Nyaralás Rodosz szigetén

Nyaralás Rodosz szigetén

Nagyjából minden évben írok egy beszámolót a nyaralásomról, s ezen idén sem szeretnék változtatni, már csak azért sem, mert annyi élmény van bennem, amit szeretnék “kiírni” magamból.

Szóval az idei nyaralás úgy adódott, hogy Görögországba, azon belül is Rodosz szigetén töltött el a család kerek 2 hetet. Gondolkodtam, hogy is írjam meg ezt a beszámolót. Legyen egy a szigetet bemutató írás? Az azért nem jó, mert erősen hiányosak a háttér-információim, és pontatlanságok halmaza lenne az egész. Akkor koncentráljak a családdal átélt élményekre? Az meg egy külsős szemmel nézve nem biztos, hogy annyira érdekes, főleg a semmit tevős részek, amit csak ugyebár átélni jó. Szóval úgy gondoltam, hogy a kettő szemléletet ötvözöm, és inkább egy a szigettel ismerkedő lelkes túrista kalandjaival nézve fogom megosztani az ott átélt élményeimet.

Először is el kellett jutni Rodoszra!
Ez úgy nézett ki, mint a Mallorcai nyaralásunk esetében is


Füle->München–>Rodosz–>München–>Füle

Münchenig a jó öreg családi Suzukival mentünk, onnan pedig repülővel. Mivel egy szuszra elég kemény lett volna így letudni a dolgot, így az első éjszakát még Münchenben töltöttük, a reptér mellett egy szállodában.
Ez arra is jó volt, hogy egyre jobban rájöjjek, mennyire szeretem Németországot. Bárhova térsz be, garantáltan tudsz venni minőségi sört, ráadásul olcsóbban mint itthon. Kell ennél szebb dolog?

A müncheni megérkezésünk után egy jó kis vacsi+ egy csapolt búza sör, mert hát ugye az alap, majd jött egy rövidke alvás, mert másnap hajnalban jött a repülés, illetve az azzal járó procedúra, amit úúútáááálok. Rohanás, kapkodás, idegeskedés, avagy, gyere ide, ne tűnj el, fogd a bőröndöt, hozd ide, hova tűntél, most még nem tudsz elmenni pisilni, miért nem gyújtottál rá még előtte, nem tudom hova raktad a telefonodat, hol a repjegyed, igen, cserélek veled helyet a gépen, és hasonló kifejezések tömkelege elég rendesen tudja szívni az ember energiáját.

Na de ez ezzel jár.

A kb 3,5 órás repülés után még várt ránk egy 1,5 órás buszos utazás, mert míg Rodoszon a reptér a Rodosz sziget északi részén lévő Rodoszban van, addig a mi szállodánk a sziget majdhogynem leg délebbi pontján a TUI MAGIC LIFE Plimmiri-ben volt.

Érkezés után gyors kaja, illetve szálloda foglalás. A sok hűhó után az embernek túl sok kedve másra ilyenkor nincs. Így hát próbáltunk a kipihenésre koncentrálni, hogy a következő naptól belevessük magunkat a 100%-os nyaralásba.

Az első 1-2 napos igazi semmittevés tényleg a pihenésről, a koktélokról, és a szállodakomplexum, és szolgáltatásainak felfedezéséről szólt.

Nekem itt ennyiből ennyi elég is volt, és egyre jobban vártam egy kis helyi kultúra beszívására. Mivel Felfedeztem, hogy a szállodától nem messze van egy kisebb domb, amin régi épületek romjainak a körvonalai látszódnak, így kitaláltam, hogy elsőként ezeket fogom megnézni.


A nagyobbik lányommal vágtunk neki a picit több mint 1km-es távnak. Végig a tengerparton mentünk, ami annyira nem volt jó buli, mert a kavicsos parton rendesen elsüllyedt a lábunk, így fárasztóbb volt ez a rövidke táv, mintha rendes talajon 5km-t gyalogoltunk volna.

Ettől persze még megérte az erőfeszítést, mert érdekes romokat néztünk meg, illetve egy nagyobbacska dombtetőre jutottunk fel, ahonnan remek volt a kilátás. Továbbá találtunk egy éttermet, ahol “szárítókötélen” voltak kirakva a polipok. Ilyent az ember nem mindennap lát.

