GEO Persona GLT-216A: És rájössz, mi az igazi prémium

Megfordult már pár laptop a kezem között, mind a mostani, mind a múlt évezredből egyaránt. Sok gyártó nívós, és kevésbé nívós laptopjáról írtam már cikket, vagy nyilvánítottam véleményt. S ha valami igazán érdekessel akadtam össze, arról azért egy-egy cikket szoktam is írni. A Mostani tesztem alanya sem véletlenül került ebben a cikkben a középpontban. Mert láttam már minőségi laptopot, akár 20-25 évvel korábbról, vagy még régebbről, de a mostani szereplő mindegyiken túl tesz. Tehát alap, hogy írok róla egy beszámolót.

NA de miről is lesz szó? Egy GEO Persona GLT-216A típusú laptopról. Amiről megmondom őszintén, de korábban még nem igazán hallottam Sem a gyártóról, akinek a teljes neve a GeoVision, arról pedig főleg nem, hogy laptop gyártással is foglalkozott. De persze ez nem jelent semmit.

Első ránézésre egy igen vaskos hordozható, vagy inkább csak cipelhető gépet láthatunk, ami körbe van festve fehér színre. Csak a kijelző sarkán van feltüntetve a gyártó, és a gép típusa.

Na de nyissuk fel gyorsan a kijelzőt

Maga a gép 1991-ben készült, s annak ellenére, hogy közel 30 éves, nyomokban mai szemmel nézve is laptop formát mutat. Van neki kijelzője, meg billentyűzete. Miután ezt úgy sikerült konstatálni, az ember többnyire mindig a gép billentyűzetéhez nyúl, egy kicsit megtapizni. NA ezzel én is így voltam, ezúttal is, és jött az első (és talán az egyik legnagyobb) meglepetés. Gyerekek! Ennek a gépnek frankón Mechanikus billentyűzete van! Eszméletlen jó, és kellemes nyomogatni. Pont azt nyújtja közel 30 év után, amit egy minőségi billentyűzettől elvárhatunk.
Egy aprócska negatívumot tudnék felhozni. Na ki veszi észre, mi nem teljesen kerek a billentyűvel? Hát hogy a kurzor gombok nem a szokásos helyükön, hanem a gombsor felső részére lett költöztetve! Szokni kell. Nem kicsit. De igaziból ez sem jobb vagy rosszabb a megszokottnál. Csak szokni kell, utána végül is ugyanúgy kezeljük, mint bármely más sablon billentyűt.

A gombsor bal felső részénél egy sorba kerültek a visszajelző LED-ek, de nem csak úgy merednek felfelé a vakvilágba, hanem enyhén meg vannak döntve, hogy könnyebb/kényelmesebb legyen a szemnek oda pillantani. Zseniális, gyerekek.

Na de olyan érdekesen van tagolva a visszajelző LED-ek fölött a gép. Mintha ott lenne valami! De van ám. A merevlemez, ami jelen esetben egy 85megás példány. És egy keretbe, amolyan „mobilrack féleségbe” lett behelyezve, és egy oldalsó kioldó gomb megnyomásával könnyedén ki tudjuk emelni

Megmondom őszintén, 2 gépből raktam össze ezt a gépet, hogy a lehető legszebb állapotnak örvendezhessen. Így ebből fakadólag 2 ilyen HDD-m is van a géphez, tehát könnyedén tudom cserélni, míg mondjuk az egyiken sok játék+DOS van, addig a másikon a játékok helyét egy Windows 3.1 fogja felváltani. Ilyen megoldást korabeli gépeknél még ritkábban találunk, mint napjainkban. a HDD kibontásához nem kis előkészületek szoktak kelleni. De szerencsére ennél a gépnél nem. További megjegyezendő, hogy a HDD alatt egy kis nyíláson könnyedén bővíthetjük a laptopot 287-es matematikai társprocesszorral is, szintén mindenféle szétszedés nélkül.

Lássuk a gép oldalait!

A gép bal oldalán látható a HDD kerete, illetve a kioldó gombja, mögötte opcionálisan Fax modemnek biztosítottak helyet

A gép jobb oldalán van a bekapcsoló gomb, fölötte az 1,44MB-os Floppy drive, illetve a RAM bővítőnek a nyílása. Továbbá az IO portok is itt kaptak helyet, egy soros, és egy párhuzamos port formájában. De külső billentyűzet, külső Floppy, és VGA monitor csatlakozót is találunk.

Szemfüleseknek feltűnhet, hogy a gép hátulján van egy „puttony” Nos ez a puttony maga az akkumulátor, ami a gép hátuljára csatlakozik fel. Nagyon érdekes a gép töltése is, mert nem a gépbe kell rakni a töltőt, hanem magára az akkura kell rácsatlakoztatni

Ha az akkut lekapcsoljuk, akkor az akku csatlakozójára, ami pontosan ugyanígy néz ki, kell felrakni a töltőt. Szintén nem egy mindennapos megoldás.

