IBM Thinkpad G40: a TANK

Valahogy az utóbbi időben, ha odáig jutottam, hogy sikerült összehoznom egy cikket, az többnyire egy-egy laptop bemutatójáról szól. Nem azért, mert többet foglalkozok manapság a laptopokkal, hanem csak így alakult. Aki szereti az effajta bemutatóimat, annak jó hírrel szolgálhatok, a következő pár cikkben is pár Thinkpadot fogok bemutatni. Eme mini sorozatom első tagja, egy IBM Thinkpad G40-es laptop.

Ezzel a géppel egészen a 2000-es évek elejéig szeretném a kedves olvasót visszakalauzolni. Méghozzá a Pentium 4-es korszak elejére. Ez volt az az időszak, amikor az Intel a csodás Netburst alapú P4-es CPU-ival próbálta a teljesítményt tovább, és tovább fokozni. Aminek igen komoly ára volt a fogyasztás terén.

A laptopok aránylag elég sokáig a Tualatin magos Pentium 3-as CPU-k mobil verzióit használták, de eljött az idő, mikor valahogy nyomni kellett laptop fronton is a teljesítményt, így hát szép lassan megjelentek az első Pentium 4-es laptopok is. Itt még nem volt alacsony fogyasztású Pentium M processzor, tehát a laptopok is az asztali Pentium 4-es fogyasztású CPU-kat kapták. S ami sokat fogyaszt, az elég nagy hőt is termel,s a laptopoknak mindig is a nagy fogyasztás, illetve az ezzel járó hőtermelés volt az elsődleges ellensége, így hát egy Pentium 4 processzoros laptop megvalósítása nem kis akadályt rót a tervező mérnököknek, s nem véletlenül néztek ki ezek a gépek, ahogy. Na de mégis hogy?

Első ránézésre két dolog tűnik fel, az egyik, hogy aki már látott IBM Thinkpad szériát, mindegy, hogy a múlt évezredből, vagy egy aktuális modellt, az konstatálhatja,  lényegében ez is ugyanúgy néz ki, mint az összes többi, maximum kicsit szögletesebb, mint egy aktuális modell. A másik viszont, ami szembe tűnik, hogy vastag. Nem kicsit, nagyon. És erre az nem magyarázat, hogy azért ilyen vastag, mert egy 15 éves modellről van szó, hiszen már a 90-es évek végén is voltak kifejezetten kicsi, és vékony gépek (Toshiba Portégé széria pl) A vastagságra az a magyarázat, hogy a nem keveset fogyasztó CPU-t valahogy hűteni kell, és a tetemes hőleadó felület miatt ez csak így volt megoldható.

Látható, hogy a gép tele van szellőzőnyílásokkal, amire szintén nagy szükség volt, hogy a hűtés kielégítő legyen. Viszont ha már ilyen vastag lett a kasztni, legalább kényelmesen elférnek a gépen a csatlakozók.

A gép bal oldalán találunk fixen egy Floppy meghajtót, alatta pedig 2db USB portot, A Floppy, és az USB portok mögött pedig látszik az óriási szellőző rács, és a mögötte full réz hűtőborda.

A jobb oldalra az optikai meghajtó került, illetve a PCMCIA foglalat.

Általában a laptopok hátulja már elég sivár szokott lenni, de ennél a modellnél ide került a Dsub csatlakozó, illetve a párhuzamos port csati, de találunk itt még további 2 USB portot,  PS2, illetve a LAN/modem csatlakozót is. ÉS persze itt is tátong az óriási szellőző rostély, és a réz hűtés

Annyit még megemlítenék, mint érdekesség, hogy a Thinkpad G széria volt az utolsó, amiben egyszerre megtalálható volt a floppy, és az optikai meghajtó.

A töltő csatlakozója is szintén hátra került. S ha már szóba került a töltő csatlakozó, nem szoktam különösebb figyelmet tulajdonítani a töltőnek, de ezúttal arra is kitérnék. Mivel elég nagy fogyasztású gépről van szó, a töltőt sem lehet fél vállról venni, így az is elég tetemesre sikeredett. A 120W-os töltő szintén fél téglának tűnik egy standard IBM töltőhöz képest

A billentyűzetről nem érdemes túl sokat írni, a klasszikus Thinkpad felépítést hozza, pontosan annyira tökéletes, mint bármely másik Thinkpad billentyűzete.

Egérből csak trackpoint jutott a gépre, a Touchpad+Trackpoint kombó csak egy picivel később jelent meg.

A 14 colos kijelző sajnos semmi extrát nem tud, standard  1024X768-as TN paneles. Amit még érdemes megemlíteni itt a kijelzőnél, hogy a beépített hangszóró nem a gépház elejére, hanem ide a kijelző alá került közvetlenül. Érdekes megoldás.

