HP Elitebook 2170P bemutató

Már egy jó ideje szerettem volna szerezni egy subnotebook-ot, aminél a kicsi méret ellenére is megmarad a teljesítmény. A tesztelt Lenovo X220T-m is a subnotebook kategóriát képviseli, de mikor kézbe vettem egy 10 ével ezelőtti subnotebook-ot, mindig rájöttem, hogy azok agépek kisebbek voltak. Ez köszönhető annak is, hogy valószínűleg a 4:3-as kijelzőt ahogy lecserélték a laptopoknál 16:9-es képátmérőre, némileg szélesedtek a subnotebook-ok, s 12,5 colra nőttek.

Szóval mikor meg taperoltam egy régebbi subnotebook-ot, elkapott a vágy, hogy jó volna egy olyan modern subnotebook, ami kisebb mint a mostani standard subnotebook-ok.

Elkezdtem nézelődni, hogy mi a kínálat, de sajna a 12,5 col alatti gépek száma elég korlátozott, főleg ha nem ilyen alsó kategóriás hardverrel szereltet szeretnék, illetve ha mindenkép a klasszikus felépítésű laptopot szeretnénk, fizikai (nem lecsatolható) billentyűzettel. Tovább szűkítette a találati listát, hogy nálam csakis az üzleti kategóriás gépek jöhetnek számításba.

A 11,6 colos kategóriában keresgéltem, s egy ideig vacilláltam a Lenovo, és a HP között, de mivel Lenovo laptopom már volt (tényleg elégedetten használtam) viszont HP laptopom saját használatra modern köntösben még nem, így gondoltam kipróbálom, és így végül egy HP Elitebook 2170P típusú subnotebook-ot választottam. Természetesen a cikk erről a gépről sem maradhat el!

A HP Elitebook-okról annyit kell tudni, hogy a HP prémium üzleti kategóriás gépei tartoznak ide, s 2008 óta van piacon a márka.

A gép, már első ránézésre is látszik, hogy  picike, (Bár én a 11,6 colból ítélve, látatlanba kisebbnek képzeltem el, de erről majd később) szinte hajszál pontosan akkora mint egy A4-es papír lap, annál egy pár milliméterrel még kisebb is, főleg, ha csak magát a laptopot nézzük, a kinyúló akkumulátort nem vesszük hozzá a méretekhez.

 

A fedlap a már évek óta klasszikus Elitebook színvilágát idézi, azaz világos, ezüstös színű fedlapja van, ami az anyagát illeti, magnézium, ami némileg jobban ellenáll a külső behatásoknak.

Kinyitva a kijelzőt elénk tárul a 11,6 colos kijelző, aminek, ahogy megszokattuk az üzleti kategóriás gépeknél, a felülete matt. Felbontása 1366X768, és más kijelzővel nem is lehetett kérni.

A kijelző fényereje igen magas, így kültéren is jól látható marad, ám betekintési szögei nem a legjobbak, oldalról nézve még csak-csak elmegy, ám alulról, vagy felülről nézve elég hamar torzulnak a színek. Magától a felbontástól alapjáraton írtózik a hátam, de már a Lenovo X220T-nél is rájöttem, hogy, ha kis kijelzőbe zsófolnak bele ennyi pixelt, elég kellemes a képe, így attól nem kell félni, hogy szabad szemmel is látjuk a pixeleket, de a kontraszt elég alacsony, szóval a kijelző inkább csak amolyan átlagos.
A kijelző felett találhatunk egy Webkamerát, ami az üzleti kategóriás gépeknél nem feltétlenül széria tartozék.
Amit viszont itt még hiányoltam, az a kijelzőt rögzítő retesz, ami lecsukva rögzíti a kijelzőt. Sajnos itt ha lecsukjuk a kijelzőt, azt csak az amúgy elég erős fém zsanér szorítja a kasztnihoz. Legalább arra figyelt a gyártó, hogy egy gumiperemet kapott, és úgy fekszik fel a kijelző.
Tovább boncolgatva a kijelzős témát, feltűnt, hogy első ránézésre, tényleg pici a gép, de nem különösebben kisebb, mint a korábbi 12,1-es Subnotebook-ok. Összehasonlítottam a 10 éves HP NC2400-asommal, és lám:

Jól látható, hogy igaz hossz irányban keskenyebb, de egy pár mm-el viszont még szélesebb is. Persze egyből a Wide képernyőnek tudtam be, de ahogy ismét nézegettem a kijelzőt, azt vettem észre, hogy az Elitebook-nak elég vastagok a kávái, konkrétan a 10 éves HP NC2400-asnak is vékonyabbak voltak már.

