Amper tüzelésü kazánok házi bajnoksága

Emlékeztek még a Prescottra? Úúú ne ne ne ennyi elég, már a lerágott csontot is elrágta ez a téma… fűt, forró, melegszik, zabál, pörög mint a Trabant, de hát nem megy… mi kell még? 64bit az kéne… NA HÁT az nincs. Kihagytuk, nem kapsz, old meg a bajod így ahogy vagy. Nagyjából ez jellemzi a s478-as Pentium 4 csörgő zörgő pöfögő egyhengeres traktorát.

Netburst… a sírba kívánták mikor megérkezett, manapság már ott van, szerencsére jó mélyen, többet elő ne kerülhessen, de hát mindig akad valaki aki felemlegeti, jelen esetben jómagam. Miért kínzom a népet vele? Nincs jobb dolgom igazából, meg aztán itt van ez a két 3400Mhz-es Prescott, különböző steppingel, meg kéne próbálni őket összevetni. Mi lehet az érdekessége ennek, azt még nem tudom, próbáljuk hát kideríteni.

Igazán a korában nem lehetett panasz egyikre sem, manapság kevesen használják, az ideje javarészt teljesen leáldozott. Lassan bekerül a retro kategóriába a mag, hisz idén februárban ünnepelte 10. születésnapját. Ki gondolta volna, hogy ennyire rég volt? Alig pár éve, mintha 2004-ben próbálnánk Pentium MMX-en NFS Undergroundozni vagy UT2003-al lőni egymás hátát. Ilyen manapság egy vérbeli Pentium 4-es. Az idő senkinek nem kegyelmez, igaz ez a mai 4-6-8 magos gépezetekre egyaránt, hasonlóan fogunk róluk visszaemlékezni 2024-ben, ez szinte biztosra vehető.

Mi az a Prescott? Aki nem ismeri annak valószínű életében nem volt számítógépe, ő a méltán híres Pentium 4 90 nanométeres órajelhuszára. Sok érdekességet nem lehet róla leírni, az Intel egyik lépcsőfoka a 20Ghz felé, emellett a mai napig kikoptathatatlan,. Hiszen köztudomás tárgyát képezi, hogy az i7-es pénégy igen combos szilíciumkocka.

L2 gyorsítótára 1MB ellenben a Northwood 512kb-al gazdálkodik. Willamette már nem oszt nem szoroz, jól elvan ő a Socket 423-ban, nevezzük most P4 Alfa verziónak. Ez a triumvirátus teszi ki a korai és középkori P4 vonal teljes hányadát, a Gallatint leszámítva, jobbára az is csak egy Northwood megspékelve L3 Cache-el.  A főszerepet egy D0 és egy E0 steppinges 3400Mhz alapórajelen durrogó páros teszi ki. Emlékeztek még a 90 nanométer szivárgóáramára? Mennyi galibát okozott, szerencsére idővel orvosolták, a kései példányok jóval étvágytalanabbak már már bulimiás típusok voltak. Generátor üzemmódtól messze állnak, a TDP 103 Watt, egy magtól ez derék teljesítmény. Itt kezd körvonalazódni az a tény, hogy még is mivel lehet ezt hűteni? Jelentem bármivel, egészen addig amíg az ember fia nem kezd az órajelekkel dobálózni, és nem lépi át a sötét határt azaz a 4Ghz-et, addig nincs probléma. Jut eszembe 4 Ghz, ide illik:

Nagyon kevés olyan alaplap volt amiben hosszú távon életképes maradt a VRM  4+ Ghz-en járatott Prescottól. Ide igazán csak az Asus P4C800 és az Abit IC7 sorozat az ami ajánlott. Erősen hűtve nem lesz gond velük, a méretes FET-ek viszont kifejezetten elkélnek, komolyabb órajelen a CPU táp 12V-os ága érezhetően forró tud lenni, pedig az csak tápkábel! 4300Mhz környékén van az a pont ahol a VRM-et tényleg a lélek tartja össze, itt már léghűtés legyen a talpán ami elbír vele.

Tesztekből esetünkben csak a LinX fog szerepelni, Aida64-el monitoroztam a hőmérsékleteket, egészen addig a pontig ahol stabilan állandóra beálltak. A feszültséget a hálózatból felvett adatok alapján mértem, alap órajeltől egészen 4Ghz-ig.

A következő alkatrészek voltak a segítségemre:

Alaplap: Abit IC7-MAX3 + Abit IC7-MAX3 Buhera Edition®

Processzor:

Pentium 4 3400Mhz Prescott D0

Pentium 4 3400Mhz Prescott E0

Memória: 2x1GB G.Skill F1 4000 500Mhz DDR

Videokártya: Asus R9800 XT + Leadtek WinFast A350

Tápegység: 700W HiPro szervertáp

ABC sorrendben haladva a D0-val kezdtem a tesztelést, 3400-3600-4000 majd egy kicsivel a fekete határon túl állítottam be az órajeleket. Később ugyan ezt megtettem az E0-val.

