Építsük meg gyermekkorunk álom PC-jét 2. rész

Építsük meg gyermekkorunk álom PC-jét 2. rész

20 éve foglalkozok retro számítógépekkel, és gyűjtöm azokat. 20 év rengeteg idő, hiszen ennyi idő alatt nagyon sokat változunk mi magunk is, és ahogy változunk, úgy az igényeink is, amik alapjaiban formálják a hobbinkat is. Természetesen a retro számítástechnika, és a gyűjtés is sokat változott, formálódott az elmúlt években, évtizedekben. Vannak hardverelemek amik igen komoly értéket kezdtek el képviselni, és persze vannak, amik hiába merítik ki bőven a retro hardver fogalmát, mégsem képviselnek komolyabb összeget.
Főleg az elmúlt 1-2 évben indult meg az a tendencia, hogy első sorban egy hardverkomponens akkor válik igazán értékessé, ha minél inkább gyári, és újszerű állapotnak örvend, magyarán, ha megvannak a gyári tartozékai, doboza. Ez jelenleg a gyakorlatban úgy néz ki, hogy ha van egy alkatrész, ami ér X összeget, de ha dobozos/gyári tartozékos, akkor az körülbelül X szorozva 5-10-el. Igen, 5, akár 10 szeres is lehet a szorzó.
Mondjuk ez azért annyira nem újdonság, hiszen más gyűjtemények is az ilyen esetekben értékesek igazán.
Mivel ez tényleg csak pár éve érzékelhető a retro számítógép gyűjtők körében, így régebben nagyon sok dobozt/ tartozékokat dobáltunk ki, mondván értéktelenek. Így mára tényleg igazán ritka, ha ilyen állapotban maradtak fent ezek a komponensek.
Én még úgy gondolom, viszonylag jókor, mikor még beszerezhetőek voltak az ilyesmik, spájzoltam be magamnak belőlük. Ezek viszont nálam is sok esetben 10-15 éve csak állnak (és porosodnak)
Most, hogy ilyen népszerű az ilyesmi, úgy gondoltam eljött ezeknek az ideje, hogy elővegyem, és gépet faragjak belőlük. El kell ismerni,ilyen formán megépítve egy gépet, sokkal jobban vissza adja az adott kor jellemzőit, jobban adja a “retro feelinget”.
A jó múltkorában már építettem egy ilyen gépet, s most úgy gondoltam, itt az idő, folytatni ezt a sorozatot.

Az előzőről itt találod a részletes beszámolót

Ezúttal a 2000-es évek legelejéről szerettem volna össze rakni egy felső kategóriás gépet, természetesen lehetőleg dobozos alkatrészekből. Az így megépített gép a 2001-2002-es évet fedi le… Többé-kevésbé.

Lássuk tehát az elkészített PC-t, amit természetesen alaposan be fogok mutatni:

Kezdjük is az ismerkedést részletesebben a hardverelemekkel:
Alaplap: Asus TUSL2-C:


