15 év egy Suzuki Swiftel

Hosszú hónapok óta azon gondolkodok, hogy is kéne írjak a családi autónkról, mert úgy gondoltam/gondolom, megérdemel egy bemutatót. De soha nem tudtam, hogy is kezdjek neki. Legyen egy olyan bemutató, amiben az elmúlt bő 15 évet évekre/hónapokra lebontom, és vázolom a főbb eseményeket? Vagy inkább vicces, érdekes sztorikat, kalandokat meséljek el róla? mégis hogy csináljam, hogy ne legyek csapongó?
Lövésem sincs. Így hát most elkezdem, aztán meglátjuk, mi sül ki belőle.
Egy biztos. A sztorit az elejéről kell kezdeni. A feleségem vásárolta az autót 2005-ben. Akkor volt 1,5 éves, 14ezer km-el.
Már a vásárlás is nagy sztori volt. A feleségem elmondása alapján, mert mi pár hónappal később ismerkedtünk csak meg. Az úgy volt, hogy bement egy autó kereskedésbe,és azt mondta, neki kell egy autó, amiben van klíma. Akkor rámutattak a kis Suzukira, és mondták, hogy akkor tessék, lehet vinni. Erre azt mondta a feleségem, hogy hát azt biztos nem veszi meg, mert hát az „nagyon kék”. Az eladó készségesen közölte vele, hogy akkor legyen szíves a hölgy eldönteni, hogy vagy másik autót választ, vagy klímásat. Mert bizony klímás autó csak az az egy volt a kereskedésben. Nos így került a családba egy 2003-as Suzuki Swift Sedan 1,3 16V, GLX felszereltséggel, „nagyon kéken”.

Feleségemnek akkor még friss jogsija (sem volt még) meg. Tehát szegény autónak egy tapasztalatlan hölgy sofőrrel kellett szembe állnia. Párom hamar belejött a vezetésbe, csak hát nő létére nem rendelkezik komolyabb autós tapasztalatokkal. Én meg már akkor is a számítógépek világában voltam csak masszívan, így hát én sem tudtam semmit az autókról.
Itt jegyezném meg, ahhoz is bő 10 év kellett, hogy megtudjuk, az autónk tud olyant, hogy állítható a biztonsági öv magassága, és az elektromos tükröket is lehet állítani. És ki tudja még, hány funkcióját ma sem ismerjük a családi mindenesünknek.
De pl azt is a saját bőrünkön tapasztaltuk meg, hogy ha lemerül az akkumulátor, és nem indul az autó, akkor nem elég tolni az autót, és közben a kulcsot fordítgatva próbálni, hátha elindul. Nagy sztori volt, én és az egyik cimborám, Székesfehérváron a Budai úton toltuk végig az autót. Majd a tüdőnket köptük ki, közben párom próbálgatta a kulcsot elforgatva indítani, de nem indul, de nem indul. Jó 2km után, mikor már alig éltünk, félre toltuk az autót, hogy hát kicsit pihenjünk, mikor oda lépett hozzánk egy srác, aki megkérdezte, tud-e segíteni. Mondom én, hogy hát persze, vontasson el egy benzinkútra, vagy valami, mert nem indul, lemerült az akku. Mondja toljuk be. Én meg azt mondom, hogy nincs az a pénz, hogy tologassam, toltam már eleget. Csak rábeszélt, hogy adjunk egy utolsó próbát. Minden erőnket összeszedve ismét tolni keztük, és láss csodát, 20m-t se kellett tolni, máris beindult. Jahh, hogy sebességbe kell rakni, majd a kuplungot felengedve indul? De király, mindig tanul valamit az ember. Jahh, hogy nem tesz jót a katalizátornak a betolás? Lehet. Mégis tökéletesen teszi a dolgát az autó a mai napig.
Na, szóval ilyesmi sztorikkal indult az autóval, az első közös együtt töltött éveink.