A kirándulás után megfogadtam, én gyalog nem fogok elmenni hosszabb távokra, így utánajártam, hogy/hol lehetne autót bérelni.
Szerencsére a szálloda gondolt az ilyen tervű emberekre, és a helyszínen könnyen, és gyorsan tudtam autót bérelni, ami segítségével már oda mentünk, ahova akartunk.

Először pár környékbeli strandot látogattunk meg, de még itt meg kell állnom egy kicsit! Amint kikerültünk a szállodából, és elindultunk egy úton, azzal szembesültünk, hogy az út szélen nagyon sok “levetett” autó hever a hosszú enyészetnek kitéve. Számomra ez egy olyan furcsa jelenség volt, hogy azon kaptam magam, hogy elkezdtem ezeket a sorsára hagyott autókat fotózni, mert valahogy megláttam benne a “művészi szépséget”.

Ami még érdekes volt, hogy be sem voltak zárva. Ez a jelenség az egész szigeten, bárhova megyünk, jelen van. Még ehhez a témához annyit, hogy nem csak személyautók, de teher autók, sőt még hajók is vannak sorsukra hagyva.

Szóval ott jártunk, hogy strand. Rodoszon találni homokos tengerpartot, ezek közül az egyik leghíresebb Lindos-on található. Ide egy kisebb hegyen átküzdve tudunk eljutni, és maga a strand egy öbölben van. Kezdő autóvezetőknek annyira nem javaslom az utat, de amúgy megéri eljönni, mert nem csak a homokos strand a gyönyörű, hanem itt van egy lovagi kori vár is, ami messziről nézve is elég mutatós.

Érdemes még meglátogatni a sziget leg délebbi pontját, ahol egy picike homoknyelv köt össze egy másik szigettel, ahova ha magas a vízállás, át sem lehet jutni, mert az külön álló szigetként funkcionál. Túl sok minden nincs ott, de érdekes, hogy van egy sziget, ami hol fél sziget, hol sziget, vízállástól függően. Amikor mi voltunk ott, akkor sziget volt a fél sziget.

Egész Rodoszra érvényes az, hogy elég erős szél fúj. mindig. Így ezt sokan kihasználva különböző vízi sportoknál ki is használják.

Legalábbis a part mentén, a szigetre befelé haladva szerencsére az erős szél nem jellemző.
Érdemes elmenni Rodoszon, Rodoszba is. Mi egy fél napot töltöttünk itt, és az óváros részen bóklásztunk egyet. Ami egy kicsit szomorú, hogy az óvárosból, illetve az épületekből alig látszik valami, mert egymást érik az árusok, butikok, amik rendesen kitakarják az épületeket, és az azok nyújtotta varázsát. Ettől függetlenül azért tényleg megéri egy-egy karikát megtenni itt.

Illetve voltunk egy jó kis múzeumszerűségben, ahol a késő őskortól kezdve az ókori leleteken át mindenféle kiállított leleteket lehet megtekinteni.

Az utazások során ami még feltűnt, hogy a szigeten eszméletlen sok kiszáradt folyómeder van. Ráadásul vannak közel Duna méretű kiszáradt medrek, amik állítólag az október-április közötti esős időszakban telnek fel vízzel. Ilyenkor nyáron semmi csapadék nem hullik, így utánpótlás nélkül hamar kiszáradnak ezek a folyók/patakok. Némelyikben egy nagyon kevés víz csordogál, olyant is láttam, amiben apróbb halak is voltak, de nagyon érdekes, hogy mire elérnék a tengert, addigra ezek a kicsi patakok is kiszáradnak. Találtam egy olyan patakot, ami már majdnem elérte a tengert, de előtte 2 méterrel ott is az a kevéske vizet elnyelte a kavicságy (Úgy azért a víz a kavicsokon keresztül a tengerbe folyt)

Ami még nagyon tetszett, az a Sianna nevű település. Ez egy kis falucska, ami a sziget egy elég magas pontján van, 800m fölé emelkedve. Egyrészt a táj gyönyörű, másrészt van itt egy Görög templom. Én nem vagyok az a nagy templom szakértő, de ez bizony le vett a lábamról, olyan frescho-k vannak a falon, olyanok a díszítések, hogy letérdeltem.

