Xeon W3570: Túlhajtásra született

Az LGA 1366-os platform több szempontból is szimpatikus máig számomra, így évek óta tervezgettem egyet beszerezni. Már sok-sok évvel ezelőtt figyelgettem az alaplapok piacát, de sajnos azt kellett tapasztalnom, hogy hiába jönnek az újabbnál újabb CPU szériák, az első Nehalem architektúrás CPU-k alaplapjainak az ára csak nem akar mérséklődni, vagy csak évről évre minimálisan. Viszont a piac szép lassan szűkül, és a jobb minőségű alaplapok is egyre inkább éltűnőben vannak. Úgy voltam vele, muszáj egy kicsit jobban a zsebbe nyúlni, ráadásul minél előbb, még mielőtt teljesen eltűnnek ezek az alaplapok. Aztán egyszer csak feltűnt egy MSI Eclipse SLI alaplap egy 20-asért. S úgy voltam vele, hogy igaz az MSI alaplapjaival kevésbé szimpatizálok, ráadásul vannak ennél komolyabb LGA1366-os alaplapok is, de csak meg kéne venni, mert egyrészt jó árban volt, másrészt meg később lehet még ilyen alaplapot sem fogok találni. Hozzáteszem, nem bántam meg, hogy beruháztam rá.

Igaz még valamikor nagyon régen volt már nálam egy:

elég komoly kis LGA1366-os konfig

De az inkább csak bohóckodás volt, mint szakszerű, tapasztalt bemutató, másrészt meg jártasságom tényleg nem sok volt a platformmal. Így hát a vásárlást követő 2 hetes időszakban, amikor volt egy kis időm, próbáltam kitapasztalni, mit hogyan is érdemes csinálni. És egy faék egyszerű i7 920-as CPU-val kísérleteztem. Ahogy egyre magasabb órajelen is sikerült stabilizálni a rendszert, úgy egyre jobban jött meg az „étvágyam”, és nézegettem, hogy kis pénzből mire lenne érdemes első körben lépni.
Így esett a választásom egy Xeon W3570 CPU-ra.

Ez a CPU szögre ugyanaz, mint a korábbi cikkemben szereplő Core i7 965 Extreme Edition

Ennek a processzornak is a 45 nanométeres csíkszélességen készült 4db CPU magja van, mely Hyper Threading segítségével 8 szálon tud dolgozni. Órajele 3,2GHz, a QPI órajele 6,4GHz, L2 Cache-ből 1MB, míg L3 Cache-ből 8MB került beépítésre. SIMD utasításokból pedig az MMX, SSE-SSE4.2-ig támogatott, de ezeken felül természetesen biztosított a hardveres virtualizáció is, illetve a CPU-ba integrált memória csatorna a 3 csatornás üzemmódot is támogatja. Mindez pedig 130W-os TDP-ben lett meghatározva.
Na és miért szeretjük az Extreme Editionokat? Mert szorzózár mentesek. És mint írtam, szögre ugyanaz ez a Xeon, mint egy Extreme Edition, ez alól a nyitott szorzózár sem kivétel. Megmondom őszintén, mikor először hallottam olyan Xeonokról, amik szorzózár mentesek, hát dobtam egy hátast. Elvégre egy Xeon aztán tényleg nem arra van, hogy az ember fia szabadon tuningolhassa. Isten tartsa meg az Intel jó szokását, hogy piacra dobott pár ilyen CPU-t.

Az Aliexpress-en nagyjáól 5ezer Ft-os CPU igazi ár érték bajnok, főleg ha azt nézzük, hogy szorzózár mentes, így hát nagy várakozásokkal csaptam le erre a példányra.

Volt egy kis félelem bennem, hogy nem fogja szeretni az alaplapom a Xeonokat, mert korábban egy halom 5000-es szériás Xeonnal kipróbáltam, és meg sem nyikkant velük, mint utólag kiderült, nagy valószínűséggel azért, mert az 5000-es szériás Xeonokba 2db QPI link van (a második a 2 CPU közötti kommunikációért felel) amivel nem nagyon tudott mit kezdeni az alaplapom. De mivel a 3000-es szériás Xeonok 1 utas szerverekbe lettek szánva (1 processzoros felállás) így ezeknek mennie kell. És hát így is lett, mindenféle vudu trükk nélkül, pöcc-röcc indult a konfigom.
Az egyik ok, amiért nagyon szimpatikus nekem máig az LGA1366-os platform, hogy itt még az Intel jó fej volt, és engedélyezte a BCLK-val való tuningolást, azaz egy szorzózárral ellátott „mezei” i7-est is könnyedén lehet túlhajtani, de azért egy szorzózármentes CPU-val egy hangyányit még könnyebb helyzetben van a felhasználó.