2008-2010-es években jártunk, ekkor már megszületett az első, majd nem sokkal később a második kislányunk. Babakocsik meg egy halom egyéb holmik hada, ami egy kisgyerekkel jár… Valahogy mindig bepréseltük a cuccokat a csomagtartóba, de nem csak ezt. Ekkoriban már masszív számítógép gyűjtő voltam, és hát ha menni kell a cuccokért, akkor menni kell a cuccokért, a jó Suzuki mindig készen állt a feladatra. Ebben hoztuk haza az IBM szerveremet…

Többek között… Na meg mikor a gyerek szobát újítottuk fel, a Suzukival hoztunk haza egy teljes szoba laminált parkettáját, a parkettához járó kiegészítőket, a szegélyeket, + 1 cm3 kőzetgyapotot is.. Mindezt egyszerre. nem, nem volt utánfutó.
Az 1 cm3 kőzetgyapot ment az utastérbe. a szegélyek kicsit kilógtak az ablakon… Jahh és a feleségemen kívül, aki volt a sofőr, még egy cimborám és én is szintén befértünk. Mondjuk a beférünk az egy enyhe túlzás, inkább benyomorogtuk magunkat, oldalazva guggoltunk a hátsó ülésen, de a lényegen nem változtat. A hazajövetel pedig úgy nézett ki, hogy volt 1-es és 3-as sebességfokozat. A 2-es 4-es 5-ös nem, mert a kőzetgyapot rálógott. Na mondom most ne jöjjön rendőr. De Murphy nem alszik. Jött… De mikor meglátott, olyan tátott szájjal nézte végig, ahogy elsiklunk előtte, hogy megállítani is elfelejtett. Máig emlegetjük ezt a sztorit.
De szegény autónak később is kijutott a feladatokból.
Ekkoriban tombolt a gazdasági világválság masszívan. Szegénység ezerrel, és hát találékony a Magyar. Nyár volt, és hát hallottam, hogy jó pénzért veszik a boddzát. A Suzuki meg ott áll a hídon. Nosza kocsiba pattantunk, és jártuk a vidéket, és szedtük a boddzát… Majd a makkot az ősszel. Akkor meg az erdőbe jártunk vele. Rengeteg makkot szedtünk össze, és adtuk le. Pár évvel később, mikor az akkori autószerelőm valamiért megbontotta a csomagtartóban a kárpitot, jelezte, hogy talált makkot a kocsiba, figyeljünk oda, lehet mókus vagy egér van a ház körül, és a makkot az hordja be a csomagtartóba. Én meg nagyokat hallgattam arról, hogy valószínűleg nem a mókus hordta azt oda.
Volt itt mezőre járás, meg erdőbe járás, a válság szép lassan csillapodott, a lányaim meg nőttek, akiknek homokozó kellett, így hát mentünk mi a homokbányába is a Suzukival, mert hát a homok nem jön az udvarba csak úgy haza.
Teltek múltak az évek, az autó 10 éves lett, és hát látszott rajta az a 10 év. Semmi komolyra nem kell gondolni, de az első 10 évben tényleg nem költöttünk rá, csak a kopó alkatrészekre (sem) MErt nem tudtuk, hogy mire kell, és mire nem. Na Akkor elhatároztuk, hogy rendbe szedjük. Megismerkedtem egy új autószerelővel, akivel azóta is baráti viszonyt ápolok. Ő szokott figyelmeztetni erre-arra, hogy mikor mi cserés. Szóval jeleztem felé, hogy bő 10 év úgy telt el, hogy nem nagyon költöttünk az autóra, gatyába kéne szedni… Akkor közölte velünk, hogy hát ilyen hogy vezérműcsere azért néha ajánlatos. Én ekkor döbbentem álltam nála, hogy hát ebben olyan is van? Szóval megtanultam, hogy néha azt is cserélni kell. A gyári előírás 4 év, vagy 80ezer km-t adott meg a csere periódusra, addigra mi már a 2,5X-esénél jártunk.
Szegény autó ezt is túl élte. De nem csak ezt. Soha nem hagyott ott az út szélén. 2X elég közel volt hozzá, de akkor is elszenvedte magát az autó szerelő barátomig. Egyszer a két gyújtótrafóból az egyik adta fel a harcot. Mint a repedt fazék, olyan hangja volt, és 40-nél gyorsabban sem bírt menni, de sikerült megtennie így is még 20km-t a műhelyig. A másik meg az volt, mikor, mint utólag kiderült, kiesett a lambda szonda a helyéről. Na hát így 200km-t kellett legyőznie az autónak. Olyan volt, mintha egy(kettő) henger nem menne, meg a 90-es tempó is már-már elérhetetlen volt, de akkor sem hagyott az út szélén. Meglátta az autószerelő, hogy a lambda szonda ott himbálózik a motortérben… Kicsit megfújkodta vissza rakta a helyére, és máris helyre állt az autó lelki egyensúlya. Szerintem azóta sem lett hozzá nyúlva.