Ez egy igazán népszerű alaplap, és nem csak a maga idejében számított annak, hanem most is, a retro számítógép kedvelők körében. Az alaplap a létező összes Socket 370 tokozású processzort támogatja, az 566MHz-es Coppermine Celeron/Pentium III-tól kezdve, egészen 1,4GHz-ig, beleértve a brutális teljesítménnyel bíró Tualatin magos Pentium III-asokat is. Köszönhető az Intel 815EP chipsetének, és a hivatalosan 133MHz-es FSB támogatásának. (nem hivatalosan túlhajtással természetesen bőven ez fölé lehet menni, ez egy igazi bestia tuning terén is) VGA kártyákat a 4X-es AGP foglalat várja, ráadásul univerzális kialakításban, azaz hiába 4X-es sávszélességet támogat, de a létező összes AGP szabványú VGA kártyák behelyezése biztosított (kivéve persze az AGP PRO). Egyetlen egy gyenge pontja van az Intel 815EP chipsetnek, ez pedig a memória támogatás. A 133MHz-es SD-RAM-ok támogatottak, de sajnos “mindössze” 512MB össz kapacitásig. Ez akkoriban nem volt annyira fájó pont, hiszen abban az időben, mikor ez az alaplap új volt még a 128MB RAM (sem) volt elterjedt. De ha azt nézzük, hogy az előd, 440BX chipset (Igen, tudom, hogy ott volt az Intel 820-as chipset is ami korábbi megjelenésű, de az teljesen más piacot próbált lefedni) is simán lekezelt 1GB memóriát, Illetve a konkurens VIA chipset pedig lekezelt akár 1,5GB-ot is (nem hivatalosan pedig 3GB-al is mennek a VIA chipsetes Tualatin támogatású Socket 370-es lapok)ez igenis visszalépésnek számított. Ennek a hátrányát tényleg, mi, retro gyűjtők érezzük némileg. Hiszen manapság annyi memóriát rakhatunk a nosztalgia gépünkbe amennyit csak akarunk, mert a memóriák alig képviselnek értéket.
De a fenti korlátok miatt ezt tényleg csak 512MB-ig tudjuk megtenni. Az mondjuk megint más dolog, hogy egy ilyen gépbe nem is nagyon van értelme 512MB-nál több memóriát rakni, mert ennél többel alapból nem is nagyon tudna mit kezdeni a gép, nem tudná kihasználni.
Az Intel 815 nevű északi híd mellett itt már megtaláljuk a “klasszik” déli híd kialakítást is, amiből az ICH2 került az alaplapra. Ez vezéreli a PCI portokat, a 2 eszköznek ATA66, illetve másik 2 eszköz számára biztosított Ultra ATA100 szabványú IDE eszközöket, továbbá a hátlapon a 2 szem USB portot, amelyet tüskesori kivezetés formájában további 2 portal tudunk kibővíteni.
Az alaplap szélén találunk még egy CNR foglalatot amelybe Fax-modemet lehet rakni. De ezek az eszközök nem igazán futottak be nagy karriert.

Ezúttal is kerestem korabeli újságokat, amik azokkal a hardverekkel foglalkoznak, amiket én is összeválogattam az építendő gépemhez.
Közel 80 újságot túrtam át, s igaz elég sok magazinom van 2001-2002 környékéről, de mindegyik kiadónál is vannak kisebb-nagyobb foghíjas részek. Így, hogy most pont azért, mert 1-1 szám hiányzik, vagy tényleg nem igazán foglalkoztak az Asus TUSL2C-vel, azt nem tudom, de nem igazán találtam nagyon komolyan foglalkozó cikket/tesztet az Asus Tusl2C-ről. Viszont a CUSL2-C-ről, azon belül is a Black Pearl-ről, ami limitált kiadásban került csak forgalomba, találtam némi anyagot. Így ezt fogom megmutatni nektek:

Processzor:

A Tualatin magos Pentium III-S CPU-k 2001-ben debütáltak, amikor már javában tombolt a Pentium 4 őrület a csúcskategóriában, de ezek a CPU-k bizony ennek ellenére is versenyképesek voltak, s fel tudták venni a versenyt a korai Pentium 4-ekkel.
Ezt köszönhették a nagyon modern gyártástechnológiának, hiszen akkoriban az első szériás Willamette magos Pentium 4-ek még 0,18 mikron csíkszélességgel készültek, míg a Tualatinok már 0,13″mikrós” gyártósorról gördültek le, ráadásul az L2 cache gyorstár méretük is 512KB-ra rúgott
A Pentium III-S processzorokat az Intel eredetileg szerverekbe szánta, erre utal a nevében szereplő S (mint Server) betűcske is. De ennek ellenére a hétköznapi életben (is) igen erősen terjedt a CPU, mert nagyon sok desktop alaplap támogatta ezt a processzort, így lehetett venni otthonra is, hisz bárki használhatta, akinek fel volt készítve az alaplapja FCPGA2 CPU-khoz.
FSB-jük, ahogy a korábbi Pentium 3-aké, úgy ezeknek is 133MHz-es.
SIMD utasításokból az MMX, és az SSE volt támogatott.
(Számunkra) Sajnos az Intel is rájött, hogy „túl jóra” sikeredtek ezek a CPU-k így már 2002-ben le is állították a gyártásukat, s így rövidke élettartamuk alatt a kezdeti 1000MHz-es órajelük 1400MHz-ig emelkedett.
Mivel elég rövid ideig voltak piacon, ám annál sikeresebbek, így manapság elég nehéz őket beszerezni, és elég borsos áron (most már 10ezer Ft fölött cserélnek gazdát) Nekem is elég korlátozott a készletem belőlük, így nem a legerősebb, 1400MHz-es, hanem az egyel kisebb, 1266MHz-es példányt választottam a konfigurációhoz.