Lássuk tehát hogy állt össze a gép:

MSI Eclipse SLI alaplap
Xeon W3570 CPU
4X4GB DDR3 1600MHz RAM
Geforce GTX285 SLI
Chieftec 750W PSU
WD Raptor 150GB 10k RPM HDD
Windows 7 SP1 Oprendszer
Zalman CNPS 9500 LED hűtés (szereztem egy Zalman CNPS 10k Optima hűtést is, de hiába modernebb, meg közvetlen érintkezés a hőcsővel, gyengébbnek bizonyult, így maradtam a jó öreg 9500-asnál)

Még mielőtt belevágnánk a tesztekbe, annak szeretném elmondani, hogy az LGA1366-os platformnál 3 szorzóval van dolgunk. Van egy CPU órajel szorzó, ami a 133MHz-es BCLK felszorzásával „adja ki” A CPU végleges órajelét, van a memória szorzó, ami 8X-os, és szintén a 133MHz-es BCLK órajelét felszorozva a memória órajelét határozza meg, illetve van az Uncore órajel szorzója, ami a magokon kívüli részegységekért (északi híd) és az L3 Cache órajeléért felel. Szerencsére ezek a szorzók is nyitottak, így könnyedén beállíthatjuk a memóriánk órajelét. Itt jegyezném meg, hogy még egy fontos szabály van, az Uncore órajelének mindig legalább a duplájának kell lennie a memória órajelének.

A tuningnak úgy vágtam neki, hogy a RAM-ok órajelét lefixáltam 1600MHz-re, (Uncore órajelét 3200MHz-re) majd a CPU teljesítményét lemértem alap, 3,2GHz-es órajelen. Az alaplap 1,2V-os CPU feszültséget állított be alap értékként, ezt szépen le is fixáltam. Fontos kiemelnem, hogy először a gyári értékeken sem sikerült a rendszert stabillá tennem, ahhoz, hogy minden flottul menjen, még az MCH feszültséget kellet 5 századdal megemelnem. (Talán a 4 memória modul használata miatt) Miután stabil lett végre a gép, kezdtem a szorzót folyamatosan felfelé emelni.

Lássuk tehát a 3,2GHz-et:

Ezúttal bekerült a tesztbe az Unigine Heaven teszt is, ami igen könnyedén tud GPU limites lenni. Ahhoz, hogy minél inkább CPU limitbe forduljon át, a Benchmark felbontását igen alacsony, 1024X768-as felbontásban határoztam meg, Directx9 grafikus API mellett. Azért igyekeztem CPU limites környezetet beállítani, mert ezáltal ebben a tesztprogramban is nyomon követhető lenne a CPU teljesítményének az emelkedése.

Kezdődjék hát a tuning. Első körben kettővel emeltem a CPU szorzóján, ami plusz 266MHz-et jelentett, tehát máris 3466MHz-en járt a processzor:

Minden tökéletesen lefutott, így jöhetett a szorzóemelés, amit ismét 2-vel emeltem.

Nem gondoltam volna, de még mindig beton stabilan járt a rendszer. A tesztprogramok gyorsulgatnak, s nem csak a CPU intenzív, hanem a grafikai tesztprogik is, különösen az Unigine-nek örültem, hogy sikerült CPU limites helyzetet felállítani.

Jöhetett a 3990MHz a 30X-os szorzó segítségével:

Ez volt az első lépcső amivel egy kicsit megszenvedtem. Ahhoz hogy stabil legyen ismét a rendszer, a CPU feszültségét 1,5 tized V-al kellett megemelnem, ám ez önmagában nem volt elég, az MCH feszültségét további 2 tizeddel kellett emelnem. (sem az egyik, sem a másik feszültségi érték önmagában való emelése nem volt elég)
Továbbá amit észrevettem, hogy a CPU hőmérsékletére nem csak a CPU mag feszültség, hanem az MCH feszültségének az emelése is igen keményen hatással volt. A kis Zalman CNPS9500 egyből „elfogyott”. Linx alatt pedig elkezdett enyhe throttlingolás is megjelenni.
Ekkor gondoltam, gyorsan építek egy egyszerűbb vízhűtést.
szegény ember vízzel főz alapon, én is abból dolgoztam ami volt otthon. Sem LGA1366-ra való CPU blokkom, sem pedig LGA1366-ra való CPU leszorítóm nem volt. A leszorító kérdését totál véletlen egy dobozban talált 2 fémdarab megoldotta. Gondolom valamilyen léghűtés LGA1366-os felfogatása lehetett. Na hát ennek a fémdarab segítségével „rákendácsoltam” egy AMD CPU blokkot. A végeredmény nem is nézett ki olyan hülyén:

Kíváncsi voltam, hogy mennyit javított a helyzeten a víz. A korábbi beállításokkal ismét lefuttattam a teszteket:

Nem váltotta meg a vízhűtés a világot, mindenesetre, az hogy a CPU magok 100 fok helyett 75 fokon járnak, mindenképp pozitívum, ráadásul a Throttlingolás is megszűnt, s máris magasabb eredményt tudott felmutatni a Linx.