 

Egyszerűen nem értem, hogy miért nem tudták a kávákat vékonyabbra venni. Lehetett volna a gép fizikai méretéből faragni, vagy szimplán egy vékony kávával ebbe a méretbe egy 12,5-es kijelző is beleférhetett volna

A billentyűzetnél elhagyták a korábbi klasszikus „ollós” felépítésű gombokat, és áttértek a szigetes kialakításra, amitől eleinte kicsit féltem, de azt kell mondjam, hogy nem rossz.

A gombok nyomáspontja alacsony, és tényleg halkan járnak nyomkodásuk közben. Fontos megemlíteni, hogy a gombok felületét az úgynevezett HP DuraKeys technológiával vonták be, amely a gombok felületét védi a kopástól, és kifényesedéstől. Amit tudni kell még a billentyűzetről, hogy folyadékcsatornás kialakítású, azaz kb. egy pohár víz elvezetése megoldott, tehát ha esetleg kisebb mennyiségű víz rá borul a billentyűzetre, az kifolyik a laptopból. Szerencsére a billentyűzet világítás is biztosított, mely alulról világítja meg a gombokat. Igaz fényereje nem állítható.

Egyedüli negatívumként talán azt tudnám felhozni, hogy a funkció gombok, és a felfelé és lefelé kurzor billentyű összébb lett nyomorítva, aminek ismét nem értem a mivoltát.

A billentyűzet közepén, ezúttal is jelen van a trackpoint, illetve a billentyűzet alatt a touchpad. Szerencsére akármelyiket is választjuk, mindegyikhez fizikai gombokat rendeltek, ráadásul fontos kiemelnem, hogy a touchpad, ami nem mellesleg szintén használja a HP DuraKeys technológiát, szerencsére süllyesztve van, így kisebb rá az esély, hogy véletlenül hozzá ér a kezünk/alkarunk.  A touchpad szerintem tökéletes lett, se nem túl nagy, de nem is túl pici, szóval a mérete pont ideális. Természetesen nagyon pontos, és precíz, ráadásul támogatja a „multi-touch” gesztusokat, és akár ki is kapcsolható, elég csak a touchpad bal felső szélére koppintanunk, akkor felgyullad egy sárga LED, ez jelzi, hogy a touchpad inaktív. Ismét oda koppintva a touchpad vissza kapcsolható. További pozitívum, hogy külön csak az egér gombok is kikapcsolhatóak. Szóval a touchpaddal teljesen elégedett vagyok.

A Trackpointtól kicsit féltem, sokat olvasni arról, hogy a Thinkpadok trackpointja lényegesen jobb, s attól tartottam, hogy Thinkapdról váltva nagy csalódás lesz a trackpoint. De szerencsére azt kell hogy mondjam, az elmúlt években biztosan javítottak a kezelhetőségén a HP-nál, mert nagyon jó lett, pontos precíz, kényelmes használni. Szóval ezzel is teljesen elégedett vagyok

A csuklótámasz jobb oldalán még az ujjlenyomat olvasót, illetve az én esetemben a helyét találjuk csak.

Így kinyitva a gépet nagyon mást nem látunk. Ezt csak azért emeltem ki, mert én hiányolom a fizikai extra képességű gombokat. Mindent úgy oldottak meg, hogy az F1-F12 gombok kaptak plusz funkciókat, amiket az FN gomb lenyomása után aktiválhatunk. Így állítjuk a fényerőt, a hangerőt, de még a Wifi ki/be kapcsolását is. Lehet, hogy én vagyok a maradi, de valahogy jobban szeretem, ha ezekre vannak fizikai gombok.

A másik pedig, hogy visszajelző LED-ek sincsenek. Illetve de, azok vannak, csak épp a gép elejére kerültek, ráadásul tűhegynyi méretűek lettek. Ha kíváncsiak vagyunk, hogy a Wifi engedélyezve van-e vagy, hogy töltődik-e az akkumulátor, akkor a laptopot némileg hátra kell billentenünk, és erősen figyelni, hogy a visszajelző LED most világít-e vagy sem.

