Ma felmerült oPal barátunkban az alábbi kérdés.
„…viszont ezt a hűtős dolgot nem értem :) igaz nem szedtem szét slotos procit még (anno volt cerka 300A-m, de az a gép mókolhatatlan volt) de valahogy nem értem hogy miért kéne ennyi rétegen átmennie a hőnek :)…”
Igyekszem a kíváncsiságnak eleget tenni, ezért most lépésről lépésre széberhelek egy SECC1 tokozású Slot1-es Pentium II CPU-t.
Tesztalanynak, egy 350Mhz-es SL2WZ Spec számmal ellátott példányt választottam, Deschutes magos, akár csak az előző 333Mhz-es, viszont ez már alapesetben 100Mhz FSB-t kapott. Na de térjünk a tárgyra, ez most egyáltalán nem fontos.
Maga a processzor, egy bontott gépből került hozzám, 1 s370-es hűtőért cserébe.
Fogjunk neki a „szétköcöllének”, első körben nincs más dolgunk, mint lepattintani a gyári Intel ventillátort, és a légterelőként funkcionáló műanyag borítást.
A lepattintás után elénk tárul, az amit maga a műanyag borítás, egész eddig elfedett.
A porban találtam egy bujkáló német katonát, nem tudom hogy került oda.
Viccet félre téve, ez a portípus, az a ráragadós nemlejövős, és már rozsdás! Ezt rakjátok össze, rozsdás por, egy ALU bordán… Nem tudom hol lehetett használva ez a processzor, de ha beszélni tudna, biztos lenne mit mesélnie.
Mielőtt tovább haladok a győzelemig, nem birtam ki, hogy ne pucoljam le szerencsétlent. A leggyorsabb megoldást választottam, fogkefe – melegvíz páros.
Miután csap alá tettem a szerkezetet, meg is kellett szárítani. Természetesen, ha ki van szárítva teljesen, semmi baja nem lesz a CPU-nak.
Ez egy kicsit problémás lehet, ugyanis itt a nagyobb felület ad le hőt a kicsinek. Pár pillanat elég, egy nagyobb bordának, hogy meg égessük a kezünk a processzor felőli oldalával. Szárítkozás után szép tiszta lett, legalább ahhoz képest, ahogy kinézett.
Haladjunk tovább. A hűtőbordát tartó csavarokhoz szükség lesz egy 8-as Torx fejű csavarhúzóra, elég rendesen meg vannak húzva azok a csavarok, szépen bekötött a műanyag a 12-13 év alatt. WD40 még nem kellett, igaz nem sok választott el, hogy elmenjek érte.
Furcsálltam, hogy az a paszta nem potyogott ki a kártya és a második fémréteg közül, mindössze ennyi volt az oka:
MX-2 se semmi, de ez a paszta megint csak tudhat valamit, ennyi év után még mindig nem száradt be. Persze nem mondom, hogy sosem pasztázták újra, állapotát elnézve, nem volt a legnagyobb prioritású elvégzendő feladatok közt sosem.
Elég közel járunk ahhoz, hogy megpillanstuk magát a processzor kártyát, nem szabad megállni, lássuk a következő lépést.
Elég nehézkes eltávolítani azt a műanyag hátlapi borítást, sok esetben törés nélkül nem lehet megúszni, szerencsére ez most sikerült. Feszegetési nyomokat lehet látni a szélén, de ez a működést nem befolyásolja.
Mivel a műanyag alatt találjuk az elülső fémlap felfogatóit, ezektől gyorsan meg kell szabadulni.
Nikkelezett lefogatók, már nem adják olyan könnyen magukat, egy picit nyitni kellett a dupla pöckökön.
A processzort megfordítva, végre elénk tárul az amit kerestünk.
Természetesen itt a beszáradhatatlan pasztával találkozunk, könnyű eltávolítani, ezért nem is vacakoltam vele sokat.
Kicsi összehasonlítási alapnak, egymás mellé raktam az akkori vasakat. Leginkább feltűnő különbség a P2-n található L2 Cache chipek megléte. Második eltérés, a lyukak száma illetve mérete közt található. Ez a legfőbb oka annak, hogy Pentium 2-re, Celeron hűtést nehezen lehet felaggatni.
Teljes pompájában így mutatkozik egy darabokra szedett Pentium 2 processzor. oPal kérdésére a válasz már látható. A 3 fémréteg, amin a hőnek át kell jutnia a CPU kupakja, a közbenső lemez a kazettához, illetve maga a hűtőborda, csak ez után jut ki a katlanból teljesen. Persze így is van rengeteg veszteség. A második lemez sok esetben melegebb mint maga a bodra, tehát az az apró paszta kör (amint letöröltem) nagyjából amin távohzat gond nélkül a meleg a CPU-ból.
El lehet képzelni az Intel gyárat, mikor Bözske meg Mari néni szereli össze kvótára a procikat, tokozástól mindenestől. Aki nem teljesít megfelelően, a Celeron sorra küldik, hűtőbordákat felfogatni.
Hőmérsékleti teszteket nem csináltam, mivel hirtelen felindulásból jött az ötlet, de higgyétek el, sok esetben a műanyag gyorskötözős felfogatás jobban elhűti a procit. Főleg, ha memória sünöket az L2 Cache-re szintén tapasztunk.
Bacsis-tuning Őrült hűtés és tuning megoldások bacsistól
















Ezer köszönet!!
ez azért meredek megoldása volt az intelnek.. én meg anno „gyerekfejjel” azt gondoltam, hogy az intel azért csinál slotot, hogy jobban hűthető legyen a proc mindkét oldalról. (és akkor még nem tudtam hogy a bga miatt akár jó ötlet is lehetett volna az anya-nyák hűtése)
ez így most szembesülve egy világot döntött össze bennem :D
SlotA az hasonló volt? (tudom, telhetetlen vagyok :D :D )
Tényleg köszönöm ezt a mini-bemutatót :))))
Számomra tényleg hiánypótló volt :)
Slot A ugyan erre épül, gyakorlatilag megegyezik ezzel, csak ott megint mások a lyukak.:)
amúgy a porral kapcsolatban: dohányosok gépére jellemző az ilyen por+kátrány+nikotin massza…
köszi :)
akkor örülhetek, hogy végül socket A cuccom volt, arra lehetett pakolni sok rezet :D
Ebbe volt rozsda is, fogta a mágnes:D
Szépen „szőrösödött” a csavarhúzóm.
Nahh ilyen teszt is csak a bacsis-tuningon van :-))
Nagyon jó bemutató lett!
Nahh.. hát nem véletlen nem tudtam én az ilyen procikat barmolás nélkül szét szedni :-DD
Hasznos útmutató! Én is nehezen bírkóztam meg némelyikkel.
Ha jól emlékszem a Slot A tokozásnál mintha fordítva lennének az érintkező „lábak”, mint a Slot 1-nél. Bár lehetséges, hogy tévedek.