Megpróbáltam a 31X-es szorzót is, de ahhoz még magasabb feszültség kellett volna, amit már vízzel sem tudtam hűteni. Így hát arra gondoltam, lepolírozom a CPU „kupakját”, hátha nyerek vele valamennyit.

A feladathoz 3 különböző csiszoló vászonnal, és egy polír pasztával álltam neki.

Első lépésként egy P180-as vászon segítségével csiszoltam a CPU felületét egészen addíg, míg a CPU teljes felületén már csak a réz látszódott.

Ezután P340-es csiszolóvászonnal finomítottam a felületet, hogy a mélyebb karcok eltűnjenek, végül pedig P1200-as csiszolóvászonnal tovább finomítottam a felületet. Egy jó 20 perces csiszolgatás után pedig a kupakot polír paszta segítségével próbáltam minél simább felületet elérni.

Jöhetett a CPU visszahelyezése az alaplapba, majd hogy lássam, mennyit is nyertem a mutatvánnyal, ismét a korábbi beállításokkal futtattam le a tesztjeimet.

Megmondom őszintén, azért ennél jobb eredményre számítottam. Valahol a semmi, és a minimálisan kimutatható 1-2 fokos hőmérséklet javulást sikerült elérnem. Persze egy hangyányit még lehetett volna finomítani a CPU felületét, és a maradék 1-2 hajszálkarcot is el lehetett volna még tüntetni, de egyrészt úgy voltam vele, hogy a CPU árának 50%-át már így is elköltöttem csiszolóvászonra, továbbá, biztos, hogy a további csiszolás sem hozott volna drasztikus változást.
Akkor kész, ennyi? legyen itt vége a tuningnak, és ezáltal a tesztnek? Addig-addig agyaltam, hogy csak rá kéne tenni a CPU-ra a fagyállós palackomat, és már nézegettem is, hogyan lehetne megoldani a CPU blokk lefogatását. LGA1366-os lefogató, és blokk továbbra sem volt kéznél. Így hát ismét gányoltam egyet. Lényegében átlósan egy kis „toldással” sikerült egy univerzális (LGA775) lefogatóval leszorítani a blokkot

Mivel túl rövid volt az univerzális lefogató, így a korábban az AMD blokkot leszorító fémet ráapplikálva, annak az egyik furata pont oda esett, hogy le tudtam szorítani vele a blokkot. Igazi bacsis-os a végeredmény, de a feladatát ellátta.

Na akkor indítsuk be a rendszert:

Szerencsére az alaplap úgy tűnik megbízhatóan tud mérni 0 Celsius fok alatt is. -5/-6 fokokat jelzett a BIOS… közben a CPU blokk is szépen lederesedett:

Ismét neki vágtam a teszteknek, s egy rövidke kísérletezés után a 4320MHz-et sikerült többé-kevésbé stabilizálni:

Sajnos a 3Dmark már nem futott le, a CPU teszt résznél kilépett. Viszont az Unigine tesztje még lefutott. Itt viszont már 0,22V-os CPU feszültséget és 0,45V-os MCH feszültséget kellett beállítanom. Ami még érdekes volt, hogy az Aida64 CPU hőmérsékleténél voltak hirtelen apró anomáliák, és 150 fokos hőingást jelzett egy-egy pillanatra, de ezt leszámítva nem tapasztaltam semmi rendellenességet. Így hát végül ez lett a CPU maximális órajele.

Összegzés:

Látszik, hogy a 45 nanométeres csíkszélességű Nehalemből amit lehetett, kihozott az Intel, a CPU igen jól tuningolható volt, ám egyértelműen látszik az is, hogy amint egy kicsit elkezdjük emelni a feszültségeket, a CPU brutálisan kezd el melegedni. Viszont azt is elmondhatjuk, hogy egy 10 éves CPU-hoz képest egyáltalán nem rossz ez a teljesítmény még mai szemmel sem. Egy 4GHz-es órajel beállítása mellett némi kompromisszummal akár az aktuális játékok futtatására is alkalmas lehet.
Tehát magával a CPU-val, mind teljesítményével, mind túlhajtási képességével nagyon elégedett vagyok. És magának a 1366-os platformnak nem is ez a vége, hiszen 32 nanométeres csíkszélességgel készült 6 magos CPU-k is készültek ebbe a foglalatba mind Core i7 (Extreme Edition) mind Xeon kivitelben. Azt mondják azok a CPU-k, teljesítmény, és hőtermelés terén is „köröket” vernek ezekre a 45 nanós 4 magosokra. Remélem hamarosan ennek is utána tudok járni…