Az első Athlon 64

Az első Athlon 64

Nem olyan régen írtam cikket egy S754-es Sempron CPU-ról. Abban a cikkben taglaltam, hogy a S754 milyen sok forradalmi újdonságot hozott magával, s a mostani modern processzorok felépítésének az alapjaival már azok a CPU-k (is) szolgáltak. Jelen cikkemben a S754-es CPU-k egyik legerősebb modelljét szeretném nektek bemutatni, hogy mire képes, illetve, hogy bírja a tuningot. Mivel a múltkori cikkben már röviden kiveséztük, mit kell tudni ezekről a CPU-król, illetve a felépítésükről, így ettől most eltekintenék. Aki nincs vele tisztában, de érdekelné, az olvassa el a fentebb linkelt cikk bevezetőjét!

S most pedig lássuk a jelen cikk főszereplőjét, amit atkahun bocsátott a rendelkezésemre:

Athlon 64 3400+

Ez egy AMD Athlon 64 3400+ típusjelzésű CPU aminek az alap órajele 2200MHz, Magja a Clawhammer kódnévre hallgat, s természetesen ez még a 0,13 mikronos csíkszélességű SOI eljárással készült. Utasításkészletből a szokásosakat ismeri, azaz MMX, 3Dnow+! SSE, és SSE2-t ismeri, illetve a 64 bites utasításokkal is boldogul.

L2 Cache-ből pedig 1MB áll a rendelkezésre, az egy csatornás memóriavezérlője a 400MHz-es modulokat támogatja.

A S754-es CPU-k közül ez már az egyik legerősebb modell, hiszen a legerősebb CPU, ami ebbe a foglalatba készült, az a 3700+-os modell volt, aminek mindössze csak 200MHz-es előnye volt ezzel szemben

Lássuk akkor a tesztkonfigot:

Asus K8N-E Deluxe alaplap

AMD Athlon 64 3400+ CPU

1X512MB Corsair XMS PRO 400MHz Memória

Ati Radeon X850XT PE AGP VGA kártya

60GB Seagate 2,5colos HDD

Windows XP SP3 Oprendszer

A teszt a szokásos módon zajlott. A CPU-t leteszteltem alap órajelen, hogy úgy mégis mire képes, majd elkezdtem a CPU frekvenciáját fölfelé tornázni a Referencia órajel segítségével. Mikor instabillá vált a rendszer, akkor a CPU-nak a gyári 1,5V-os feszültségét kezdtem el emelni. Amikor már ez sem segített, akkor jött a szokásos fagyállós hűtés.

Akkor elsőként lássuk, hogy a CPU mit tud gyári értékeken:

2200MHz

Ennek a teljesítmény kb., ott kezdődik, ahol a Sempon 64 végződött. Hajszálnyival több, mint 2Gflops-os nyers számítási teljesítmény és az 510Kb/sec-es Winrar csomagolási teljesítmény nem valami sok, de ez ha nem is sokkal, de lehetett volna több is, ha a memória 400MHz-en járt volna! Azért volt visszaosztva, hogy a későbbiek során ne kelljen s így a teljesítménynövekedésnek elméletileg folyamatosan emelkednie, kell, hiszen a memória órajele is folyamatosan csak emelkedni fog…

Természetesen a 3Dmark2001 ezúttal sem maradt ki:

2200MHz-en a 3Dmark2001

Csak egy kicsivel sikerült a 14 ezret átlépni, természetesen szegény Radeon DX8.1 –es API-t használva 1024X768-as felbontásban közel sincs kihajtva, de legalább itt is láthatjuk majd a folyamatos gyorsulást.

A referencia órajelet 220MHz-re emelvén máris 2420MHz-en járt a CPU ez még úgy tűnik ment neki alapfeszültségen, azaz simán tudja azt amit a legerősebb, 3700+-os modell!

2420MHz

2420MHz-en a 3Dmark2001

Természetesen a tesztprogramok gyorsultak, a CPU hőmérséklete nem emelkedett, ami nem csoda, hiszen feszültséget nem emeltünk…

A referencia órajelet 230MHz-re emelte, amivel 2530MHz kellett! Ehhez már bizony kellett feszültség, nem is kevés, a BIOS-ban maximálisan beállítható 1,7V-ot állítottam be!

2530MHz

2530MHz 3Dmark2001

Így még sikerült stabilizálni a rendszert, gyorsultak is a programok, viszont a CPU hőmérséklete szépen megugrott, több mint 10 fokkal emelkedett az!

Ezután próbálkoztam a jó kis fagyállós hűtésemmel:

Fagyállós hűtés rákészítve

Kicsit aggódtam, hogy a CPU „cold bugos” lesz elég hamar, ami ugye azt jelenti, hogy szobahőmérséklet alatt akár már pár fokkal a CPU a hűvös/hideg miatt lesz instabil, vagy akár nem is fog működni, míg újra el nem éri a szobahőmérsékletét, de szerencsére nem volt vele gond. A gép elindult. A ref. Órajelet, ha nem is sokkal, de kicsit feljebb tudtam pumpálni, egészen 235MHz-re, amivel 2585MHz-et értem el:

2585MHz

2585MHz-en a 3Dmark2001

Igaziból még a Linx is stabillá vált, pedig általában azt már ilyenkor nem sikerül stabilizálnom. Hajszállal még gyorsabban futottak a tesztprogramok, de ez már csak elméleti dolog, a gyakorlatban ezt úgy sem vennénk észre… Igaz, ha úgy vesszük, ennél a CPU-nál az alap órajel, és a maximálisan elért órajel is csak annyira kicsi, hogy a két véglett közötti különbséget sem vennénk észre átlagos használat mellett.

Magyarul nagyon kevés tartalék volt ebben a CPU-ban, és ebből is látszik, hogy a 3700+ is már nagyon a határon volt járatva, de hát ez is nagy csoda, hogy ennyit ment ez a CPU.

Ne felejtsük el, Ekkoriban az Intel már a 90 nanométeres Pentium 4-eseket gyártotta, s nem sokkal később, már áttért a 65 nanométerre, amikor még mindig készültek 0,13 mikronos, Athlon 64-ek.

Ezek után, miután láthattuk mire képes egy Sempron 64 és egy Athlon 64, S754-es platformon, nekem az a véleményem, hogy egy forradalmi újdonságokat bevezető platform volt ez, ám ez sajnos a teljesítmény szempontjából nagyon nem igaz, hiszen a nyers számítási teljesítménye nem jobb az előd K7-nél, az előnye mindössze csak annyi, hogy ismer újabb SIMD utasításkészleteket. Szóval szép és jó ez a S754, de nem véletlen volt még hova fejlődnie

About bacsis