2015-ben lett meg a jogosítványom. Igazából nem éreztem szükségét, hiszen a páromnak meg volt a jogsija, elvitt ő engem mindenhova, igaz néha végig sírta az utat, mert sötétben fél vezetni, de ha egy Geforce 6800 Ultráért menni kell, akkor nincs mese, menni kell. Na szóval meg lett a jogsi, és hát elvégre csak férfiember vagyok, kicsit elkezdtem ismerkedni az autó szakmai részével. Egyre többet vezettem, elkezdtem bújni a Suzuki Swiftes csoportokat, hogy lehetne egy kicsit kipofozni, jobbá tenni.

Kapott is eredeti Swift kagyló üléseket, (bal oldalon az új, jobb oldalon a régi).

Meg új műszerfal világítást,

És még pár egyéb kiegészítőt, mint például sport kipufogót mert hát miért ne.
Szóval egyre többet vezettem, és elhatároztuk, hogy onnantól kezdve a külföldi utakat is be merjük vállalni autóval. Mivel feleségem nővére Olaszországban (dél-tirolban) lakik a családjával, így első sorban Olaszországba, ahova máig, kb éves szinten 1-2-3 alkalommal eljárunk. Naná, hogy a Suzukival.

Na de ott tartottunk, hogy sportkipufogó…
Készülünk az Olaszországi útra, előtte persze nézzen rá az autószerelő barátom a kocsira, hogy minden klappoljon. Ott állok a srácnál, és mondja, hogy tegyük már fel a sport kipufogót, mert az majd jó lesz. Hát de mondom nem lesz túl hangos? Jött a válasz, hogy persze hogy nem, jó az, sportos lesz, nem hangos. Na mondom jólvan legyen. Felraktuk, beültünk az autóba, elkezdtünk menni egy próbakört, Közben mondogattuk nem is hangos. Én is győzködtem magam, meg közben azon kattogott az agyam, hogy adom ezt be az asszonynak. Egy nappal a külföldi út előtt.
Na hazamentem, igyekeztem úgy előadni a páromnak, hogy ettől most aztán tényleg tök jó lesz. Hogy fogadta pontosan, arra már nem emlékszem, de arra máig, hogy mikor elindultunk Olaszországba, még el sem hagytuk Magyarországot, egy jó 2 óra utazás után szép lassan kezdett a fejem szétrobbanni attól a rettenetes mély morajlástól, ami a kipufogótól jött. Nem szóltam én semmit, némán tűrtem végig az utat. Szerencsére feleségem sem szólt semmit. Nem is kellett mit mondania, tudtam én annélkül is… Mikor hazajöttünk, az volt az első, hogy a sport kipufogónak mennie kellett. Szép volt jó volt, de a jóbol is megárt a sok.
A plüss kárpit kagyló üléseket viszont nem bántam, bántuk meg. Simán letekerünk 10-12 órát, úgy hogy semmink sem gémberedik el.
Amúgy kifejezetten élvezem az Olasz kiruccanásokat, már csak azért is, mert a párom nővéréjék mellett van egy jó kis szerpentines út. Amiről kiderült, hogy 1986-ig versenypálya feladatát is betöltötte, csak aztán a versenyzést betiltották, a káros anyag/zaj kibbocsájtás miatt. De persze máig lehet menni, és sok túristát vonz is. Oda minden kintlétünkkor, többször is el szoktam menni, és egy kicsit kitiporni az autó szemét.

Amit amúgy kifejezetten „élvez” a kis 84LE-s motor. A 800 kilós papír kasztni+virsli gumi párosnak köszönhetően lámpától-lámpáig elég sok autót meg tud viccelni, s persze nem egy hothatch, de ha lenne „warm-hatch” kategória, abba szerintem simán beleférne.

