Vén kerregő P2-es.

Menjünk vissza bő 13 évet az időben, és próbáljunk minél nagyobb teljesítményt kisajtolni a Pentium 2-es processzorunkból. Lassan 1 éve válogatom az SL2WY  Spec számú 333Mhz-es példányokat. Egész pontosan a 7. darabnál tartok, ami szám szerint másodikként került beszerzésre. Jogos lehet a kérdés, miért is 333Mhz-es, ha létezik Pentium 2-ből 450-es példány? A válasz egyszerű, ezek még 66Mhz-es FSb-vel, de már Deschutes maggal készültek, maga az ID pedig a dB0 steppingre utal, ami a legjobb az adott példányok közül. A Deschutes mag, második generációs Pentium II processzor, amely a Klamath-al ellentétben, már 0.25 mikronon lett kiszabva a szilíciumból. Második fontos lépés szintén ehhez a fejlesztett gyártástechnológiához köthető, ami nem más mint a magfeszültség ami szintén csökkent, 2.8 voltról 2-re, illetve a fogyasztás közel 40 wattról 20-25-re.

A tesztrendszert jól bevállt alkatrészekből válogattam össze, sok esetben szépen teljesítettek már.

Processzor: Pentium 2 333Mhz

Alaplap: Abit BE6-II Raid

Memória: 2x Micron 256MB CL2 + 1x Infineon 128MB CL2

Videokártya: PNY Verto FX5700 Ultra 128MB DDR2

Táp: HiPro 700W szervertáp

OS: Win XP SP2

Kezdjük el sorban az elejétől. Mivel a CPU SECC (Single Edge Contact Cardridge) tokozású a hűtése pedig szép magyarsággal élve „szlotosprocihüttés”, aminek hátulütője, hogy bizony 3 fémrétegen kell áttörni a hőnek, hogy megszabadulhassunk tőle. Ott van a processzor kupakja, majd maga a kazetta, és végül az erre rámókolt alumínium bordázat, ventilátorral avagy nélküle. Mivel hőtermelés lesz jócskán, legalább is az alapállapothoz képest, első dolgom volt megszabadulni ettől a kazettától.

Majd bő fél óra vacakolás után:

A jó öreg műanyag gyorskötöző mindennek használ mint a kalapács, na jó a cserép edénynek ez sem.

A hűtésről egy Cooler Master s462/s370 hűtő gondoskodik, ami az 1900 fölé cibált Tualatint kisujjból lenyugtatja. Próbálkoztam sokféle rögzítési módszerrel, a befőttes gumitól kezdve a 380V-os földkábelből kihúzott szálakon át a fűnyíródamilig szinte mindennel, de mint javarészt minden esetben, itt is az elérhető egyik legegyszerűbb megoldás bizonyult a legjobbnak. Panasz nincs rá, ugyanis, ennél stabilabban, csak akkor áll meg, ha ráhegesztem. Természetesen a felületi hőátadásban az MX2 szintén a segítségemre volt.

Elsőként alapjáraton néztem meg, mégis mire képes a rendszer. Sok reményt nem fűztem hozzá, a 66Mhz-es FSB miatt. Sajnos még nem nagyon villog, de a későbbiekben jól jöhet még.

Super PI referenciaeredmény tehát megvan, nincs más dolog mint ezt szépen túlszárnyalni. 3DMarkok közül a jó öreg 2001-et választottam, az még javarészt kényelmesen elkullog az adott konfiguráción.

Ebben a körben feszültség emelés nélkül adtam a lovaknak egy kis FSB-t, egész pontosan 66Mhz-ről 75-re módosult.

A következő lépcsőhöz szükség volt egy kis feszültség emelésre, 2volt helyett 2.1 tized lett belőve a gépezetnek. Mivel a legnagyobb Pentium 2 450Mhz-es típus volt, ennek is bírnia kellett a 450 Mhz-et, próba szerencse, lássuk.

Megvan a legnagyobb Pentium 2 órajele, igaz 1 tized pluszra szükség volt hozzá, ettől függetlenül igen csak jól húzható ez a régi szekér. Szemfüles olvasók észrevehették, hogy valami nem stimmel a CPUz adatoknál. Lelövöm a poént, szóval az eredeti 450-es példány 100Mhz FSB mellett tudta ezt az órajelet. Nekünk ezzel a 333Mhz-es példánnyal 90-es FSB órajel bőven elég volt ehhez. Mivel 5x a szorzója 100Mhz-en egyértelműen 500Mhz-et tudhat a kerregő.

Alapórajelhez képest brutális a gyorsulás. 2 percet lefaragtunk a PI idejéből. Érdekesség, hogy a rendszer érezhetően gyorsabban mocorog mint 333Mhz-en, valahol itt esik át az XP a ló túloldalára.

Még mindig 2.1 Volton! Nagyon megtáltosodott a processzorunk. Következő lépcsőfokot, már rendesen meg kellett kínálni feszültséggel. Az alaplap által biztosított maximális 2.3Voltot kénytelen voltam alápakolni a gépezetnek, mert nem szeretett elindulni 109Mhz-es FSB-vel, de azért meg lehet győzni, igaz ezt nem sörrel.

Még mindig megy… semmi cache nem lett visszaosztva, egész jóféle L2 chipeket forrasztottak erre a példányra, hogy még mindig bírják.

Sajnos tovább nem megy, úgymond egyszerű biosból írott adatok keretein belül. Szükségünk van arra, hogy fizikailag hozzányúljunk a processzorhoz. Nem kell túl nagy dologra gondolni, egy egyszerű trükk segítségével további feszültségeket hozhatunk ki a processzorból. Egy dologra kell vigyázni, nehogy túl lőjünk a célon, mert nagyon könnyen kijön a füst a mag alól.

Adtam a procinak egy laza 2.8V alapfeszültségű kontakt takarást, amivel szépen „átveri” az alaplapot, azaz 2.8V fölé, egészen 3.4V-ig tudjuk skálázni a magfeszültséget. Persze ez nem azt jelenti, hogy ki is kell használni, hisz ezzel nagyon könnyen tönkre lehet vágni a CPU-t!

A trükk az egészben az, hogy az alaplap megjegyzi a 2.3 Voltos előző értéket a processzorhoz, így visszahelyezés után nem fog azonnal 2.8V-ról indulni, ezzel is kímélve magát a könnyű haláltól. Na, de térjünk vissza a tesztekhez, első körben 2.4 voltot lőttem be neki, tehát ezt biosból alapesetben már nem lehetne, nézzük mi „sül” ki belőle.

Szép szép az az 560Mhz, de sajnos ez már nagyon határon táncol, érezni rajta, mivel a 3D Mark szokásához híven a sárkányos tesztnél .exe hibával kidobott asztalra. Pár dolgot még feljegyeztem, ezeket most megosztom veletek.

Az Everest CPU Queen tesztjét szintén le futtattam:

 Jól látszik az a régi elmélet, miszerint a Pentium 2 az egyetlen processzorcsalád aminél dupla órajel mellett dupla teljesítményt kapunk. Nagyon jól növekszik a teljesítménye, az órajel növekedésével. Személy szerint nagyon szeretem ezeket a processzorokat, szinte minden spec számúból van pár darab, ezért nyugodtan ki merem jelenteni, hogy ez a 333-as Példány ezzel az SL2WY Spec számmal a legtuningolhatóbb típus mind közül.

Utolsó táblázatban megnézhetitek, mégis mennyit eszik egy ilyen rendszer, és különböző feszültségek rákapcsolásával, miként növekszik még inkább az éhsége.

Végszóként annyit még hozzáteszek, ez nem az a Pentium 2 amelyet szívem szerint teszteltem volna, de a legjobban húzható példányomtól sajnos keserű búcsút kellett vennem, ugyanis elküldtem az egész konfigját egy hibás! Enermax (soha nem gondoltam volna, hogy ezt a két szót valaha leírom egymás után) táppal. Egy próba erejéig valamikor a mínusz 20 fokokban még visszatérek erre az összeállításra, fagyálló hiányában be kell érnem ennyivel.