Mi az: több mint 8 kiló, és 11 centi vastag? –>laptop

Mi az: több mint 8 kiló, és 11 centi vastag? –>laptop

Az elmúlt időben elég sok érdekes laptop került hozzám a 80-as évek végéről, illetve a 90-es évek elejéről. Eme cikkemben is egy ilyen gépet szeretnék nektek bemutatni!

Jelen cikkem főszereplője egy Walkom LP-3452 típusú laptop, amely egy igazi nehézsúlyú bajnok. s miért ezzel a jelzővel illettem, hogy nehézsúlyú bajnok? nos azért, mert nehéznek nehéz, hiszen több mint 8kg, és a bajnoki megnevezés is kijár neki, mert van pár tulajdonsága, ami azzá teszi.

Kezdjük is meg az ismerkedést:

A gép első ránézésre is látszik, hogy hatalmas.

Ha felülről rátekintünk, látszik, hogy némileg kétfelé van tagolva a gép. Az első, és nagyobbik rész a kijelző, míg a hátsó rész az akkumulátor, illetve a laptop beépített tápja van a burkolat alatt.

Így elsőre annyira nem szembetűnő, főleg nem fotón, de ha oldalról megnézzük, már jobban látszik, hogy nem egy Ultrabook vastagságú a cucc.

A jobb oldalon található a bekapcsoló gomb, illetve egy halom port. Itt találjuk a szabvány Dsub csatlakozót, a soros, és párhuzamos portokat, illetve találunk még 2db 16 bites ISA csatlakozót is, illetve az azoknak a kártyáknak a kimenetének a helyét. Továbbá láthatunk egy centit, amiről szépen leolvasható, hogy 11 centis a gép.

Nézzük meg a jobb oldalt is, annak ellenére, hogy az már kevésbé lesz izgalmas:

Itt mindössze csak a szabvány 3,5″-os 1,44MB-os Floppy meghajtó található.

A gép hátulján pedig a szabvány 230-as tápkábel csatlakozóját láthatjuk, illetve egy kis ventilátornak a nyílását, ami a tápegység szellőzéséért felel.

Itt a laptop hátulján kapott helyet az akkumulátor is:

Ami valami csoda folytán még többé-kevésbé működőképes, igaz csak pár percre, de el tudja látni árammal a gépet.

Itt hátul még találhatunk egy fogantyút, ami segítségével könnyebben cipelhetjük, illetve segítségével könnyedén le is mérhetjük a súlyát:

Akksival együtt majdnem 8,5kg.

A kijelzőt igen nagy erőt kifejtve tudjuk csak felnyitni. Döbbenetesen erősek a zsanérjai még ma is:

Felnyitva a laptopot elénk tárul a monokróm, de már VGA szabványú kijelző, melynek jobb oldalán a fényerőt, és a kontrasztot tudjuk állítani, míg a bal oldalán egy kapcsoló segítségével normál, illetve inverzé tudjuk állítani a megjelenített képet (azaz a fekete, és a fehér színek felcserélődnek)

A laptop egyik erőssége szerintem a billentyűzete, ami egyrészt remek billentyű kiosztással rendelkezik, azaz inkább úgy mondanám, hogy a mai szemmel(kézzel) is megszokott kiosztása van, illetve amely pontokon eltér, könnyedén megszokható, és minden billentyű kézreálló helyet kapott. Külön kiemelném a kurzor gombok felett lévő numerikus billentyűzet részt, de a legfontosabb az, hogy maga a gombsor mechanikus!!!! Mivel nem lettek agyon nyomorgatva a gombok, a nyomáspontjuk is kellemes, egyáltalán nem rövid a nyomáspont, tényleg mintha egy igazán minőségi asztali gép billentyűzetét használnák.

Még mielőtt bekapcsolnánk, lássuk a technikai paramétereket:

Megjelenés dátuma: 1989
Intel 286 CPU@16MHz
1MB RAM
256KB Cirrus Logic VGA kártya
mono VGA kijelző 640X480-as felbontás, 16 szürke színárnyalattal
42MB HDD

Bekapcsolás után a jó öreg DOS6.22, és a Norton Commander 4.0-s verziója fogad bennünket.

Ami a következőképp néz ki, ha átállítjuk inverz módra:

A fekete karakterek fehérek lettek, míg a fehér(világos) háttér fekete, tehát “megfordultak a színek”.
Ez bizonyos esetekben a könnyebb olvashatóságot segítette elő.

Első körben egy kis teszt, nézzük meg az Aidados tesztprogramot:

Ezekhez túl sokat nem fűznék hozzá.

Kapott a gép egy Windows 3.1-et is:

De persze ezúttal is a játékok kapták a főszerepet!

Grand Prix:

Nem szeretem a Forma 1-et, sem pedig a Forma 1-es játékot, még is úgy gondolom, ez az a (Forma 1-es) játék, aminek minden hasonló kaliberű gépen rajta kell, hogy legyen

Test Drive 2:

Szintén egy korabeli szemmel nézve szimulátor, valósághű váltásérzettel, korrekt belső nézettel, szintén kötelező darab.

Stunts:

Szintén egy remek autós játék, ami keveri a szimulátor, és az árkád elemeket. A játékban az autóknak elég korrekt fizikája van, nagy sebességénél kicsúsznak, csikorog a gumi, lehet akár manuálisan is váltani. Viszont különböző akadály elemeket helyezhetünk a pályára, illetve óriási ugratókat is elhelyezhetünk, így nehezítvén a pályát, amit akár mi magunk is építhetünk, így végtelen az újrajátszhatósági faktor

Outrun:

Ez a játék már inkább árkádosabb jellegű, és azt hiszem bátran kijelenthetem, hogy ezt a játékot a zenéje tette legendássá, ami inkább a Commodore gépeken szólt értelmesen, mintsem a PC speakerén.

Szerintem be sem kell mutatnom a street rod 2-t:

…Vagy ha valakinek mégis be kell mutatnom, akkor röviden annyit kell tudni a játékról, hogy a valaha készült legjobb autó tuningolós, versenyzős játék. Érdekes módon nem kapott folytatást, és sajnos hasonló játék sem készült, maximum gyengébb próbálkozások. Eszméletlen hangulatos kis játék, amiben nem csak, hogy egyszerűen versenyezhetünk, hanem az autónkat finom tuningolhatjuk, motort, váltót stb is cserélhetünk a nagyobb teljesítmény elérése érdekében.

Aki más stílusú játékokat kedvel, annak szintén egy örökzöld platform játékot ajánlanék, a Prehistorik személyében:

Mai szemmel azt mondanám, hogy kifejezetten kisgyerekeknek való játék, ám valójában felnőttek is megtalálják benne a szórakozás lehetőségét, jó poén egy bunkósbottal elnáspángolni a különböző állatokat, ám ennek ellenére még sem durva játék, kb. úgy jellemezném, mint a Bud Spencer filmeket, ott is megy a csihi-puhi, mégis inkább szórakoztató, mint erőszakos.

Bumpy:

Szintén egy platform játék, ahol egy “fejet” irányítva kell különböző tárgyakat összegyűjteni, miközben össze-vissza pattogunk a különböző tulajdonságokkal bíró kis platformokon. Szerencsére pont annyira nehéz, hogy az ember a kihívást lássa benne, s ne forduljon át frusztrálóvá.

A stratégiai játékok szerelmeseinek itt van a jó kis Simcity:

Az örökzöld városépítős játék mai szemmel is épp annyira le tudja kötni az embert mint 25 évvel ezelőtt, és szerencsére a kijelző gyenge képfrissítése sem különösen zavaró.

Blockout:

A Blockout egy 3D-s tetris, ahol szintén felülről potyognak le az elemek, s ezeket kell úgy pakolgatni, hogy lehetőleg minden négyzetet kitöltsenek. Pont mint a klasszik tetrisben, csak itt 3D-ben. A kijelző gyengécske képfrissítése miatt nem sikerült túl jól megörökíteni a képen, ahogy forog/forgatható az elem, majd szépen esik lefelé, szóval ide egy kis képzelőerő nem árt.

Hát így néz ki ez a Walkom 3452-es laptop. Szegényke elég leharcolt állapotba került hozzám, de kisebb-nagyobb segítséggel sikerült megmentenem, és ez is ékes darabja lesz a gyűjteményemnek.

Ami tetszett a gépben:

-Minden tekintetben remek billentyűzet
-VGA szabványú kijelző
-Működő akku (bár egy hasonló korabeli gépnél, ha nem működne, az nem róható fel negatívumként)
-2db ISA foglalat

Ami nem tetszett benne

-Nehézkesen szerelhető, nem lehet könnyedén hozzáférni a főbb komponensekhez

About bacsis