Dell Precision M6400: Letérdelsz

Ti voltatok már úgy, hogy évekig elkerül titeket egy zene, vagy mém, vagy hogy a témába vágjak, egy-egy hardver komponens, majd utána hirtelen minden sarkon belebotlotok?! Nos, hát én így vagyok manapság a Dell Precision szériával.
Még karácsonyra a jézuskától kaptam egy Dell Precision M6800-ast. Aztán valahogy a sors úgy hozta, hogy egy oldschool Dell Precision M60-ba botlottam, aminek mindenféle hibája volt, de ismét úgy alakultak a dolgok, hogy pont akkor pont tudtam hozzá alkatrészeket szerezni, ráadásul zsír újakat, így tehát azt a gépet is elég jól felpimpeltem. Aztán jött a következő hullám, és beszereztem egy Dell Precision M6400-ast. először egyet…. Majd még egyet. Sajnos az elsővel eléggé lyukra futottam, de a második bőven kárpótolt. Hogy miért? Hát szerintem a teszt végére ti is látni fogjátok.

Szóval Dell Precision. Egy abszolút csúcs kategóriás, úgy is mondhatnám, hogy High-end laptop szériáról van szó, aminél az adott korszak legjobb hardverét kaphatjuk/kaphattuk meg, prémium minőségbe csomagolva. Jó persze értem én, hogy nagy, meg nehéz meg minden, de hát mindenki tudja, hogy nagy bőröndbe jó pakolni.

A gép fedlapja ezüst színű, anyaga természetesen fém, alumínium. egy szolíd Dell logó díszeleg csak itt.

A gép oldalai tele vannak portokkal.
Lássuk a bal oldalt:

Látható viszonylag elkülönítve egy szabvány FireWire port, hang ki, és bemenetek, 2 USB, egy SD kártya foglalat, és a PC Card foglalat nyílása, Éééés egy SLOT-IN-es optikai meghajtó. azaz ebben az esetben nincs tálca, amire rárakjuk a lemezt, hanem csak „simán beszívja” oltári menő.
Továbbá még látható 2 LED, egyik az akku töltést, másik a bekapcsolt állapotról ad visszajelzést, így lecsukott kijelző mellett is kapunk ezekről információt.

A jobb oldal így néz ki:

Itt található a Wifi ki-be kapcsoló gombja, egy Express Card foglalat, a LAN csati, a Display Port, és Dsub csati, illetve további 2 USB port, amiből az egyik Esata-ként is tud funkcionálni.

Lássuk a laptop fenekét:

Elég sivár, hiszen csak a töltő csatlakozóját találjuk itt, illetve a szellőzőnyílásokat, szigorúan így többes számban. Szerencsére jól látható, hogy a gép jobb, és bal oldalára is került egy szellőzőnyílás. Ebből az következik, hogy a laptop két körös hűtést kapott.

A 17 colos kijelzőt felnyitva elénk tárul a billentyűzet, ami háttérvilágítással is rendelkezik. Ez ekkoriban kifejezetten ritka volt.

Ekkora méret miatt bőven kapunk numerikus padot is, amelyek fölött találunk hangerő szabályozó gombokat, illetve a számológép megnyitására is egy dedikált gombot. A billentyűzet felett van a 2 hangszóró, amelyek hozzák a kötelezőt, de annyira nem dobtam el tőlük az agyam. A jobb felső sarokban pedig a bekapcsoló gomb található.

Természetesen, ezúttal is jelen van a Trackpoint, és a Touchpad is.
A Touchpad további említést érdemel, amire a Dell csak Jog Shuttle néven hivatkozik, mert bizony extra funkciója is van.
A Touchpad bal alsó sarkán egy picike piktogram található, amit ha megérintünk akkor a Touchpad felületén további piktogramok jelennek meg:

Hogy mi célt szolgálhat, ezt mi dönthetjük el. A Touchpad szoftverében ezeket az érintő gombokat felprogramozhatjuk, amik bizonyos alkalmazásokban a a mi általunk beprogramozott funkciót tudhatnak. Én például a Media Player Home Cinema-t konfiguráltam fel rá. Így ennek a segítségével tudom a filmet előre tekerni, vissza tekerni, megállítani, vagy egy újabb filmet megnyitni. Vannak előre definiált (többnyire Adobe programok) De ahogy írtam is, utólag is hozzá adhatunk programokat, és funkciókat, így elég sok mindenre befogható.

Most pedig lássuk, hogy milyen komponensekből áll a gép:

17 colos 16:10 kijelző 1920X1200-as felbontás
Intel Core 2 Quad Mobil Q9100 CPU@2267MHz
8GB DDR3 RAM
Ati FirePro M7820 VGA kártya (Mobility Radeon 5870)
2,5″ 1TB HDD
Windows 7 SP1 x64 Oprendszer

Szokásomhoz híven, a tesztek előtt most is ismertetném a laptop főbb komponenseit.

