alaposan kiteszteltem, rengeteg sok komoly eséllyel induló memória modult, és alaplapot próbáltam ki, a minél magasabb eredmény érdekében. Aztán mikor meglett a legjobb példány, úgy gondoltam, hogy annak fogom bemutatni az eredményét!
De mint, ahogy írtam több érdekes memória modult is kipróbáltam, egy-egy kép formájában azért bemutatnám azokat is!
De először lássuk, hogy miket hívtam segítségül a minél sikeresebb memória órajel eléréséhez:
Alaplapból a legendás Abit ST6 lett a befutó, amelyen az Intel i815PE csipszet tesz szolgálatot. Hivatalosan 133MHz-es FSB támogatás, amit egy MHz-enként lehet módosítani a Soft Menu III-nak köszönhetően.
Ezen kívül próbáltam még az Asus Cusl2C-t, és a Tomato i815-ös alaplapját VIA csipeszetesek közül pedig az Abit VH6-T-t meg valami szintén VIA 694T chippes Soltek is megkapta az esélyt, de ezek közül a lapok közül egyik sem tudott olyan magas FSB-t elviselni, mint az ST6-os
CPU-kból a már korábban is bemutatott 1GHz-es Coppermine magos Pentium III CPU-mat választottam, ami mivel Engineering Sample példány, szabadon állítható a szorzója. HA ide klikkelsz elolvashatod róla a cikket Ennek köszönhetően be tudtam állítani az 5,5X-es szorzót, és így nem kellett attól félnem, hogy a CPU Instabilitása fogja keresztül húzni a memória tuning sikerességét.
Lássuk a memória modulokat: elsőként egy Apacher 128MB-os PC133-as CL2-es modullal kísérleteztem, gondolván, hogy 133MHz-en is a CL2-re van hitelesítve, CL3-as késleltetés mellett biztosan magas órajelre lesz képes. De sajnos volt nála jobb példány is, hiszen ez 170MHz-nél már elhasalt.
A következő modulom egy szintén 133MHz-es CL2-es modul volt, aminek a kapacitása 128MB, és a Cruical gyártotta, de ez a modul is szintén elég hamar, 170MHz fölött már nem volt hajlandó működni
A tesztet egy noname memória modullal folytattam, aminek az a különlegessége, hogy a rajta lévő memória IC-k már a modernebb, BGA tokozást kapták. Ez a fajta memória IC inkább már a DDR2-es példányoknál volt elterjedt, így joggal gondoltam azt, hogy elég kései példány lehet, s biztosan bírni fogja a magas órajelet. De sajnos nem is ez lett a befutó, hiszen 165MHz-nél még POST- olt vele a gép, de már azon az órajelen sem volt stabil
A leg esélyesebbnek tartott memória modulom nem más, mint egy szintén BGA tokozású 256MB-os Kingmax memória modul, ami gyárilag 150MHz!!!!-re lett hitelesítve. Igen ez az a memória modul, amiről már a jártasabb ember hallott, de igaziból senki sem találkozott vele, sokan azt hitték, hogy nem került ilyen forgalomba, csak szó volt róla. Jelentem, ténylegesen készültek ilyen modulok!
Az eddigi mezőnyből ez bírta a legjobban az iramot, hiszen egészen 180MHz-ig bírta a nyüstölést. De akár hiszitek, akár nem, sikerült még ennél is jobb példányt találnom!
Ami nem más, mint egy első ránézésre teljesen átlagos Kingston modul. Ez a modul 512MB-os mérettel bír, 133MHz-es órajele mellé pedig CL2-es késleltetést ajánl a gyártó. A nagy kapacitása miatt aggódtam, hogy vissza fogja fogni a magas órajelet, de nem így lett.
Lássuk hát a tesztet, hogy gyorsult a konfig memória kezelése:
Természetesen teljesen alapbeállításokkal kezdtem a mérést. Azaz 133MHz-es FSB lett beállítva a rendszernek.