Volt hogy elég „extrém” feladatot kapott az autó, hogy így fogalmazzak…
Volt a házunk előtt jópár rózsabokor, ami már inkább csipkebokorrá vadult el. Mondja a feleségem, hogy ki kellene szedni. De mivel több is van, némelyiknek meg csukló vastagságú gyökerei vannak, felmerült az ötlet, hogy mi lenne, ha a rózsabokrokat a Suzukival húznánk ki. Hű milyen jó ötlet, gyorsan a vontató kötél egyik fele már ment is a vonóhorogra, másik fele a rózsabokor töve köré, és had szóljon. Ez így első körben nem túl sok sikerrel kecsegtetett, mert a legkisebb rózsabokor is úgy tartotta magát, hogy az első kerekek csak kapartak, de a rózsabokor nem jött ki. Utána megpróbáltam némi lendülettel kivinni, ami már sikerül. A kisebb bokroknál. A nagyobbaknál már a vontatókötél volt a szűk keresztmetszet. Na de mondom velem nem szúr ki egy rózsabokor. Fogtam egy jó vastag láncot, ami lényegesen hatékonyabbnak tűnt. Az utolsó, és egyben legnagyobb rózsabokor maradt legutoljára, addigra már rutinosan tépkedtem ki a rózsabokrokat lendületből. Ez a végére úgy nézett ki, hogy 1-es fokozat, padlógáz, az autó ugrott, majd mikor „elfogyott” a lánc, az autót vagy 5-6 méterrel rántotta vissza, megint padló gáz, megint pattant szó szerint vissza az autó 5-6 métert, megint padló gáz, és lám 3-4 kísérlet után a legvastagabb rózsabokor is megadta magát

Aztán szép lassan eljutottunk napjainkhoz, amikor is jelenleg egy elég komoly házfelújításban vagyunk. A házfelújításnál egy biztos, mindegy mivel dolgozol, az tuti biztos hogy piszok nehéz. Mármint fizikailag. Mindegy mivel dolgozol, legyen az építő anyag, vagy bútor, rohadt nehéz lesz. Kézenfekvő hogy ezúttal is a Suzuki lett befogva. Nem vagyunk jártasak a felújításban, sem pedig az azzal járó kihívásokban, így nem gondoltuk, hogy a csempe az bizony nehéz. Nem kicsit. Mikor felrakták az autó utánfutójára a csempét, de először úgy, hogy a futó végére került az összes súly, az meg szó szerint felemelte az autó hátulját (ahogy elkezdett hátra billenni a futó) akkor azért elkezdett gyöngyözni a homlokom. Gyorsan elkezdtem a csempéket átpakolni a csomagtartóba is. Be is került vagy 400 kiló!!!! Sikerült úgy tele rakni az autót, hogy a vonóhorog kemény 4cm-re volt az úttól. Nincs mese, így kell hazajönni. a fülei emelkedőt 1-esben padlógázzal, 20km/h-val, de sikerült legyőznie. Mikor kipakoltam a csempéket, lemértem egy csomag súlyát. Majd felszoroztam a csomagok számával+ az utánfutó súlya. Ne menjünk bele a számokba, de maradjunk annyiba, hogy a rendőr megint tátott szájjal nézte volna, hogy bír el ilyen súlyt a Suzuki.
Hát itt járunk. Jelenleg 260 ezer őszinte kilométer van benne, és a 17. évét tapossa. csempét, boddzát, homokot, makkot bazi nagy számítógépet, komplett étkező asztalt, és annak üveglapját, és ugyebár tudjuk, hogy az üveg nem összehajtogatható, hozott haza. 2 gyerek nőtt fel benne, és jelen állás szerint simán benne van, hogy az unokák is fognak benne utazni. Megjárta Olaszországot, Németországot többször is. Jelenleg is egyszerre családi autó, munkás autó, és ha kell, akkor apának a hülye gyerek autója. Ennyi kaland után nem túlzó azt mondani, hogy ez az autó igazi élő családtaggá vált, s alakuljon bárhogy is az életünk, és legyen egy újabb autónk, de a Suzuki marad, és még sok-sok évig róni fogja az utakat.