A Dell Precision M6400-at a Dell 2008-ban mutatta be, tehát a cikk írásakor közel 13 éves gépről fogunk beszélni. Ez már bőven az elavult kategória, de javaslom, ne csak retrós szemmel nézzünk a laptopra. Mehet a teszt olvasás úgy is, hogy a mai igényeknek megfelelő elvárással!
Ahogy írtam, ez a széria mindig is az adott kor csúcs hardverét kapta meg, ez tehát erre a gépre is igaz. 2008-ban még javában tombolt a Core 2 Duo, a tehetősebbeknél a Core 2 Quad láz. Természetesen ez a gép is erre a platformra épül. A laptop alaplapján a Q43-as chipset kapott helyet. Továbbá hivatalosan is van mobil Core 2 Quad CPU support. a Q43-as chipset akár 16GB DDR3 memóriát is támogat, ehhez az alaplapon 4 RAM foglalat várja az akár 4GB-os memória modulokat.

Intel Core 2 Quad Q9100:
A laptop fronton az Intel ennél a szériánál mutatott be először 4 magos mobil processzorokat. Ez annyira ritkaság számban ment, hogy a mobil Core 2 Quad CPU család kemény 3 példányt tartalmaz. a Legkisebb a Q9000 volt, majd a sorban az ebben a laptopban is szereplő Q9100-as modell volt, illetve a legerősebb tag, ami már az Extreme Edition elnevezést (is) megkapta, az pedig a QX9300 volt. A Core 2 Quad Q9100 órajele 2267MHz-re lett hitelesítve, ami nem volt túl magas a maga idejében sem, de a 45W-os TDP-be bele kellett férni valahogy, és ne felejtsük el, hogy 4 CPU magot kaptunk ezzel a processzorral. hogy beleférjen a CPU a 45W-os TDP-be, az is hozzásegítette, hogy már 45 nanométeres gyártástechnológiával készült, azaz a laptop fronton a jól ismert Penryn magokra épült a processzor. L2 Cache-ből 12MB áll rendelkezésre, SIMD utasításokból az MMX, az SSE-SSE4.1 támogatott, de kapunk hardveres virtualizációt és természetesen 64 bites utasítástámogatást is. Fontos kiemelni, hogy ennél a CPU-nál jelent meg először a Dual Dynamic Acceleration technology is, ami lényegében egy egyszerű Turbo-t jelent, ha csak 1, vagy 2 CPU mag van terhelve, akkor a gyári 2,26GHz-es órajelre további 266MHz-es órajel többletet rá tud emelni.
Lassan elfelejtjük, de egy bő évtizeddel ezelőtt teljesen természetes volt, hogy a laptopokban is lehet cserélni a CPU-t. Ez a CPU (illetve az összes 45 nanométeres laptop processzor) a Socket P tokozást használja, de aki esetleg arra adná a fejét, hogy Core 2 alapú laptopjánál egy kis upgrade-t megejt, sajnos rossz hírem van, nagyon kevés laptop boldogul a mobil Core 2 Quad-al, hiába lehet fizikailag belerakni bármelyik Socket P tokozású foglalatba.

Ati FirePro M7820

A Dell Precision M6400 hivatalosan az Nvidia Quadro FX 2700M, Quadro FX 3700M, és az ATI FirePro M7740-el került piacra, s igaz nem szabványos MXM, de cserélhető a VGA kártya a laptopban. Az enyémben a közvetlen utód, Dell Precision M6500-ból is ismerős Ati FirePRO M7820 kapott helyett. Ez a grafikus kártya 2010-ben debütált, és tulajdonképpen a Mobility Radeon HD5870 „tervezői” verziója. Ezen a kártyán a 40 nanométeres csíkszélességgel készülő Broadway GPU kapott helyet, melynek órajele 700MHz-re lett hitelesítve, és 800 Shader processzorral rendelkezik. 128 bites memória buszon kommunikál a kerek 1000MHz-en üzemelő, 1GB GDDR5 szabványú videomemóriával. Ez volt az első AMD fejlesztette GPU, ami támogatta a Directx11-es API-t. Ezek a paraméterek ismerősek lehetnek még a Juniper GPU-tól, ami az (asztali) Radeon HD 5770-en kapott helyet. Így nagyjából annak a kártyának a teljesítményével lesz ez a FirePro M7820 egy szinten. (Illetve egy picit alatta teljesít, mert az M7820 700MHz-es GPU órajele alacsonyabb, mint az asztali HD 5770 850MHz-es órajele)

Kijelző:
felbontása mai szemmel nézve is nagyon jó, hiszen 1920X1200-ről beszélünk.