3600 Mhz előtt megbütyköltem a lapot. A FET-re fekvő bordák kaptak MX2-t mivel semmi nem volt alattuk. Valamit persze értek, de közel sem annyit mint ahogy viselkedni kéne az OTES-nek rajta. A malterozás után érezhetően melegebb levegőt fújt ki a ventilátor.

Úgy éreztem 4000Mhz-nél már szükség van további módosításokra, először a gyári lap nem igazán bírta vele, gyakorlatilag a VRM forrt fel. Hála az Abit mérnökeinek, még véletlenül sem közvetlen oda tettek diódát, hogy a polgár megmérhesse 90 vagy 120 fok által készült a hólyag az ujja végére. Itt csak egy Aida stabilitás tesztre futotta, érdekes ez nem okozott neki gondot, ellenben mindkét program 1-2 Watt eltéréssel ugyan azt hozta. A legnagyobb érték 4Ghz-en 294 Watt volt… saccra ez bőven 200 Watt feletti fogyasztás, ez már igazi hídrobbantó éhség, főleg egyetlen magtól.

Térjünk ki kicsit a hőmérsékleti adatokra. A processzort egy Alpenföhn Brockennel hűtöttem, ez igaz lesz az E0 steppingre szintúgy. Az alap órajel és a 4 Ghz közt mindössze 5 fok különbség van egy 21 fokos szobában. Prescottról lévén szó, nem tűnik olyan vészesnek ugye? Persze, hogy nem, hisz ez még csak a vihar előtti csend avagy a Digi VRM csúcsa. Elővettem hát a buherált változatot a gyári állapotú kímélése végett a jobb hűtés reményében.

Buhera Edition bevetése jó pontnak tűnt, tovább jutottam egy csöppet, de ehhez már bika nagy feszültségek kellettek.

Sikernek könyvelem el, hogy most a CPU ment át plazma állapotba, 70 fokon tilt le a lap, ezt hamar elérte. A táp áramkörök itt már kegyetlen droppot produkálnak, majd 0,8V ez sajnos már nem vállalható. A fogyasztás magáért beszél, pont egy alapfeszen 4500Mhz-re húzott 8 magos FX szintjét hozza. D0 bizonyított, 4000Mhz felett meg kellett szabadulnom a második száltól.

Az E0 színre lépését ugyan ezek a tesztek követték sorjában, képekkel prezentálom.

1 fokkal felette vagyunk a régebbi variánsnak.

Melegedett 1 fokot, belefér bőven, ezen kívül semmi különös anomália.

Feszültségemelés meghozta a hatását, 64 fokon járunk, de van itt egy érdekesség. Nincs throttling, ennek az oka egyszerű, az E0 töredékét fogyasztja az elődnek. Ettől eltekintve mitől melegszik jobban? Erre nem találtam magyarázatot, többször igazítottam a hűtésen, semmi javulást nem hozott.

Utolsó próbálkozásképp meg néztem mit bír léggel. Ez lett a vége:

A hőmérséklet vége fogalmam sincs hol lett volna, elforrt a VRM. Egy 14 centiméteres ventilátor már kevés ehhez. Hibátlanul talán vízzel menne a dolog,  ezt már nem győzi a Brocken hőcsővel. Pontos adatokért csináltam egy táblázatot, áttekinthető legyen a fogyasztás. Nem kis meglepetést okozott számomra.

Ki lehet sakkozni szépen, hogy 10-20% fogyasztásbeli különbség van egy azon típusú mag két steppingje közt. Ez hatalmas javulás, teljesítményben persze különbség aligha mérhető köztük.

Egy időre erősen félreteszem a Pentium 4-et, lassan megcsömörlök tőle. Megjáratni érdemes a Prescottot E0 4Ghz-en majdnem hoz egy 3800+ Athlon64-et. Emellett jobb hűtéssel gond nélkül tartható. D0-ról ugyan ez nem mondható el, ha létezik olyan, hogy a kazánok királya, na akkor ez az. Fogyasztásra mindenképp viszi a pálmát, tényleg csókolomot köszönhet neki a 8 magos FX. Teljesítménye egy az egyben megegyezik a fiatalabbik darabbal, találni viszont jóval nehezebb. A G1 volt a 3400-as Prescott utolsó steppingje, valószínű az kicsivel még az E0 alá is beférkőzne fogyasztásban. C0 stepping szintén megérne egy misét, előbb utóbb megpróbálok a kezem közé kaparintani egyet, de ez nem lesz egyszerű feladat.

A lapra nincs panaszom, tudván, hogy léggel eddig mennek ezek a vasak, bőven teljesítette az elvártakat, nem jött a szaga, nem kormolt rá az OTES-re, utólag belegondolva, hogy ilyen „pici” 4 fázisú tápkörrel fűt el 200+ wattot, az szinte borzalmas. Szerencsére itt minőségi alkatrészekről szép izmos FET-ekről és japán kondenzátorokról van szó, amik talán elbánnak ezzel a problémával.