Még itt a gép elején találjuk a 2 aprócska hangszórót, amelyek kifejezetten tisztán szólnak, igaz a méretük miatt is talán, de nem valami hangosak. Ha nincs mellékzaj, simán meg lehet nézni egy filmet, vagy videót, de egy házibulit már nem ezek a hangszórók fognak megtölteni zenével.
A laptop jobb oldalán találjuk az SSD/MMC kártya olvasót, itt van a LAN aljzat,  egy USB3.0 csatlakozó, ami USB-s eszközök gyors töltésére is képes, akár kikapcsolt állapotban is, továbbá itt találhatjuk a Dsub csatlakozót is. Ami még érdekes, hogy a laptop bekapcsoló gombját is ide helyezték el, egy aprócska kis eltolható gomb formájában, a kártyaolvasó alatt.

A bal oldalon találunk egy Smart Card Reader olvasót, alatta egy Display portot, és egy audio jack csatlakozót még egy USB3.0-as portot, illetve a töltő csatlakozóját. És a szellőzőnyílás is itt található.

A laptop alján látható a dokkoló csatlakozója, illetve egy aprócska lyuk, ahol az esetleges billentyűzetbe öntött folyadék tud távozni, más érdekesség nincs.

Viszont ha levesszük a fedlapot, láthatóvá válik a 2 SO-DIMM memória foglalat, melybe DDR3-as memóriát rakhatunk összesen 16GB-ig, látható a 2,5 colos háttértárnak kialakított hely, ami jelen esetben egy SSD. Továbbá innen lehet hozzá férni a CPU hűtéséért felelős ventillátorhoz, illetve itt van a Wifi+Bluetooth kártya modul, és a HSDPA modem.

És akkor most lássuk a technikai paramétereket:

11,6″ kijelző 1366X768-as felbontással

Intel Core i5 3427U CPU 2mag 4 szál 1,8GHz

Intel HD Graphics 4000 IGP

2X2GB DDR3@1333MHz RAM

128GB SATA SSD

Windows 7 Professional SP1 X64 Operációs rendszer

Belsőség:
A HP az Elitebook 2170P-t 2012-ben dobta piacra, s értelemszerűen az aktuális hardverkínálattal dolgozott, így processzor téren az akkori aktuális Ivy Bridge kódnevű CPU család került beépítésre.
Mivel egy igen vékony laptopról van szó, amibe nem kerülhetett komoly hűtés, ezért csakis alacsony fogyasztású processzorral szerelték ezt a laptopot. Jelen esetemben egy Core i5 3427U került beépítésre.
Magáról az Ivy Bridge szériáról annyit kell tudni, hogy az előd, Sandy Bridge alapjain nyugszik, viszont a gyártástechnológiát az Intel 22nm-re tudta csökkenteni, amihez a tri-gate tranzisztoros gyártástechnológiát használta a gyártó. Lényegében ez azt jelenti, hogy a felhasznált tranzisztorok 3Dimenziós formát alkotnak, azaz nem (csak) síkban, hanem „térben” helyezkednek el. Ennek köszönhetően sikerült tovább csökkenteni a szivárgási áramot, s ez nagyban megkönnyítette a 22nanométeres csíkszélességre való átállást.

A Core i5 3427U processzor tehát 22nanométeres csíkszélességgel készült, 2 CPU magot tartalmaz, de támogatja a Hyper Threading-et, amely segítségével a 2 mag egyszerre akár 4 szálon is tud dolgozni. A Processzor  alap órajele 1,8GHz, de a turbo segítségével 2,8GHz-ig 1 maggal, 2,6GHz-ig pedig 2 mag használata esetén fel tud pörögni. L3 Cache-ből 3MB jutott neki. SIMD utasításokból támogatott az MMX, az SSE, SSE2-SSE3 SSSE3, SSE4, SSE4.1, SSE4.2, AVX, AES, és természetesen támogatott a 64bites utasítás, és a hardveres virtualizáció is

IGP:

Természetesen ilyen kis méretű gépbe nem fognak elhelyezni dedikált VGA kártyát, így a CPU-ba integrált IGP-vel kell beérnünk, amely a HD Graphics 4000 nevet viseli.

Az Intel az Ivy Bridge processzorokba debütáló HD Graphics 4000-et a CPU magokkal ellentétben nem az előd Sandy Bridge-ből emelte át, hanem lényegében teljesen a nulláról lett újra tervezve.