A Tualatin magos Pentium III CPU-król sem találtam olyan túl sok bemutatót. A Coppermine P3 után már szinte csak a Pentium 4 volt a téma a korabeli újságokban . A leginkább ide illőket azért beillesztem:

RAM:
egy 128MB-os, és egy 256MB-os példány került az alaplapba. Itt igyekeztem nagyjából tartani a korhűség szellemét. Nem igazán volt jellemző az 512MB, viszont amire elég ez a gép, oda ez a 384MB is elegendő lesz. 133MHz-es modulok, más érdekességet nem igazán lehet megemlíteni.

VGA kártya:
Asus V8440 Deluxe, Geforce 4 Ti 4400



Ekkoriban a felső kategóriás VGA kártyáknak megadták a módját, mint rátótiak a csikóherélésnek. Volt itt minden, mi szem-szájnak ingere. Szép dizájnos dobozos, és rengeteg sok tartozék. Amik első sorban lemez mellékletként teljesedtek ki. A driver lemezen kívül jó néhány eredeti (bár elég gyengusz) játékot is mellékelt a gyártó, illetve néhány egyéb kiegészítő szoftvert. De a lemezeken kívül kapunk DVI átalakítót, illetve, mivel Deluxe kiadásról van szó, a kártya támogatja az Asus 3D szemüvegét is, így ezt a szemüveget is mellékelte a gyártó.
Az Nvidia úgy gondolta, hogy tovább csiszolgatja a Geforce 3-as szériát, és 2002 februárjában piacra dobta az NV25-ös GPU-ra épülő Geforce kártyáit. Erre a GPU-ra a Geforce4 Ti 4200, 4400, és 4600-as modell épült. Eme kártyák között csak órajelbeli különbség volt, belső felépítésük teljesen megegyezett. Az NV25-ös GPU tulajdonsága, hogy már hardveresen támogatja a Directx8.1-et, de még továbbra is 150 nanométeren készült, mint elődje, az NV20-ra épülő Geforce 3.
Igaziból a Geforce 3 NV20-as GPU-ja, és a Geforce4 TI széria NV25-ös GPU-ja elég sokban hasonlít, hiszen az NV25-ös is 4 Pixel Shader egységet tartalmaz, ám a Vertex Árnyalóból még egy beépítésre került, azaz immár 2 Vertex árnyalót lehetett munkára fogni, ezekhez társult még a 8 textúrázó. A memóriavezérlő pedig ezúttal is 128bites volt.
Az Asus V8440 Deluxe tehát egy NV25-ös GPU-t tartalmazó Geforce 4 Ti4400-as, amelynek a GPU órajele, és a DDR szabványú, 128MB-nyi memóriája is egyaránt 275-275MHz-re lett hitelesítve.
Aztán szűk 1 évvel később, 2003-ban az Nvidia picit még reszelt a Geforce 4-eseken, és kiadta az NV28-as GPU-ra épülő Geforce 4-es kártyáit, amelyek elsőként támogatták a 8X-os AGP szabványt, de az már egy másik történet.

A bemutatómban szereplő konkrét VGA kártyáról nem, de alapjába véve a Geforce 4-es családról elég sok korabeli anyag készült, illetve a kis tesó, Ti 4200-as Asus kártyáról találtam anyagot. Íme:


Hangkártya+ fejhallgató:

Creative Sound Blaster Audigy:

Szintén ennek a korszaknak az egyik nagyágyúja, a Sound Blaster Live 5.1 kártya leváltója, a 2001-ben megjelent Sound Blaster Audigy. Úgy gondolom, ez is abszolút illik a géphez. A hangkártyához jár egy előlapi panel is, illetve egy távirányító, amely segítségével hangerőt lehet állítani, illetve Winamp alatt tök jól lehet zeneszámot váltani/léptetni/beletekerni.
Technikai paraméterekről annyit kell tudni, hogy megkaptuk az EAX 3D térhangzást, és támogatott a 24bit-es 96Khz-es lejátszás is. A hangkártya elég szubjektív dolog, de annyit mondhatok, máig úgy szól, lef..d a bokád.
Ehhez partner a Zalman fejhallgatója, amely az elsők között adott fejhallgatóba beépített 5.1-es hangrendszert. Ez a fejhallgató 2003-ban került piacra, így úgy gondoltam, ezt is beválogatom ehhez a géphez, hiszen korban még nagyjából ez is belepasszol.

