Hosszas küzdelem árán sikerült összehoznom 6 nagyon régi HDD-t egy gépben működtetve. Ez a 6 HDD 3 különböző szabványra épült, így a gépben megtalálható volt 2db MFM vezérlős HDD, 2db nagyon korai IDE-s HDD, és 2db SCSI csatolós HDD. Ezekről készítettem már egy videós bemutatót, amiben megígértem, hogy lesz egy részletesebb teszt is a merevlemezekről.
A teszteknek nekiláttam, de sajnos a teszt végefelé a 380MB-os Miniscribe SCSI HDD úgy döntött, végleg távozik az örök bitmezőkre, s mivel elég sok lemért eredmény még azon a HDD-n volt, így sajnos szinte az egész tesztet (és tesztkörnyezet szoftveres beállítását) újra kellett kezdenem. Így a végleges tesztben 5 különböző HDD fog szerepelni, 2 MFM csatolós, 2 IDE csatolós és 1 szem SCSI csatolós HDD lesz bemutatva!
Szeretnék pár szót írni a HDD-kről, illetve a szabványaikról!
MFM:
A tesztben egy 80MB-os, és egy 40MB-os MFM vezérlős HDD fog szerepelni, a 80MB-os HDD-t az Imprimis nevű cég készítette, és 2db 5,25-ös meghajtó helyet foglal el, azaz olyan vastag, és olyan széles, mint 2db Optikai meghajtó
A 40MB-os példány egy Seagate ST251-1-es modellnévre hallgató példány, ami szintén 525-ös korongokat használ, de vastagsága pontosan fele az előbb tárgyalt Imprimisének. Így akár egy szem 5,25-ös helyre is beépítjük!
Mindegyik HDD közös tulajdonsága, hogy léptető motort használ, és 3600RPM-el pörögnek a tányérok.
Magáról az MFM szabványról azt kell tudni, hogy a Modified Frequency Modulation szóból ered és a 80-as évek meghatározó HDD szabványa volt. Az első IBM PC-k is iylen HDD-ket tartalmaztak.
A vezérlőelektronika itt még magán a vezérlőkártyán volt, a HDD NYÁK-ján csak a motorokat meghajtó elektronika volt.
Ennek az volt a hátránya, hogy ha a HDD-t egy másik vezérlőkártyára tettük, akkor a HDD használhatatlan lett, Úgy látszott, mintha semmilyen adatot nem tartalmazott volna a HDD.
A Csatlakozók is elég furcsáknak tűnnek mai szemmel! A Molex csatlakozót szerintem mindenki felismeri, a szükséges áramot innen kapta a Winchester, míg a másik 2 csatlakozó közül a jobb oldali csatlakozó volt fejet vezérlő jel kábel csatlakozója, míg a középső csatlakozó az adatkábel csatlakozója
IDE:
A tesztben egy 40MB-os Western Digital és egy 88MB-os Seagate HDD kapott helyett, ezek a HDD-k már az IDE csatolót támogatják, s az MFM-es testvéreikkel szemben, már a 3,5 colos korongjaikon tárolják az adatokat. A Western Digital HDD különlegessége még, hogy igaz, hogy 3,5 colos korongjai vannak, de gyárilag kapott még egy „beépítő keretet” ami segítségével az 5,25-ös meghajtó helyre kell/lehet beépíteni.
Az IDE a Integrated Device Equipment, szavak rövidítéséből származik annyi annyit tesz hogy Integrált Eszköz Elektronika. Tehát már a nevéből kitalálható, hogy a merevlemezhez tartozó összes vezérlőelektronika már a HDD NYÁK-ján kapott helyett, így ha az egyik gépből a másikba áttesszük a HDD-nket, akkor sem történik adatvesztés. Továbbá mivel a meghajtó, és elektronika közötti távolság lényegesen lecsökkent, így az adatátviteli sebesség is jóval gyorsabb lehet. Maga az IDE szabvány a 90-es évek elején jelent meg, s eleinte itt is külön vezérlőkártyára kellett rakni az ezt, támogató eszközöket, hiszen itt már nem csak HDD, hanem később optikai meghajtók is támaszkodhattak erre a csatolófelületre. Igaz a kezdetekben még csak 1 csatorna (2 eszköz) volt biztosítható egy gépben, de később, a 90-es évek végefelé egy számítógépben akár 4 meghajtó működése is elérhető volt. Ez a szabvány annyira sikeres lett, hogy némely mai modern számítógépen is megtalálható az IDE csatlakozó, így akár kis szerencsével, egy ilyen 20 éves HDD-t is használhatunk modern számítógépünkben.
SCSI:
Az egyetlen SCSI csatolós HDD a tesztben, egy 160MB-os IBM gyártmányú 3,5colos merevlemez, ami jó eséllyel pályázik a teszt leggyorsabb merevlemeze címéért.
Maga a SCSI szabvány is a 80-as évek közepéig nyúlik vissza, amikor is szabványosították, és a Small Computer System Interface rövidítéséből ered.
Eleinte nagyon ritka megoldásnak számított, Ebben szerepet játszott a nagyon magas ára. Az IDE szabvánnyal szemben megbízhatóbb egységek voltak, és akár 8 eszközt is felfűzhettünk egy kábelre. A SCSI csatolót is nagyon sok különböző egység használhatta, A merevlemezeken kívül voltak még optikai meghajtók, szalagos meghajtók, szkennerek, és még kitudja milyen spéci cuccok, amik elsősorban szerver számítógépekbe lettek tervezve.
Ezek a meghajtó úgy igyekeztek még gyorsabbak lenni, hogy az erre alapuló eszközök vezérlését nem a CPU, hanem maga a vezérlőkártya vezérelte, továbbá ezzel lehetett némileg tehermentesíteni a CPU-t. A szintén nem fiatal szabvány kora ellenére még mindig elvétve előfordulhat mai modern szerver környezetben, ahol, ha már nem is HDD-t, de szalagos meghajtók vezérlésére használhatják.
És most hogy megismertük a versenyző HDD-ket, lássuk a tesztkonfigot:
Gigabyte GA-586HX REV: 1.55 alaplap
Intel Pentium 200MMX CPU
64MB PC66 EDO RAM
Tseng ET4000 1MB ISA VGA kártya
Windows 95 OSR2 Oprendszer
A tesztelés előtt szeretném megemlíteni, hogy az MFM csatolós HDD-ket 2-es Interleave értékkel formáztam le, ennél kisebb érték mellett nem sikerült már, valószínűleg maga a vezérlőkártya nem bírta
A tesztet úgy kezdtem, hogy először szintetikus tesztekkel mértem le a HDD-k sebességét! Legelsőnek a még DOS-os Speedsys nevű programot használtam, ami DOS-os léte ellenére Windows-os programokat, megszégyenítő grafikonokat rajzol ki, és hasonlítja össze a számítógépben lévő CPU-t illetve merevlemezeket más CPU-k illetve merevlemezekkel!
A Speedsys mér random elérési időt, Lineáris olvasási időt, random ellenőrzési sebességet, és bufferelt olvasási sebességet.
Látható, hogy a leglassabbak az MFM HDD-k voltak, kettőjük közül, a 40MB-os Seagate egy kicsit gyorsabb volt a teljes magasságú Imprimisnél. Tőlük kb. kétszer gyorsabb volt az IBM SCSI csatolós HDD, ami teljesítményével beékelődött a 41MB-os, és a 88MB-os IDE HDD közé. A Leggyorsabb a 88MB-os Seagate HDD bizonyult.
Ezután már a Windows 95 alól futó 1.3-as VirtualDub nevű programnak a benchmarkját indítottam el, ahol szabadon állíthattam, hogy mekkora méretű file-al mérjen a program!
Én egy 10MB-os fileméretet állítottam be a teszthez, és a Windows bufferelést kikapcsoltam. A program ezt a 10MB-os állományt írja, és olvassa egy szabadon választott meghajtón. A következő eredményeket kaptam:
Ezúttal is az MFM HDD-k voltak a leglassabbak. Most is a Seagate fél magas 5,25-ös meghajtó tűnt gyorsabbnak a másik MFM vezérlős társával szemben. Aztán következett a 41MB-os IDE csatolós WD meghajtó, ami dupla akkora teljesítményre volt képes, mint az MFM-es társai. A Leggyorsabb most is a 88MB-os Seagate, és a 160MB-os IBM HDD volt, olvasásban a SCSI nyert, míg írási sebességben inkább az IDE-S Seagate győzött.
Ezután feltelepítettem a Dr. Hardware 2000-es teszt programot, aminek szintén van saját beépített merevlemeztesztje, amihez grafikont is készít. A tesztelés után a program készítette grafikonokat kimentettem, és most azokat mutatnám nektek:
Elnézést a gyenge minőségért, de sajnos a jó öreg Tseng ET4000-es kártyám csak 256 színben volt hajlandó futni, így az elég gyenge színmélység miatt elég csúnyácskák lettek a grafikonok. De ettől függetlenül nagyon szépen leolvashatóak az eredmények, és hajszálpontosan ugyanazt láthatjuk, mint a VirtualDub vagy a Speedsys tesztjében.
Végezetül igyekeztem valós körülmények szerint is tesztelni a HDD-ket! Fogtam egy 15MB-os mp3 File-t amit hálózaton keresztül másoltam mindegyik HDD-re külön-külön. Amint az egyik HDD-re felkerült az adat, a számítógépet újraindítottam, hogy még véletlenül se buffer-ből másolja nekem az adatokat, és nem valós eredményt mutasson fel.
A másolás idejét stopperrel mértem, lássuk, ilyen gyorsan ment át a 15MB-os mp3 file a HDD-kre:
Úgy látszik a beépített benchmarkok nem, hazudtak, hiszen körülbelül most is ugyanaz volt tapasztalható. Bár most az MFM csatolós meghajtók közül, ha nem is sokkal, de az Imprimis gyorsabban másolta fel a 15MB-os állományt a Seagate társával szemben. Őket ezúttal is egy kicsivel a 41MB-os WD előzte meg. Aminél érezhetőbben gyorsabb volt a SCSI-s IBM, és ha nem is sokkal, de az IBM-et a 88MB-os Seagate megtudta előzni, így az jött ki most győztesen.
Végezetül pedig csináltam egy olyan másolós tesztet, ahol szintén 15MB-nyi adatot másoltam a HDD-kre, de ez a 15MB-nyi tartalom nagyon sok kicsi file-t tartalmazott.
Lássuk a kisebb file-ok másolásával, hogy boldogultak a HDD-k:
Ezúttal annyit változott a helyzet, hogy az MFM csatolós vinyók közül ismét a Seagate volt a gyorsabb, őnáluk ha nem is sokkal, de a 41MB-os WD volt a gyorsabb, a második leggyorsabb ezúttal a 88MB-os Seagate lett, míg a dobogó első fokát a 160MB-os IBM meghajtó szerezte meg.
Végezetül elmondható, hogy naggyából úgy alakultak az eredmények, ahogy az várható volt. A Leglassabb meghajtók az MFM csatolós merevlemezek voltak, s látszik, hogy a korai, 41MB-os IDE-s WD, ha nem is sokkal, de gyorsabb volt MFM-es társaival szemben. Az élen a 88MB-os Seagate, és a 160MB-os IBM HDD volt, igaziból, hol az egyik, hol a másik volt egy kicsivel gyorsabb, így tehát konkrét győztes nincs.
De sebesség ide vagy oda, mindegyik HDD-nek külön feelingje van használatkor, így a maga nemében mindegyik HDD egy győztes.
Az igen! Szép “kis” vinyók :D Nekem is van itthon egy ugyanilyen ST251-es. Most előszedtem és ha csak a vinyót rákötöm egy AT-s tápra 30W-ot fogyaszt. Viszont van rajta egy matrica, hogy MLC-3, ezek szerint ez egy korai SSD? :D
Igen ezek még önállóan is bepusziltak 30W-ot, azokat a nagy korongokat hogy meghajtsa a motor, kell kakaó :-)
Biztos valami spéci MLC chipes vinyó lesz az, jahh. korai SSD :-D
Szép teszeszt, Bacsis! Gratua hozzá4 Pálne a gyüjteményhez;-)
Jó kis teszt, nagy kincsek ezek a régi HDD-k.Bár én az egyel későbbi generációt szeretem, azok halkabbak. 1G, 2G SCSI-t és 2G IDE-t használok egy 5×86-ban, azok már “veszettül”
mennek :-)
korai SSD.. :D
5db HDD ->400Mb wow! :)
nekem is van kb 20 db régi 20mb -1 gb (scsi én ide) vegyesen winchesterem náha rákötöm őket egy raidra, próbálkozni.
“Úgy döntött, végleg távozik az örök bitmezőkre!” :D
Milyen szép gondolat.. Mester!