Memóriából ahogy fentebb is írtam, 16GB-ig lehet pakolni a laptopba, maximum 4GB-os modulok a támogatottak. Jelen teszt idejében 2db 2GB-os és 1db 4GB-os modul kapott helyet, amelyek 1066MHz-en járnak.

Háttértárból 2db 2,5″-os támogatott, amelyek akár RAID0, és RAID1 tömbbe rakhatók. Sajna SSD nem volt fölösleges kéznél, így HDD került felhasználásra. Abból legalább 1TB-os kapacitású lett bepattintva.

Most hogy így megismerkedtünk a géppel. Lássuk mire is képes! Nézzük meg először, a CPU mit tud felmutatni:

Ha nagyon le akarom egyszerűsíteni a kérdést, akkor ez a szint nagyon hasonlít egy asztali Core 2 Quad CPU teljesítményéhez. Egy, és két szálon egy picit erősebb tud lenni a Q6600-nál, mert akkor feljebb tud pörögni a CPU órajele 2533MHz-re, (A Q6600 2,4GHz) 3 és 4 magon viszont egy picit gyengébb nála. Ha egy picit újabb CPU-val akarnánk összehasonlítani, akkor én nagyjából egy második generációs laptop Core i5 CPU szintjére tudnám tippelni, szigorúan 4 szál kihasználása mellett. 1, és 2 szálon természetesen bármelyik Core i (mobil) CPU lenyomja.
A hűtés látszik, hogy nagyon jól vizsgázott, mert Linx terhelés közben is 60 fok volt a CPU maximális hőmérséklete.

Most pedig jöjjenek a grafikus mérések. A 3Dmark06 kötelező ezúttal is:

Maga a 12ezer pont egy Core 2 Duo-s laptoptól, vagy akár asztali géptől elég jó eredmény. De ha azt is számításba vesszük, hogy erős CPU limit mutatkozott meg, így a frissebb alkalmazásokban még szebben szerepelhet a gép.

Nézzünk meg néhány játékot:

A 2008-as Far Cry 2, és a 2010-es Blur maximális grafika mellett is tökéletesen futott a natív 1920X1200-as felbontás mellett. A szintén 2010-es Mafia 2 is teljesen játszható a laptopon, igaz itt már az élsimítást kikapcsoltam. A 2013-as Grid 2-nél aligha van jobban optimalizált játék, nem csoda hogy az is High részletesség mellett is tökéletesen futott (Rápróbáltam Ultra-n is, de ott azért már erősen akadozott a játék, de még Very High mellett sem volt tökéletes a játékélmény) A 2013-as Tomb Raider szintén elment natív felbontás mellett High részletességgel. Igaz ez a sebesség már sokaknak kevés lehet. Mediumon viszont garantáltan végig tökéletesen menne a játék. Nem sok reményt fűztem a Far Cry Primal-hoz, bár mivel hivatalosan is egy Radeon HD5770-et kér minimumként, ezért ha natív felbontás mellett nem is, de 1680-ban már-már játszható sebességet köhögött ki a gép. 720p-ben biztosan játszható lenne végig.
Szóval úgy gondolom, hogy a laptop ezzel a VGA-val úgy 2013-ig nagyon szépen elboldogul a játékokkal.

Összegzés:
Nagyon tetszett a laptop. Rosszat egyáltalán nem tudok róla mondani. Oké, nehéz, majdnem 4kg. De inkább legyen egy 4kg-os szörny, de a túl méretezett hűtése, és a fejleszthetősége, szerelhetősége ennyit nekem bármikor megér. Hiába közeledik a 15. évéhez, az abszolút felső kategóriás hardvereknek, és fejleszthetőségének köszönhetően máig megállja a helyét. Oké, Cyberpunk2077-hez már kevés lesz, de inkább játszok 10 éves játékokat maximális részletesség mellett, mint egy mostani alsó/alsó-közép kategóriás gépen új(abb) játékokat porig butítva. A tűéles kijelzőn pedig legyen bármilyen tartalom, partner a remek minőségű megjelenítésben, az anyaghasználat pedig annyira prémium, hogy rám pl. nyugtató hatással van csak a laptop időnkénti megtaperolása is.

Ami tetszett:
-Anyaghasználat
-Kijelző
-Billentyűzet
-Hardveres összkép
-Hűtési teljesítmény
-Szerelhetőség

Ami nem tetszett:
-Csak középszerű hangszórók

A bejegyzésem végén pedig szeretnék köszönetet mondani MasterDeeJay és Agyturbina kollégának, mert nélkülük nem jöhetett volna össze ez a cikk