A korai akkumulátorokkal rendelkező laptopoknak bizony volt súlya, és ez alól ez a gép sem kivétel:

Bizony több, mint 7kg, Manapság meg sírunk, ha egy laptop 2kg-nál nehezebb. ezt is lehetett cipelni, mégse halt bele senki

Ha már töltő. Súlyra nem nehéz, de fizikailag jó nagy. A gép mellé raktam, talán úgy jobban látszik a mérete

Érdemes a laptop alját is megnézni:

Itt szintén találhatunk egy nagyobbacska fedlapot, amit eltávolítva egy teljesen szabványos 16 bites ISA csatlakozót találunk, illetve a fedlapon egy leírást a gép DIP kapcsolóihoz. Ezzel az ISA slottal könnyedén fejleszthetjük a laptopot akár egy SCSI kártyával, ami segítségével igény szerint több Gigabyte-os merevlemezt is rakhatunk a laptopba, vagy multimédiára kihegyezhetjük, és mehet bele egy jó kis Sound Blaster hangkártya. )én a későbbiekben az utóbbit fogom választani)

Most hogy körbe megnéztük a laptopot, lássuk a belső paramétereket:

Intel 80286-os processzor 12MHz+Opcionális 80287 Co-processzor

1MB alaplapi+1MB RAM

85MB IDE HDD 3,5″

Cyrus Logic GD610 256KB VGA kártya, LCD optimalizációval

10 colos mono LCD kijelző, VGA szabvány!

Már a VGA csatlakozónál lehetett tudni, de akkor itt és most külön kiemelném, a gép kijelzője egy VGA szabványú LCD! Nos, ez azért lett kiemelve, mert a 286-os alapokra épült laptopok CGA vagy EGA szabványú kijelzőt kaptak, én még korábban VGA szabványút soha nem láttam. Elképzelhető, hogy vannak még ilyen modellek, de hogy nem gyakori megoldás, az is biztos. Persze ennek az LCD-nek is pont olyan a minősége, mint a későbbi laptopok monoVGA LCD-i, azaz pocsék a frissítésük, de sok korai LCD-khez képest még így is jobb képminőséggel szolgál.

Persze mint minden laptopomat, úgy ennél is a játékok, (mi más?) kapták a hangsúlyt.

De azért ne hogy már ne benchmarkoljunk egy kicsit.

Lássuk mit mutat a CPU Landmark, és Aidados alatt:

A Landmarkban látszik, hogy egy picit elmarad a 16MHz-es 286-ostól, az Aidados-ban lévő 486DLC, ill 486DX33-as referencia érték pedig egy űrugrásra van, de azért a 2,2 millió/másodperces 16 bites művelet elvégzése nem olyan rossz abból kiindulva, mintha nekünk kéne kiszámolni fejben.

Na de lássunk pár játékot, amit szépen elfuttat a gép:

Outrun:

Ez a jó kis autós játék nem a grafikájával, hanem a zenéjével lopta be magát a korai gamer társadalom szívével. Még PC Speaker-en is elég vállalható prüntyögése van.

Prehistorik:

A jó kis ősemberes ügyességi platformot szerintem senkinek nem kell bemutatni. Mivel egyszerre túl sok akció nem történik a képernyőn, így a lassú frissítése a kijelzőnek nem jön ki annyira, így teljesen jól játszható a játék

Grandprix:

Soha nem szerettem a Forma1-es játékokat, de a Grandprix egy igen jól sikerült játék.

Xenon2:

Szintén egy ügyességi játék, amiben egy űrhajót kell vezetnünk, és upgradelhetjük különböző fegyókkal. Jópofa játék, ami bőven tartogat kihívásokat. Igaz a gyors mozgások nem barátja a kijelzőnek, de azért még játszható

Stunts:

Máig az egyik legjobb autós játék. Különböző akadályokkal és ugratókkal tarkított pályán kell végig mennünk, minél gyorsabban, amihez rengeteg sok autót biztosít a játék.

Simcity:

A Simcity első része volt az egyik kedvencem, amivel máig el lehet játszogatni. Helyén kezelve korrekt grafikája van, és teljesen jól játszható ezen a kijelzőn.

Összegzés:
Eme laptop a megtestesítője az igazi prémium érzésnek. Hiába 30 éves, ez a laptop megmutatja, hogy manapság is milyennek kéne lennie egy felső kategóriás laptopnak. A mechanikus billentyű 30 év után is egy álom, a könnyű fejleszthetőséget manapság egyre kevesebb laptop ismeri, és az ilyen finom apróság, mint hogy némileg megdöntött visszajelző LED sor a könnyebb megpillanthatóság érdekében csak hab a tortán.Ez a gép ezzel a sok kellemes kisebb-nagyobb aprósággal érezteti az emberrel, hogy minőségi terméket használ, még 30 év után is

Ami tetszett benne:

Mechanikus billentyűzet
megdöntött vissza jelző LED sor
VGA kijelző
ISA foglalat
Könnyen cserélhető merevlemez

Ami nem tetszett:
Felülre helyezett kurzor billentyűk