Szerencsére a hangkártyáról találtam megfelelő beszámolót, a PC Guru 2002 februári számában. Íme:



IDE eszközök:


Ha már ennyire Asus… Akkor kapjon egy Asus DVD-ROM-ot. Illetve egy Samsung DVD-RW-t. Utóbbi már kevésbé passzol az összképhez, (2005-ös megjelenésű) viszont tök menő, hogy egy vadi új Optikai meghajtót tudnék beilleszteni a számítógépbe, cserélhető előlappal, meg minden.
Szóval lehet hogy ez utóbbi még sem fog bekerülni ténylegesen a gépbe, de egy pózolásra azért jó lesz.
Természetesen a jó öreg Mobilrack sem maradhatott ki, amik akkoriban még azért elég nagyot mentek, bár, már az elterjedt CD íróknak, és az egyre jobban terjedő DVD íróknak köszönhetően látszott, hogy a mobilrackek napjai meg vannak számlálva…
Megtaláltam az Asus DVD ROM tesztjét is, mutatom:


Bónusz újságcikk:

Elég meredek látni, hogy a 2000-es évek elején egy felső kategóriás, tehát még nem is csúcs kategóriás Gamer gép belekarcolt a 400 ezer Ft-ba.
Ez olyan, mintha most 2-3 millió Ft lenne egy asztali gép. Elborult árak vannak most is, még talán így is, hogy a VGA árak a bányászláz után mérséklődtek, de azért úgy gondolom, 20 évvel ezelőtt sokkal keményebb volt kiizzadni egy gamer PC árát



Foglaljuk össze hogy akkor hogy mikből is áll össze a gép:

Asus Tusl2-C alaplap
Pentium III-S (Tualatin) 1266MHz CPU
384MB PC133 SD-RAM
Asus Geforce 4 TI4400 128MB VGA kártya
160GB IDE Samsung HDD
Asus DVD-ROM+ Samsung CD-RW
Creative Sound Blaster Audigy hangkártya+előlapi panel
Zalman 5.1 fejhallgató

Összeállt a gép, szép is, jó is. Egy kis csendélet a desktopról:

Most pedig lássuk, hogy nagyjából milyen játékokat telepítettem fel:

Project IGI (2000)



A Játék 2000 decemberében jelent meg, és ha jól dereng, 2001-ben az év játéka volt. Egy “taktikai” FPS játékról beszélünk, sok kúszás-mászás, bujkálás közepette élethű fegyókkal apríthattuk az ellent. Ha jól emlékszem, ez volt az első játék ahol a Mesterséges Intelligencia úgy volt megcsinálva, hogy járőrözzenek az ellenséges egységek. Illetve, szintén fenntartom a tévedés jogát, de még egy érdekességre emlékszem, miszerint az AK47 “felhúzása” a valósággal ellentétben az ellenkező oldalon történik a játékban, amit azért csináltak meg így, mert “látványosabb”

Max Payne 2 (2003)

Ki ne emlékezne az idő lassítós szép lassan mindenét elvesztő (majd a 3. részben már) alkoholista zsaru drámájára? A TPS nézet nem volt egy gyakori megoldás ekkoriban, ám ennek a játéknak a hatalmas nagy vetődések, és az idő lassításának köszönhetően kifejezetten jól áll ez a nézet.

Far Cry (2004)

Már nem is emlékszem a történetére. Volt egyáltalán? Ha igen, senkit sem érdekelt. A játékot a grafika vitte a hátán. A Crytek fejlesztette Cryengine 2004-ben elképesztően jól nézett ki, évekkel előzte meg a korát. Meg a gépigénye is. Igaz a kis Tualatin a Geforce 4-el karöltve 1024X768-ban, közepes grafikán még elvitte elég jól.
S igen, az első Cryengine még a Far Cry-ban mutatkozott be, s csak később kötöttük össze a jól csengő nevű fejlesztő brigádot a Crysis-al.