Továbbá itt, nincs az az óriási tömeg, és valahogy az ilyen eldugottabb helyeken jobban szeretek szuveníreket, ajándékokat vásárolni. Az egyik üzletben egy kifejezetten magyarokat kedvelő eladóval találkoztam, aki amint meghallotta a magyar beszédet, már hozta is a Magyar zászlót, volt ott közös fényképezés, meg meg kellett nézni a Magyarországról kapott szuvenírjeit. Szóval jó hangulatban történt a kisebb-nagyobb vásárlás.

De több kis üzlet van amit érdemes amúgy meglátogatni. Egy másik üzletben 2 közép korú hölgytől vásároltunk. Konkrétan oda 3 alkalommal is vissza látogattam. Hihetetlenül kedves emberek voltak.

Egyrészt eszméletlen nagy kedvezményt kaptunk, másrészt próbáltunk beszélgetni, és sok mindent megtudtunk a környékről, a politikáról, hogy milyen nehéz most Görögországban az élet, a végén annyira összebandáztunk, hogy még egy Görög bálba is meghívtak, de sajnos azon nem tudtunk részt venni.

Ami számomra még nagyon nagy élmény volt, az a pillangó völgy. Próbáltam utána járni a neten, hogy mi is ez. A neve eléggé lényegre törő, ami egy olyan völgy, ahol rengeteg pillangó (igaz csak egy fajta) van. MINDENHOL. a fákon, a köveken, a leveleken, mindent ellepnek. Lehet róla találni képeket/videókat a neten, de annyira nem jött át. Legalábbis nekünk, így képek alapján. Úgy voltam vele, adok egy próbát neki, mert nagyon-nagyon büszkék erre a helyre a Rodosziak. És azt kell hogy mondjam, hogy tényleg döbbenetes több százezer/millió? pillangót megcsodálni. A környezet/táj olyasmi mint mondjuk itthon a Szalajka völgy/Szilvásvárad, de akár mondhatnám a dunántúli középhegység több pontját is, de Görögországon belül, Rodoszon ahol leginkább a tűlevelű fák vannak, ez egy kis oázisként tűnik. És akkor erre jön rá, hogy mindenhol az úgy nevezett medvelepkék vannak. 5 euró volt a belépő, ezért egy 1,5km-es szakaszt lehetett bejárni. Engem tényleg levett a lábamról. Rakok fel képet, de ez tényleg nem adja vissza azt a látványt.


Amiről még nem írtam, az a szálloda területén lévő időtöltés. Hiszen nem mindig voltunk úton. A szálloda területén több bár várta a vendégeket, mindenféle koktélokkal, üdítőkkel, illetve esti programokkal.

Az étel több mint remek volt, több száz különböző ételből lehetett fogyasztani- A koktéloknál kicsit spóroltak az alkohollal, de legalább a gyerekek is fogyaszthatták, az esti programok közül volt pár, ami nekem nem annyira jött be, de amúgy nem voltak rosszak, tehát bőven lehetett az egész napos semmit tenni.


A szálloda strandján is lehetett egy kicsit vízi sportolni, ami főleg a gyerekeknek jött be, egy motorcsónakkal különbözőféle gumi “izére” ráülve/feküdve húzták az érdeklődőket (gyerekeket). Én személy szerint csak egyszer próbáltam ki, nekem az elég is volt, de a gyerkőcök volt, hogy szinte egy egész nap végig ezzel szórakoztak

Könnyű megszokni a jót, és a 2 hét hamar eltelt. Jött a hazaindulás.
Kora reggel még készítettünk pár szép fotót a szálloda területén,

majd indulás volt a reptérre, és lelkileg már készültem a gyere ide, ne tűnj el, fogd a bőröndöt, hozd ide, hova tűntél, most még nem tudsz elmenni pisilni, miért nem gyújtottál rá még előtte, nem tudom hova raktad a telefonodat, hol a repjegyed, igen, cserélek veled helyet a gépen, és hasonló kifejezések tömkelegére.

About bacsis