Látható, hogy a CPU így, az 5,5X-es szorzó mellett 739MHz-en járt (nem volt „kerek” 133MHz az FSB)
Első lépésem mindig a 150MHz volt:
Majd 10MHz-enként lépkedtem, így tehát 160MHz következett:
Majd a 170MHz:
Aztán a 180MHz, amit már nem nagyon tolerált a többi modul:
Remegő kézzel állítottam be a 190MHz-et, de ezzel sem volt probléma:
És végül az utolsó stabil beállítás, a 195MHz-es FSB volt:
Mivel mindig némileg magasabb volt a tényleges FSB, mint a beállított, ez a gyakorlatban 196MHz-es eredményt jelentett. Ez lett tehát a plafon, amit még tolerált a rendszer
200MHz-nél POST képernyőig jutott a gép, 198MHz-nél pedig a Bootolásba fagyott bele a rendszer.
Összességében látható, hogy a memóriaolvasás az Aida64 szerint közel 50%-os gyorsulást tudott felmutatni, és 1500MB/sec-es Memóriaolvasást mért, ami egy SD memóriás platformtól egyáltalán nem rossz.
Végül is nagy elégedett voltam ezzel a Kingston modullal, mert nem gondoltam volna, hogy ilyen jól fogja bírni a tempót, de az alaplapot is érdemes kiemelni, hiszen, ebben az időszakban még nem volt az jellemző, hogy külön az északi hídnak, vagy a memória vezérlőnek, esetleg a memóriának adjunk plusz feszültséget, tehát ezt a szép eredményt úgy sikerült elérni, hogy a feszültségekkel most nem is volt játszva.
Hát ez komoly :O
Ennél létezik még feljebb?
Igen, ha sikerült volna az Asus Tusl2C lapomat is életre kelteni (sajna meghalódott) annál lehet a RAM feszültségét 3,3V-ról 3,6V-ra emelni, és akkor van rá sansz hogy 200 vagy az fölé is mehettem volna :-)
Jó teszt, nem semmi RAM. Az SD RAM- ok meg igenis értékesek, avval nem értek egyet hogy már nem képviselnek értéket, főleg a nagyobb kapacitású példányokért még azért elég jól elkérik a pénzt.Az olcsókat meg azért kell beszerezni és megtartani mert kellenek a retro gépekhez valamint majd ritkulnak az évek folyamán.
A 256Mb-os modulok kb 500Ft-os, az 512MB-osak pedig 1500Ft-os piaci értéket képviselnek,, szóval jó,m van némi sarkítás az állításomban, de ez már egyáltalán nem tétel… És szerencsére attól még nem kell tartani, hogy a következő10 év alatt eltűnjenek… Már csak abból kiindulva, hogy a 9bit-es 30pin-es SIMM RAM-ok is még simán beszerezhetők :-)
Persze-persze de azért nekem már ezek is drágák a pénztárcámhoz viszonyítva :-), persze nem annyira mint a valós használati értékük, ahhoz képest meg már/még olcsók. Azért a 9bit 4Mb- os már ritka, néha ki lehet fogni, 16Mb- ost meg még nem is láttam.
A cikket így kezdtem:
„Már egy jó ideje az SD memóriák lényegében nem viselnek valódi értéket”
A 16-32-64 de már a 128MB-os modulokat is el lehet hozni sok esetben csokiért, pusziért, sörért, baráti hátbaveregetésért, férfias kézfogásért stb. Tehát úgy hiszem a kijelentésem a cikk elején helytálló :-)
A valódi érték jelzőn csodálkoztam, az SD valódi értéke egy retro kedvelőnek óriási, tökmindegy hogy pénzben konkrétan mennyi egy adott darab.
Nem. Egy retro kedvelőnek pont az eszmei érték a lényeg, hiszen pont a retro kedvelő az, aki egy régebbi hardverért ami már nem képvisel valódi értéket, mégis képes érte anyagi javakat áldozni ;-)
Szerintem egyezik a véleményünk csak másképp fogalmaztunk.
megbeszéltük :-)
Tudom, nem mai a cikk, de olyat nem néztél, hogy brutál időzítésekkel melyik megy a legtöbbet? Most rágtam át az SD-s dobozomat 1×512 vagy 2×256 ramért a Tualatinos kompógépembe (MSI 694T), és rá kellett ébrednem, hogy semelyik se bírja hibátlanul a 147/cl2/brutál időzítéseket, ha máshol nem, memtest86-ban tuti mind elhasal. Most tesztelem a talán legjobbat, úgy fest, legalább 143-at megy ilyen feltételek mellett, ez egy 512-es IBM/Micron 133/cl2/ECC modul.