Az ezer forintos Core i7 CPU tesztje

Az ezer forintos Core i7 CPU tesztje

Teljesen mindegy, hogy felső, közép, vagy alsó kategóriás hardver elemről beszélünk, az idő előrehaladtával egyre csak veszít az értékéből. Így van ez napjainkban is, de 10 éve is, és 20 éve is így volt.

Akármilyen hihetetlen de az Intel első generációs Core i7 processzora már 12 éve került piacra, egész pontosan 2008 novemberében.
Természetesen akkor az abszolút csúcs kategóriát képviselve abszolút csúcs árazás is párosult a Nehalem platformhoz, így sokáig igen kevés ember engedhette csak meg magának. Aztán, ahogy az első bekezdésemben is írtam, az árak szép lassan elkezdtek csökkenni, illetve jöttek az újabb, és újabb generációk. Így mára oda jutottunk, hogy a legelső i7 CPU-k tulajdonképpen nem képviselnek értéket. Az más dolog, hogy egy értelmesebb alaplap ára máig felveszi egy mostani középkategóriás alaplap árával a versenyt.

Nem is olyan túl régen teszteltem egy Xeon W3570-et

Már akkor megfogalmazódott bennem, hogy be fogom mutatni ezt a kis “egyszerű” i7 920-as CPU-t is, mert bizony van benne fantázia. Eme cikkem tehát egy D0 steppinges Core i7 920 CPU-ról fog szólni.

Az LGA1366-os Core i7 CPU-knál jött be először az Intelnél, hogy az Extreme Edition CPU-k szorzózár mentesen kerültek piacra, így könnyítve meg az átlag userek tuning próbálkozásait. Viszont nem csak a szorzó emeléssel, hanem itt még először, és egyben utoljára, de engedélyezte az Intel a BCLK emeléssel való tuningolást is. Így tehát a “sima” szorzózáras Core i7 CPU-kat is simán “túl lehet pörgetni” Mivel, ezeknek az i7-es CPU-knak azért szolidabb volt az áruk, mint a szorzózár mentes Extreme Edition társaiké, igen népszerűek voltak, főleg annak a tudatában, hogy a teljesítményük nagyon rendben volt, főleg ha kicsit feljebb raktuk az órajelüket.

Még mielőtt belecsapnánk a közepébe, egy picit ismerkedjünk meg jobban a teszt főszereplőjével:

Ennek a processzornak is a 45 nanométeres csíkszélességen készült 4db CPU magja van, mely Hyper Threading segítségével 8 szálon tud dolgozni. Órajele 2,66GHz, a QPI órajele 4,8GT/s (Az Extreme procik 6,4GT/s-en járnak) L2 Cache-ből 1MB, (magonként 256KB( míg L3 Cache-ből 8MB került beépítésre. SIMD utasításokból pedig az MMX, SSE-SSE4.2-ig támogatott, de ezeken felül természetesen biztosított a hardveres virtualizáció is, illetve a CPU-ba integrált memória csatorna a 3 csatornás üzemmódot is támogatja, maximum 1066MHz-ig. Mindez pedig 130W-os TDP-ben lett meghatározva.

A szorzózár nem csak a CPU frekvenciájára van hatással, hanem a memória órajelére, és az Uncore, azaz a magon kívüli részegységek órajelére(északi híd, L3 Cache) is, mert míg a lock menteseknél a memória szorzóját is szabadon állítva magasabb órajelet is be állíthatunk a memóriáknak, és az Uncore-nak, addig a szorzózáras CPU-knál, úgy az i7 920-nál is fix 1066MHz-es RAM frekvencia, és a RAM frekvencia órajelének a dupláján ketyegő Uncore , ám a BCLK emelés hatására, ahogy korábban az FSB emelésnél, úgy itt is nem csak a CPU, hanem a memória/Uncore órajelét is emeli.

Lássuk, hogy is néz ki a tesztplatform:

MSI Eclipse SLI alaplap
Core i7 920CPU@2,66GHz
4X4GB DDR3 1600MHz RAM
Geforce GTX285 SLI
Chieftec 750W PSU
WD Raptor 150GB 10k RPM HDD
Windows 7 SP1 Oprendszer
Zalman CNPS 9500 LED hűtés

Első lépésként szokás szerint alap órajelen néztem meg, mire képes a CPU:

Kezdjük a tuningot. Kezdésnek egy lightos 3000MHz-et céloztam meg:

Szépen megugrott a teljesítmény, a CPU simán vette az akadályt. Jöhetett az újabb órajel emelés!

Még tovább emeltem a BCLK-t, 185MHz-re, ami már 3700MHz-et eredményezett:

Itt még mindig a gyári feszültség volt beállítva. Döbbenetesen jó eredmény, hogy több mint 1GHz-et sikerült emelni, alap feszültség mellett.

Az izgalmasabb rész ezután jött. Lehetett tovább pumpálni az órajelet, de már játszani kellett a feszültségekkel. Elég sok időt eltöltöttem azzal, hogy stabil legyen még magasabb órajelen is a rendszer. Ehhez nem volt elég csak a CPU feszültségét emelni, szükséges volt, hogy a QPI feszültséghez is hozzányúljak némileg. A következő lépcső a 4GHz-es órajel beállítása volt. Ehhez 0,15V-os CPU, és ugyanennyi QPI feszültséget kellett emelni:

Stabil volt a rendszer, szépen gyorsultak is a programok, de a Linx alatt már belekarcolt a CPU hőmérséklete a 100 fokba. Hihetetlen, hogy a 0,15V-os feszültség hirtelen ennyire megemelte a CPU hőmérsékletét. Szegény Zalman elég hamar elvérzett.

Tudtam, hogy még van a CPU-ban tartalék, így 4200MHz-et próbáltam stabilizálni:

Itt már 0,25V-ot kellett emelni a CPU feszültségén, és ugyanennyit a QPI feszültségén. A CPU stabil volt, de a Linx-et már nem tudtam lefuttatni, mert ott kb. azonnal 100 fokig emelkedett a CPU hőmérséklete. Eszement gyorsan “elfogyott” a kis Zalman CNPS 9500-as. Ezután próbáltam vízzel hűteni a CPU-t, amivel nyertem egy jó pár fokot, de a Linx a víz alatt is 100 fokig pillanatok alatt melegedett a CPU. Tehát normál körülmények között nagyjából ez a maximum, amit ki lehetett hozni a CPU-ból

Összegzés:

Korábban több LGA1366-os CPU-t próbáltam ki. A legelső, i7 965EE még igen korai példány volt, nem csoda, hogy léghűtéssel még a 4GHz-et sem érte el. Viszont a nem rég tesztelt W3570 már D0 steppinges volt. Érdekes, hogy az a CPU is 4GHz-nél fulladt ki. Vicces, hogy a jóval olcsóbb, i7 920, a maga kis 2,66GHz-es órajelével, ha tuningról van szó, simán hozza a legdrágább testvérei szintjét. S igaz 12 éves CPU, de ha kicsit megpöcköljük az órajelét, akkor még némi kompromisszummal, de azért még most is elég jól el lehet használgatni, ha meg azt nézzük, hogy kb. ezer Ft-os CPU-ról van szó, parádés teljesítményt tud felmutatni

About bacsis