Alakítsunk át. s423 + PL-P4/N=s478

Adott a Socket 423-mas Asus P4T alaplap, mellé az 1900Mhz-es Pentium 4-es. Vajon ha a processzor cserélődik egy 478-as fajtársára, mire lesz képes a rendszer? Mint már tudjuk, azaz nyílt titok a Willamette magos első generációs Pentium 4-ek sok esetben a Tualatintól is kikaptak, ellenben Northwoodnál már más a leányzó fekvése.

A kérdés adott, irány a tesztpad lássuk mire mennek a szerkezetek egymással.

Számoljunk csak, mégis mennyi tápcsatlakozás van pontosan?

A lapon összesen 4 darab RDRAM foglalat kapott helyet, 423 alá mondhatjuk úgy ez volt az elfogadott memóriatípus. Jelen esetben 4x 256MB 800Mhz-es példányokkal van megrakva a rendszer. A videokártya egy Madmaxxx barátomtól vásárolt Sapphire Radeon 9700Pro amit első ízben itt fogok kipróbálni és tuning alá vetni. A kártyáról mindössze annyit érdemes tudni, ez volt az első 256bites memóriabusszal készült DirectX 9-es VGA. Hátán az R300-as GPU-t hordozza ami 150 nanométeren készült, igencsak nagy előrelépésnek számított a Radeon 8500 után. Teljesítményre valahova a 9600XT és a 128MB-os 9800Pro közé lőném be. Órajelei nem voltak magasnak mondhatóak a saját idejében sem, mégis szépen tette a dolgát.

Lecsupaszítva ennyit tud

3D tesztprogramok közül most a 3DMark 03 és 05 párosítást választottam. 2001 azon egyszerü oknál fogva marad ki, mivel rettentő procilimitbe ütköznék.

Kezdjünk bele, először megmutatja foga fehérjét az 1.9Ghz-es Willamette.

Willamette 1900Mhz

A Willamette kódnév valamikor 1997 környékén tűnt fel először, mikor az Intel a 2. generációs Pentium 2-t mutatta be a nagyközönség számára, gyártásra 2000-ben került sor. Az első NetBurst alapú processzorok és Xeonosított testvéreik megjelenésük idején fogyasztásukkal rendesen felhívták magukra a figyelmet. A P3-hoz szokott népek megdöbbenve hallották, hogy bizony fűteni tud a kicsike a maga 72-80 Wattjával. Bizony ezek a relative alacsony órajelük ellenére rendesen be tudták már termelni a menyküt. 180 nanométeren készültek akárcsak a Coppermine magos P3-ak, szemfülesek a kupakon lévő magfeszültségi értékből ezt könnyedén megállapíthatták, akárcsak elődjénél a cD0 stepping, ennél a processzornál is 1.75V. Maga a 423-as foglalat igencsak rövid életű volt, tervezésből adódóan 2Ghz felett nem gyártottak bele processzorokat, mivel képtelen volt ellátni azokat. Sajnos rendszerben készült screenshotokkal nem tudok kedveskedni, történt egy kis baleset a pendrive-al… egész pontosan beletörtem az USB-be a csatlakozóját, szóval most csak táblázatokkal és telefonról lőtt képekkel kell beérnetek.

Northwood 2800Mhz

A Willamette leváltójaként 2001-ben debütáló Northwood magos Pentium 4-ek már a Tualatinból ismert 130 nanométeren készültek, 512kb L2 Cache dolgozott alattuk, a korai típusok még 400 illetve 533Mhz FSB-vel készültek, majd később természetesen alattuk is bevetésre került a 800Mhz. Ez a típus egy igen keresett példány, 2800/512/400 amit 28x szorzóval ér el a processzor, magas érték még P4-hez képest is, emellett kiválóan tuningolható típusról van szó. Javarészt mindenki hallott ezekről a procikról, szóval különösebben nem fűznék hozzá mást, ismerkedjünk meg az átalakítóval akinek az egész mókázást köszönhetjük.