Na de akkor lássuk, hogy mi is lapul a vaskos gépházban:

Intel Pentium 4 2,4GHz CPU (Northwood)

768MB DDR RAM@266MHz

Intel Extreme Graphics2 IGP

40GB  2,5″ IDE HDD

súly: 4kg

Dedikált VGA kártya sajnos nincs, és nem is volt opcionális megoldás rá, így minden esetben az Intel Extreme2 Graphics-al kell beérnünk.

Egy ilyen, alsó közép kategóriás Pentium 4 alapú számítógép semmi érdekeset nem tud számomra felmutatni, legyen az asztali, vagy laptop kiszerelés, ám ezt a gépet alig vártam, hogy bekapcsolhassam, és letesztelhessem.

Nézzük meg azért, hogy boldogul a szokásos tesztprogramjaimmal:

 

Nem nagyon térnék ki az eredményekre, hiszen egy standard Pentium 4 szint, viszont mindenképp megemlíteném a CPU hőmérsékletet, ami a Linx alatt is alig ment 50 fok fölé. Szóval az óriási réz tömb, és a sok-sok rács, ahol távozhat a meleg levegő, szépen teszi a dolgát, ráadásul nem is zúg olyan hangosan a venti, teljesen vállalható. Persze a CPU maga egy Northwood magos példány, de én simán be merném tenni a gépbe a Prescott magos P4-et is, elbírná a hűtés (Azok a CPU-k kerültek az IBM G41-be)

Egy kis grafikus teszt is belefért a 3Dmark99 jóvoltából

Ez még aránylag elég jól eldöcögött a gépen, s még a 3Dmark2000 is lefutott volna, de az valamiért állandóan kidobott a tesztből.

Az Intel Extreme Graphics2 egy meglehetősen gyenge grafikus egység, ami már a maga korában is igen elavultnak, és lassúnak számított, de azért erre is lehet találni pár korai 3D-s játékot, ezekből bemutatnék párat:

Revolt, Unreal Tournament, GTA2, 1nsane

 

A grafikonhoz adnék egy kis magyarázatot! Mint látható, mindegyik játék 1024X768-as felbontásban futott. Az 1nsane igen érdekesen viselkedett. Grafikai beállításoktól függetlenül, azaz közepes, és magas beállítások esetén is beállt a játék fix 15FPS-re, se töb, se kevesebb nem volt a játékmenet alatt. Igaz a 15FPS elég kevéske, de én úgy éreztem, s talán köszönhető annak, hogy konkrétan semmi FPS ingadozás nem volt, hogy azért elég jól el lehet játszani vele a gépen. A GTA2-nél nem igazán van grafikai beállítási lehetőség, csak az FPS limitert lehet beállítani. HA azt kikapcsolom játszhatatlanul gyorsan futott, ha pedig bekapcsoltam, fix 25FPS-el ment a játék végig. A Re-volt, és az Unreal Tournament már teljesen normálisan viselkedett ilyen téren. Mindegyik játék játszható sebességgel futott. az UT-nél voltak kisebb belassulások nagyobb fény/lövés effektnél, de semmi extra, teljesen jól futott az a játék is.

Játékok terén azt kell, hogy mondjam, a gép úgy 99-2001-es játékokkal elég jól elboldogul azért.

Összegzés:

Az IBM G40 széria egy olcsó, de elég tág határok között konfigurálható laptop volt, legalábbis CPU téren, de mindezek kevésnek bizonyultak ahhoz, hogy sokáig piacon maradhasson a széria. Mindössze 3 modellt ért meg a széria (IBM G40,G41,G50) aztán ennyi volt. Valahol érthető, hiszen, míg még a 90-es évek elején aránylag rendben volt 4 kiló közeli laptopokkal mászkálni, már aki megtehette, de a 2000-es évek elején ez már erősen megpecsételte ezeknek a gépeknek a sorsát, s az utolsó szög a koporsóba pedig a Pentium M CPU család megjelenése volt, ami lehetővé tette a nagy teljesítményt alacsony fogyasztás, ezáltal karcsúbb gépek megjelenését. Ettől függetlenül mint érdekességnek az IBM G40 nagyon jó, s igaz különösebb negatívuma nincs a gépnek, hiszen amit tud, azt tudja rendesen, elvégre Thinkpad, s hozza az elvárható Thinkpad minőséget, de ahogy semmi kiugró negatívuma, úgy  semmi extra pozitívumot sem tudok felhozni mellette, de aki szereti az érdekességeket, annak kifejezetten tudom ajánlani, mert nem mindennapi látvány