A HD Graphics 4000 már 16 feldolgozó egységet kapott (a Sandy Bridge-s HD Graphics 3000-ben 12 volt) Órajelek tekintetében van eltérés a standard, és az alacsony fogyasztású processzorok között. Mivel A Core i5 3427U CPU-nál az IGP órajele 350MHz, de mivel az IGP is támogatja a Turbo-t így annak segítségével akár 1150MHz-re is képes felpörögni. Természetesen, ahogy korábban, most is, az IGP a rendszermemóriát használja, de ezúttal már nem csak az 1333MHz-es, hanem az 1600MHz-es DDR3-as modulok is támogatottak grafikus API-ból végre támogatott lett a Directx11 is

Memória:

Igaz az 1600MHz-es modulok is támogatottak, az én esetemben csak 1333MHz-es modulokból került be 2db 2GB-os modul, amelyek a későbbiekben nagy valószínűséggel cserélve lesznek 1600MHz-es példányokra. Igaziból ennek jelentősége inkább csak akkor van, ha játékok futtatása is a cél.

 

Háttértár:

Lehetett kérni HDD-vel is a gépet, de ilyen kicsi kialakításnál, ahol a fogyasztás is szempont, célszerű az SSD-t választani, ami nem csak a teljesítményre van jótékony hatással, hanem a hosszabb akkumulátoros üzemidőnek is kedvez.

Most hogy részletesen megismertük a laptopot kívülről, belülről, lássuk, hogy mire képes a gyakorlatban!

Viszonyítás alapnak a korábbi, Sandy Bridge alapú Lenovo X220T-s eredményét ismét megmutatom, hogy jobban el tudjuk helyezni a HP Elitebook 2170P teljesítmény szintjét!

Nagyjából 10%-al marad el a korábbi Sandy Bridge-s Thinkpadtól a HP Elitebook 2170P, de ez az órajel különbségéből fakad, hogy az Ivy Bridge alapú Core i5 3427U csak 2,6GHz-ig tudott felpörögni, míg a korábban tesztelt Core i5 2520M 2,9GHz-ig tudott  felkapcsolni a tesztek alatt. (Cinebench alatt már csak 200Mhz volt a difi a két CPU között)

Ettől függetlenül még mindig nagyon erős ez az alacsony fogyasztású Core i5 3427U, Még jó pár évig biztosan elég lesz a teljesítménye.
Természetesen a grafikus alrendszerre is nagyon kíváncsi voltam, és játékokkal is teszteltem, de annak egy külön cikket fogok szentelni hamarosan.

Végezetül pár sort írnék az akkumulátorról. Nagyon alaposan nem szeretném letesztelni, mert, hogy nálam mennyit tud a gép akksiról, az nem mérvadó, hiszen nagyban befolyásolja az, hogy korábban mennyit volt használva akkumulátorról. Jelenleg egy 2 órás filmet simán meg tudok úgy nézni, hogy utána még marad 30% kapacitás. Internetezés mellett kb. bő 3 órát tud a gép, ami teljesen átlagos, de interneten kicsit utána olvasva, kiderül, hogy egy új akkumulátorral olyan 7 órás üzemidő is kihozható a noteszből, ami egyáltalán nem rossz, szóval erősen gyanús, hogy az én akksim már valahol az élete derekán járhat.

Végeredményben elmondhatom, hogy a HP Elitebook 2170P méltó a nevéhez, és tényleg egy elit Subnotebook-ot ismerhettem meg benne. Természetesen mint (szinte) mindig, most is vannak gyengeségei a gépnek, ilyen például a maximum átlagosnak nevezhető kijelző, vagy a kijelzőt rögzítő retesz hiánya, de az erősségek is szép számban vannak. A gép nyers ereje máig bőven elegendő, még így is, hogy alacsony fogyasztású CPU lett használva, ezáltal némileg faragtak a CPU és az IGP órajelén. Picike méretének és súlyának köszönhetően tényleg, egy bárhova hordozható gép, ami aránylag masszív is, így biztosan hű társam lesz egy jó darabig.

 

Ami tetszett:

-Korrekt billentyűzet

-Billentyűzet világítás

-Kiváló Touchpad+Trackpoint

-Könnyű, kicsi méret

-Tisztán szóló hangszórók

 

Ami nem tetszett:

-Maximum átlagosnak nevezhető kijelző

-Nagyon széles kijelző káva

-Középszerűen halk hangszórók

-Fizikai extra képességű billentyűk hiánya

-Kijelzőt tartó retesz

-Fölöslegesen összenyomorgatott kurzor billentyűk