A sztorik után pedig pár gondolatban szeretnék némileg felhasználói szemmel jellemezni az autó különböző tulajdonságait!

Kényelem:

Úgy gondolom, régi Swift, és régi Swift között is óriási a különbség kényelem szempontjábül.
Nem mindegy, hogy egy totál fapad GL, vagy GLX (csapott hátuljúaknál van még a GS, ami szintén full felszereltség (közeli)-be ülsz. Már az ülések, és a kárpit minőségében is hatalmas a különbség. a GLX ülések már elég jók deréktámaszosak, de nekem kicsit kemények voltak, de ezek a kagyló ülések iszonyatosan jók tényleg.
Szóval egy fapad Suzuki tényleg fapad, de egy magasabb felszereltségű igenis vállaható kényelem szempontjából is. Oké nem maszírozós beépített Thai lányos, de teljesen élhető. Így itt az osztályzatom erős közepes (csak a GLX felszereltség)

Anyaghasználat:

Sokat gondolkodtam, beleírjam-e a cikkbe. Hiszen, ha a Suzuki szóba kerül, akkor mindenki már fújja is, hogy gagyi kopogó műanyagok. Nos… A helyzet az, hogy én nagyon nem így látom. Mikor meg lett véve az autó, mi bennünk is ez a kép élt, hogy oké ez ilyen, és ez gagyi… de nem volt viszonyítási alapunk. Az évek során elég sok autóba ültem, próbáltam, vezettem, és hát kicsit átértékelődött a véleményem. Mikor beültem ismerős 2007-es Opel Corsájába, hát felnevettem. Na az gagyi, ahhoz képest a Suzuki beltere prémium. Oké, értem én, hogy az az autó sem csúcskategória, de akkor is magasabb értéket képvisel (elvileg), és jóval újabb. De mondok még jobbat. Cimborám vadonat új Ford Focusa szintén ugyanolyan gagyi fröccsöntött műanyagból áll, mint a suzukink beltrere. Semmivel sem jobb, pedig azért az már tényleg fényévekkel magasabb kategória… lenne. De tovább megyek. a GLX felszereltség plüss kárpit üléseket/bevonatokat ad. Na hát nekem a halálom az, hogy ma bemész egy autókereskedésbe, kihozol egy 6-8 milliós autót és kapsz jó gagyi vászon bevonatú üléseket. Ahhoz képest ezek a plüss kárpit ülések teljesen más dimenziósak, amikből ráadásul nem csak az ülések, hanem az ajtók is kaptak, tényleg minőségi érzetet adva.
De csavarok még egyet a sztorin: Műanyagot gyártani/fejleszteni tudni kell. És biza a JAPÁNOK TUDNAK! Azt látom hogy sok 15-20 éves autó belterében a műanyag elemek csúnyán meg vannak kopva, fakulnak, repednek, szakadnak. Nos a kis Suzukink beltere/műanyag elemei, pont olyanok, mint új korában. Nincs szétkopva/kifényesedve a kormány, nincs szétkopva a váltógomb, nem szakadt a váltószoknya, nem szívta szét a műszerfalat a nap. nem mállik sehol. És ezek az én szememben bizony minőséget jelent.
Szóval lehet megkövezni, de én az anyaghasználatra bizony egy erős négyest adok.

Zaj:

Na ezt nem kell, és nem is lehet különösen megmagyarázni. Szigetelés nem sok, a kasztni papír vékony. hangos… Hozzáteszem, egy hasonló korú, és hasonló kategóriájú autó sem kiugróan jobb. Telejsen válllaható országúti tempónál. Én rengeteget pályázok vele 120 fölött keményen erősödik a szélzaj, de mégse süketültem meg.
Osztályzatom gyenge hármas

Teljesítmény:

Nem mindegy, hogy ezres háromhengeres, vagy 1,3-as 16 szelepes, esetleg 1,6-os (csak a Sedanok érhetőek el 1,6-os motorral) A Suzuki a gyengébb motorokat igyekezett rövidebb váltóval kompenzálni, szóval az ezres csettegők is telejsen vállhatóak 80-90-ig, az fölött már érezhetően kezdenek elfogyni, illetve megurik a fogyasztásuk. Viszont ahogy fentebb is írtam, az alig több mint 800 kiló és a 155-ös virsli gumik partnerek abban, hogy erősnek érezzük az 1,3-as 16 szelepes 84LE-jét. Könnyedén éri el, az autópálya maximálisan megengedett sebességét, és ha egy-egy előzésre adjuk a fejünket ennél a tempónál, van még benne tartalék szépen. Viszont ha elkezdjük komolyabban terhelni, akkor azért kijön, hogy 84 LE, az 84 LE… amint beül 5 fő + bekapcsolom a klímát, a remek gyorsulás, és a bitang nagy erő érzet pikkpakk szertefoszlik. Nem lesz tőle vállalhatatlan az utazás, vagy a tempó, de masszívan megérezni.
Osztályzatom: négyes

Fogyasztás:
A Suzuki mindent elkövetett a legjobb fogyasztás érdekében, és ez miatt elég sok mindent feláldozott a fogyasztás oltárán. Először is bitang hosszú váltót kapott… De tényleg. Ültem/próbáltam sok autót, de ilyen hosszú fokozatokat nem láttam még. A 2-esnek 120-nál van vége. A 3-ast leforgatni pedig csak a Német autópályákon tudjuk legálisan, mert az már 160-ig!!!! tart. Így kellőképpen alacsony fordulaton tartja a motort. (130-nál 3200-as fordulat 5-ösben) A másik pedig a 155-ös 13-as virsli gumik. Értem én, hogy minél kisebb ellenállást akartak, de pár dl üzemanyagért cserébe nem egy stabil a futómű. De most koncentráljunk a fogyasztásra… Szóval mindent bevetett a gyártó. 6literrel nagy átlagban el lehet vele járni, ami autópályán lehet picit több, 6,5 liter, de országúton könnyedén vihető 6 liter alá is. Sőt, nem egyszer vittem be 5 liter alá is, persze ehhez az kellett, hogy 1 tanknyi üzemanyagot apróbb megállásokat nem számítva, tehát végig meleg motorral egyszerre lett kifurikázva, stabil 80-90-es tempóval.
Fogyasztásra az osztályzatom: négyes

Felszereltség:
Igaziból az összes felszereltségére lehet azt mondani, hogy egy mai autónál tök alap, mégis ezek olyan dolgok, amik egy Suzuki Swiftnél egyrészt nem alap, másrészt meg pont ezek teszik hosszú távon is élhetővé az autót: Elektromos ablakok elől ÉS HÁTUL IS!!!! Mondjuk az megint durva, hogy máig vannak olyan akár új autók, amik még mindig kurblisok hátul! Aki meg azt mondja, hogy ez nem olyan fontos, annak üzenem, majd átértékeli, ha lesz egy kis gyereke. Próbáld már megmagyarázni egy 4-5-6 évesnek, hogy ne tekergesse le az ablakot. Én meg fogom, szépen előről felhúzom, sőt le is zárhatom. Szóval nem csak kényelmi funkciója van. Elektromos tükrök, két légzsák elől, klíma, központi zár, állítható magasságú biztonsági öv, utastérből nyitható tanksapka ajtó, ééééés tükör az anyós oldali napellenzőbe! Bezony, ez a GL felszereltségnél nincs ám. Baromi hasznos, mikor rohanni kell, azt a Zasszony még nem kente ki magát. Fogod, bevágod a kocsiba a smink készletét, oszt majd a kocsiba ki keni magát :-)
ködlámpa elérhető, de a mienkbe nincs, helyébe menetfény lett berakva. Továbbá hiányzik a szervó, ami ha jól tudom, az 1,3 16V Suzukiknál nem is elérhető, mert pont oda esik a légszűrőház, ahol a szervó akármicsodája lenne. Ez igaziból parkoláskor hátrány, mert a 155-ös 13-as virsli gumikat menetközben egyáltalán nem nehéz tekergetni. Álló helyzetben, vagy parkolásnál már jobban megérzi az ember, de még így is annyira minimális plusz erőt igényel, hogy még nőknek sem nagy érvágás, illetve ABS. Na az mocsok mód jó volna azért, mert az ördög soha nem alszik
Összességben azt mondom, amivel kezdtem eme bekezdést, ad annyit, hogy bőven élhető legyen az autó
Osztályzatom: négyes