Doom 3 (2004)

Még egy igen erős név 2004-ből. A játékkal két korabeli emlékem van. Az egyik, hogy a játék előzetesét mozikban adták! Frankón vehettél jegyet, hogy megnézd a játék előzetesét! Volt aki több jegyet vett, és többször végig ülte azt a pár perces bemutatót. Komoly… A másik, hogy mikor kijött a játék, annyira magas volt a gépigénye, hogy nem volt olyan gép, ami maximális grafika mellett is tudta volna futtatni a játékot kompromisszum mentesen. Konkrétan, hiába lett volna elég a játéknak a Radeon 9800Pro, abból a játék megjelenésekor csak 128MB-os példány volt a piacon, s a maximális részletességű textúráknak már kevés volt ez a VRAM mennyiség, s 256MB-os kártya kell, kellett volna hogy tényleg kompromisszum mentesen lehessen játszani a játékkal.

Call Of Duty 2: (2005)

Talán az egyetlen játékom ebben a cikkben, amit a fiatalabb korosztálynak sem nagyon kell bemutatni. Máig igen népszerű Multiplayer módban. Igaz kevésbé követem a szériát, meg úgy alapjába véve az aktuális címeket, de úgy gondolom, kijelenthető, hogy ez a játék volt az egyik legjobb II. világháborús FPS játék.

Need For Speed: Most Wanted (2005)

A Need For Speed neve ekkoriban még igen jól csengett, s lehet nem ez a rész volt a legjobb NFS, de azért szerettük, hiszen volt Nitro, meg rendőrös üldözés, jó zenék a játékban, minden adott volt ajó szórakozáshoz.

Juiced (2005)

Talán az erős konkurencia miatt, de ez a játék kevésbé ismert, és nem volt akkora nagy siker. Pedig nem volt rossz játék. A grafika is rendben volt, és a fizika is többé-kevésbé. Kanyarokban viselkedett érdekesen az autó, de ha rá érzett az ember az irányításra, teljesen jól lehetett vele játszani.

Flatout 2: (2006)

Hivatalosan Geforce FX szériás VGA kártya kell a játéknak minimum, ám a valóságban még egy Geforce 3-ason is elindul, méghozzá teljesen játszhatóan. Aki nem ismerné a játékot, ez egy roncsderbis autó versenyzős játék. Az autók egész jól sérülnek. Ráadásul itt pont ez a lényeg. Hatalmas nagyokat lehet zúzni a játékban a szó átvitt, és szó-szoros értelmében is.


Mint látható, a géphez képest azért újabb játékok kerültek telepítésre. Ez mindenkinek a saját preferenciája, hogy mit szeretne játszani a retro gépén. Valaki az adott korból származó gépre csak adott korú (vagy régebbi) játékokat rak csak fel/játszik rajta. Én minden gépemre “addig rakok” játékot, amit még élvezhetően el tud futtatni, így részemről ezért ezek a játékok kerültek fel a gépre.


Összegzés:
Ezúttal is azt tudom mondani, mint az előző ilyen bemutatómban is. A retro számítógép gyűjtése, építése egyre népszerűbb.
Jelenleg még, ha egyre ritkábban is, de 20-30 év körüli gépek még kerülnek elő “innen-onnan” És ezek a leletek nem is képviselnek olyan komoly értéket. Tehát kezdőként belevágni, és nosztalgiázni továbbra is gombokból megoldható. De a dobozos cuccok egyre ritkábbak, és az áruk drasztikusan emelkedik. Aki ilyen irányba kíván elmenni, az már számolhat a fanatizmus fogalmával. De persze ez nem feltétlen baj. Szép hobbi, jó hobbi, és én is tovább fogom folytatni az ilyen gépek bemutatását/építését.

Végezetül pedig a lányom bemutatja, hogyan is néz ki az adott gép működés közben:

Ha további érdekes retro számítógéppel kapcsolatos bejegyzést megtekintenél, csatlakozz a Facebook bacsis-tuning fanklub csoportba:

Bacsis-tuning fan klub

About bacsis

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

*