Powerleap PL-P4/N

Maga az átalakító egy igazi ritkaság, ha mégis előfordul itt-ott aranyáron mérik, Ebay-en jelenleg 100-110 zöldhasúért már meglehet kaparintani, ezért nekemis be kellett érnem az „oem” változattal, azaz csak az átalakítót sikerült beszerezni. Maga a tápkábel már más tészta, szükség volt hozzá egy halott 4670-re (szigorúan Sapphire, mivel azon volt ilyen pici tápcsatlakozó a hűtőhöz) és egy molex dugaszos leégett Thermaltake ventillátorra, ebből összeállt a páros mivel tápcsatlakozó nélkül elindulni nem hajlandó a szerkezet. Furcsa jószág, de a Powerleaptől már megszokhattuk, szinte csak átalakítót átalakító átalakítót nem gyártottak. Volt itt minden Socket 8-ról Socket 370-re, Socket 7-ről

Socket 4-re, Slot 1-ről Socket 8-ra, ezen felül még rengeteg okosság, amiből idővel esedékes beraktározni, kuriózum mind egytől egyig. Ehhez a típushoz létezik még egy emelet, amivel i850-es Chipset alatt tudnak HT-t a processzorok, mégha maga a bios nincs rá felkészítve akkor is. Nevén nevezve a dolgot, PL-iP4 ami még beszrzésre vár, ekkor már az átalakítót átalakítónál tartunk, szóval erre még bőven lehetne építkezni.

Tökéletesen illeszkedik.

Minden a helyén, röffenhetett a masina, első körben az 1900-as Willamette került a kínpadra, majd sorban követte őt 2800 később 3300Mhz-en a Northwood magos jószág. Akosf 3dMark 2001 versenyén már bemutatkozott ekkora órajeleken, innen tudok sajnos csak hitelesítést adni róla.

A 3D Mark03 defaulton futott, egybe írtam mindent a könnyebb átláthatóság érdekében:

3DMark 03

Tiszta papírforma, nagyjából hasonló eredményekre számítottam, örülök, hogy tuning hatására megugrottak valamelyest a pontszámok. Egyetlen galiba volt a Willamette tesztelése során a Wings of Fury teszt legelején több alkalommal kifagyott a program, az oka egyszerű, már alapórajelen feszültség emelésre volt szükség! Most ez hogyan van kérem? Büntet valami az égben engem, ugyanis hasonló idegesítő galiba volt a nagygépemmel a minap.

3DMark 05

A probléma elhárítása után a 05 tesztek is végig szaladtak. Szegény kártya itt már elég nyögvenyelősen vette az akadályokat, érdekesség még mindig akad, ugyanis tuning hatására akárcsak a 03 esetében nőttek a pontszámok, tehát még mindig a CPU a limites! Ennek örömére egy kis kártya tuningot, mivel hűtés igencsak van a vason nem féltem megkínálni 325/620 helyett 390/650Mhz-el ami gyakorlatilag a végét is jelentette, efelett már hibádzott a kép. 3300Mhz-re húzott proci mellett kiderül mire képes.

3DMark 03 tuningolva

Hopp… úgynézki a 3300Mhz már elég a kártyának, szépen adott bő 200 pontot hálája jeléül, kár hogy nem bírja tovább kakaóval, de mivel nem a kártya a főszereplő hanem csak segéd, ezért róla ennyi elég is. A Socket 423-as konfig bizony meghálálja a nagyobb processzort, és a legnagyobb feeling az egészben, hogy egy igencsak egzotikus gépezet áll így össze. Gyakorlatilag egy 11 éves gépben saját processzorával közel sem azonos foglalatban egy számára maximum 2000Mhz-re belőtt CPU méretre rálicitáltunk 3300Mhz-el ami szépen el is vitte a prímet, mivel ebbe a gépezetbe soha nem kerülhetett volna Northwood csak ilyen módszerrel, hálás vagyok neki emellett az IDE-Sata átalakító nagyszerű kezeléséért, ami bizony néhány alaplapnak gondot tud okozni. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, ez egy határon járatott konfig volt már a maga idejében is, brutális fogyasztással, 800Mhz-es memóriákkal és már alapórajelen plusz feszültséget kérő processzorral, ráadásul ezt megfejelni még nagyobb kakaóval egy átalakítón keresztül nem mindennapi szórakozást nyújt a hasonló felfogással rendelkező elmeháborodottak számára.