Helykihasználás:
Biztosan nem húztunk volna le ennyit az autóval, ha nem Sedan kivitel lett volna. A Sedannak a csomagtartója még csak-csak elmegy, de a legnagyobb gondom vele, hogy kicsi a nyílása. Konkrétan egy 17 colos CRT monitor már pont nem fér be!!!! Persze bevásárló szatyrok, utazótáska, összehajtott babakocsi, laminált parketta csomag, na azok beférnek, tehát ami nem kocka kiszerelésű. A beltér… nos… Akár tetszik, akár nem, hiába 2003-as ez az autó, de a 80-as évek végi Suzuki Swift alapjait használja, és mai szemmel nézve bizony szűkös.. Ahogy írtam, munkás autó, feladatokat is ellát és évek óta rendszeresen szállít az autó 5 felnőtt főt munkába. Mondjuk ez is megér egy sztorit, ahogy a 3 munkatársam hátra beül. Ennek külön szeánsza van. Aki utoljára száll be, anynira szűk hátul a hely, hogy nem tudja magára csukni az ajtót, így az úgy néz ki, hogy fél lábbal/fenékkel beül, majd hirtelen beugrik, közbe lendületből magára csapja az ajtót. 5 éve így zajlik ez, és 5 éve folyamatosan nevetek ezen a mozzanaton, máig. Minden egyes alkalomkor. Nagyon vicces tényleg. De be fér 5 ember? Befér. Lábtér… nos… 185 centi vagyok, én elől kényelmesen elférek, igaz koppra hátra kell tolni az ülést. Végülis ülnek mögöttem is. De fogalmazzunk úgy, hogy nem kényelmes
Osztályzatom: Gyenge közepes (Elvégre vannak rosszabbak is, Pl Polski Fiat ;-) )

Fennntarthatóság:
A Suzukira nem kell költeni. A Suzuki kivisz a világból. Tartja a mondás.. Ez csak akkor igaz, ha helyén kezeljük a dolgokat. Sajnos sokat tapasztalom, hogy tényleg vannak akik így használják, aztán 2-3 év alatt úgy le lakják az amúgy is egyre jobban korosodó példányokat, hogy vállalhatatlanná válnak. Persze utána a tulaj elhordja az autót mindenféle hulladéknak. Nos… Én azt mondom, éves szinten erős 100-150ezer Ft a fenntartása az autónak. Ez azt jelenti, hogy lehet, az egyik évben megússzuk egy olajcserével,és akkor ennyi volt az éves kiadás, de utána lehet a következő évben komplett futóművet, és vezérlést kell cserélni, plusz be jön még néhány apróság. Szóval a hosszú évek átlaga azt mondom bő 100ezer Ft. Ebből az összegből jó állapotban lehet tartani az autót. A mi családi példányunk sem rohad sehol, működnek az elektromos mütyűrök, nem szakadt a kárpit, megbízható a fütóműve stb. Persze akkor is kivinne a világból, hogy ha éves szinten csak kétharmadát-felét költeném rá, de mivel máig nagyon sokoldalúan van az autó használva, ráadásul intenzíven, úgy vagyok vele, hogy nem fogok zsugoriskodni pár ezresen, és akkor ha oda kerül a sor, akkor legyen rendesen minden megcsinálva. Szóval egy Suzukira is lehet váratlanul akár több tízezres kiadással számolni, de ez minden autóra igaz, így erre az osztályzatom: ötös

Mindent összevetve, én úgy gondolom, hogy az autónak két nagy gyengepontja van, az egyik a gyenge futómű. Ha fúj a szél, akkor bizony 80km/h ami még nem életveszély. Szélcsendben viszont nincs vele gond, illetve ezt még lehet valamennyivel kompenzálni szélesebb gumiszettel. A másik pedig a zaj. Hangos. S ezen túlságosan javítani sem lehet. Szóval igaz, itt-ott kompromisszumos, de amibe kell, (fogyasztás, olcsó fentarthatóság, megbízhatóság, pörgős motor) abba viszont nagyon jó, és tényleg egy szerethető autó.

Végül pedig álljon itt pár fotó az autóról: