Hyundai Sonata: Netflixen viszont láthatod

Alkalmanként szoktam egy-egy cikket írni a bacsis-tuningon, ami nem (annyira) kapcsolódik a számítástechnikához. Ilyenek szoktak lenni a családi nyaralásaim beszámolói, illetve egyszer már írtam autónkról, a családi Suzuki Swiftünkről is. Ezúttal ismét egy autós beszámolót készítek nektek. Amit úgy gondolom érdemes lesz elolvasni, mert egy Magyar szemmel nézve nem mindennapi autót fogok bemutatni!

Már maga a történet is érdekes, hogy lett ez az autó a család választottja.
Szóval, ahogy már korábban is írtam a Suzuki Swiftről, igazi mindenes családi autó volt, illetve máig napi használatban van. Viszont ahogy nőttek a gyerekek, és ahogy egyre több feladatra volt befogva a Swiftünk, úgy egyre jobban éreztük, hogy kellene valami tényleg nagy, modernebb, biztonságosabb családi autó, amit kevésbé szégyell a feleségem. Mondjuk én nem szégyelltem soha sem, sőt mindig is büszke voltam/vagyok rá. Egyszerűen imádom. Na de nem akarok elkalandozni, most nem a Suzuki a főszereplő, hanem a Hyundai Sonata.
Szóval az egész úgy kezdődött, hogy már évek óta nézegettük az autókat, akár csak álmodozás szintjén, akár némileg realistább szemmel nézve, mire is kéne lecserélni a Suzukit. Évekig ment a „harc” feleségem, a gyerekek, és köztem, hogy mi is volna jó. Természetesen a klasszikus felállás volt. Vagy a feleségemnek nem tetszett, vagy nekem nem tetszett az éppen kiszemelt potenciális „új” autó, vagy a gyerekek mondták, hogy szimplán nem lesz másik , hiszen „Suzy” már a családhoz tartozik, és nem cserélhetjük le, így marad minden a „régiben”. Évek teltek el így. Persze nem mondom azt, hogy éjjel-nappal ez lett volna a fő téma, de azért fel-fel merült az autócsere ötlete alkalmanként. Aztán ahogy egyre reálisabb volt az autó vásárlás, úgy egyre többet foglalkoztunk a témával. Így én is egyre többet szemezgettem az autókkal, s küldözgettem a feleségemnek a számomra megfelelő autót. Ami nálam csakis szedán, és ázsiai lehet. Aztán egy átlagos szürke hétköznap gondoltam egyet, felmentem a HAHU-ra, és korábban nem csináltam ilyent, de valamiféle indíttatásból a következők alapján kerestem: Legyen az autó szedán, legyen benzines, ne legyen 10 évnél idősebb, és 4 millió Ft-nál drágább, viszont legyen napfénytetős, na meg persze ázsiai.
Apró érdekes adalék a történethez, hogy a napfénytető nem tudom, hogy honnan jött. Soha sem foglalkoztatott, soha sem volt számomra fontos kellék. Ám most, talán a jó Istentől vezérelve, most mégis bepipáltam a keresési feltételek között.
A keresési feltételeknek pedig kiadta a több mint 60ezer hirdetett autóból a szűrésem alapján megfelelő találatokat, dobpergés: 1, azaz egy darabot!!!! Na jó, még volt pár Mercedes ha jól dereng, de ugye az nem ázsiai, és ENNYI! Az egy szem találat pedig nem más mint egy 2012-es Hyundai Sonata YF
Sonata? Hát az meg mifene? Az életbe’ nem hallottam róla. Tudtam hogy úgyse’ vesszük meg, de már első ránézésre piszkosul tetszett. Átküldtem a feleségemnek, csak úgy mint a korábban szimpatikusnak vélt Mazda 6-osokat, és Mitsubishi Lancer-eket. Amikre a feleségem többnyire mindig csak legyintett. Mindig úgy volt(unk) vele, hogy jó-jó, de mindig hiányzott az a bizonyos Wow faktor.
Ezúttal viszont a legnagyobb megrökönyödésemre a feleségem is azt mondta, hogy na igen, ez nagyon tetszik neki is.
Persze utána én mondtam a feleségemnek, hogy engedjük el a témát, hiszen ahogy utána olvastam, ez egy USA belpiacos autó, amit nem hogy Magyarországon, de egész Európában sem nagyon forgalmaztak. (rákerestem az automobile.de-n a konkrét típusra, de még ott sem volt egy találat sem) Voltak olyan (korábbi) modellek amik azért kerültek Európa nyugatabbi felébe, de a konkrét példány, illetve széria nem. Így pedig erősen rizikós megvenni egy autót. De aztán csak nem hagyott nyugodni a dolog, és kicsit utánanéztem a hazai autós alkarészekkel foglalkozó honlapokon, és amennyire értek az autókhoz (semennyire) azt szűrtem le, hogy azért a főbb kopó alkatrészek beszerezhetőek itthon is, és nem is olyan drágák. Megmutattam az autószerelőmnek is az autót, aki amúgy minden autót leszól, egyszerűen szinte lehetetlen neki jó autót mutatni, ám ezúttal neki is az volt a véleménye, hogy ez nem egy rossz autó, s igaz a konkrét modellel még nem volt dolga, de úgy gondolja, hogy bevállalható. A sztori további része csak röviden az, hogy megvásároltuk az autót. Így lett egy 2012-es évjáratú, USA-ból behozott, és USA belpiacos Hyundai Sonata YF-ünk.

A Hyundai Sonata az USA-ban egy igazi népautónak számít. Hogy európai szemmel is el tudjuk helyezni az autót, a gyártó a Hyundai i40 fölé pozicionálta a Sonata-t. Ezt az is bizonyítja, hogy bizonyos piacokon Hyundai i45 néven is forgalmazták. (Igaz Európa kimaradt a buliból, de más piacokon értékesítették, mint pl Ázsia egyes részei, illetve a közel-keleten is) Mi a 6. generációs Sonata-t, vagy más néven az YF-et vásároltuk meg, ami 2009-ben került piacra, majd 2012-ben kapott egy Facelift-et, és 2014-ig gyártották. Már a mi példányunk is a Facelift-es verzió.
Erről a szériáról annyit kell tudni, hogy 3 motorválasztékkal készült, a belépő volt a 4 hengeres 2,4-es szívó benzin, Ez bizonyos piacokon 178 Lóerőt jelent, viszont a kifejezetten USA piacos verziók kerek 200 lóerővel rendelkeznek. Ebből adódóan tehát a mi példányunk is a 200 lóerős változat. Magyar szemmel azért elég vicces, hogy egy autónál a belépő motor is 200 lóerőnél kezdődik.
Ez fölé volt pozicionálva a 2ezres turbo motor, ami 274 LE-t tud, illetve készült Hibrid felépítés is. ahol a 2,4-es motor mellé került egy 30kW-os villanymotor is. A mi példányunk a belépőmotoros felépítése mellé a Limited felszereltséget kapta, ami egy elég magas felszerelt példányt jelent. Ezt az autót szeretném tehát részletesebben bemutatni:

Első ránézésre senki meg nem mondja, hogy ez egy 10 éves autó. Nagyon modernnek hat. Viszont én nagyon sok más gyártó autóit is belelátom. Előröl Mercedes beütése van szerintem, míg hátulról Toyota Avensis, Opel Insignia, és Infinity Q50 formákat látok viszont.

Szóval a Hyundai koppintott, ahonnan csak tudott. Vagy épp az is lehet, hogy fordítva történt, és a Sonata-t koppintották? Beleértve a Mercedest is? Csak mert azok az autók amik hasonlítanak a Sonata-ra, mind újabb 2015+ modellek, tehát a Sonata vastagon korábban piacon volt. Épp ennek köszönhető az is hogy teljesen modernnek hat, hiszen 5-6 éves autók vonalai tükröződnek vissza.

Az elején a króm hűtőrács már a limited kiadás extrájának számít. Amúgy érdekes, hogy hasonló alakú az aktuális Hyundai Tucson menetfénye is. A visszapillantók is krómot kaptak, beépített index-el.

Hátulról megnézve az oldal irányba elnyújtott lámpatest szerintem kifejezetten ízléses.

Oldalról megnézve enyhe kupé beütése van az autónak.

Illetve látszik az ajtóknál némi ív, ami egészen a csomagtartóig vezet.

Megcsodálhatjuk még a 17 colos felniket, amiken a téli gumiszett van. A nyári méret amúgy 18 colos, amikre 225/45-ös gumikat lehet pattintani.

A hatalmas motorháztetőt felnyitva látható, hogy elég sok szabad hely maradt a motortérben, ez köszönhető a hatalmas nagy térnek, és annak, hogy annak ellenére, hogy 2012-es évjáratú autóról van szó, egyszerű mint a faék, ergo nincs „fölösleges alkatrész”

Tehát klasszik 2,4-es szívómotor, amire nincs semmi bonyolult ketyere aggatva. Se turbó, se kettős tömegű lendkerék, vagy részecskeszűrő, de még start-stop rendszer sincs. A vásárláskor bizony ezeket is figyelembe vettük. Nincs drága alkatrész ami tönkremehet, viszont ami van, az minden könnyen hozzáférhető.
A Csomagtartó? Hát az nagy… Nagyon…

Ha rosszak, nem csak az egyiket, de a másik gyereket is simán bepakolom :-)
Viszont 2 problémám van vele. Az egyik, hogy a csomagtartó egyre mélyebbre pakolva, olyan mint egy alagút. Keskeny, szűk. A másik problémám vele, az a csomagtartót tartó fémzsanérok, amiknek nem alakítottak ki külön járatot. Így lecsukáskor a csomagtartóból vesz el értékes helyet, továbbá figyelni kell lecsukáskor, hogy a zsanérok ne nyomjanak szét valamit. Ezt például BMW-knél láttam tök jól külön járatba berakva megoldva. A Suzuki Swiftünknél még csak-csak megbocsájtottam, mert ugye az más kategória. Ráadásul itt még nagyobbak is. Nem mondom, hogy nem lehet együtt élni ezzel, mert legalább kompenzál a hatalmas raktér tényleg. De szerintem lehetett volna ügyesebben is megoldani.

Szóval már elsőre látszik, hogy egy nagy szedánról van szó. Na de mégis mekkoráról? 4820mm hosszú, 1835mm széles, a tengelytáv pedig 2795mm, a súlya pedig 1,5 tonna. Ezek a paraméterek nagyjából megegyeznek a 2012-ben megjelent harmadik generációs Mazda 6-al, vagy a negyedik generációs ford mondeo-éval. Legalábbis papíron. Gyakorlatban ezeknél az autóknál valahogy nagyobbnak hat. Már-már kényelmetlenül nagynak. Hogy mennyire nagynak, további érdekes példa, hogy az aktuális Suzuki Vitaránál majd’ 65 centivel hosszabb, illetve a 7 személyes!!!! Dacia jogger-nél több mint 25 centivel hosszabb!

Jobb híján ismét a Suzuki Swiftet hívtam segítségül, s akármilyen hihetetlen, a 2 autó orra egy vonalban van.
Magyarán érezni, hogy ez az autó (első sorban)tényleg az USA-nak készült, ahol rengeteg a kültér, és szélesek az utak. Autópályán, főutakon utazásra tényleg nagyon kényelmes, mind az utasok, mind a sofőr számára, de letérve a sztrádákról, szűkebb utcákba, vagy kisebb parkolókba behajtani sokszor kínszenvedés a Sonata-val. Míg az utasoknak egy megtestesült álom az autó hely szempontjából, addig a sofőrnek, az autópályáról letérve sokszor okoz nehezebb szituációkat. (Nem is szeretem, nem hogy Budapesten, de még Székesfehérváron sem használni)
Na de hogy is néz ki belülről?

Elsőre benézve az autóba nekem kettős érzetem van. A vajbőr ülések, a panoráma tető nyújtotta extra fény prémium(abb), és még nagyobb/szabadabb tér érzetét adják. Amikre az extrák még tovább ráerősítenek, viszont hiába nagy az autó, hiába akar prémium érzetet kelteni, itt-ott azért érződik, hogy bizonyos piacokon ez akkor is népautó. Az ajtók betétje, a kormány, a műszerfal… Minden műanyag… Túl sok a műanyag, és ez egy picit kiábrándító. Tök jó, hogy az ajtók belülről 4 különböző színű/anyagú betétet kaptak, de attól még a betétek műanyagok.

Igaz, ez elsőre, de még másodjára sem tűnik fel, nem hogy zavarna, de ha az ember sokáig használja az autót, egy idő után azért nem csak hogy látja, hanem ezeket észre is veszi. Na de üljünk be, és ismerkedjünk meg jobban a vezetői ülésre behuppanva. Apropó ülés: motorosan állítható előre-hátra, fel-le, még a deréktámasz is állítható. De ez csak a vezetői ülésre érvényes. a „jobb 1”-re már nem.

A kormány ahogy írtam, jó kis műanyag.

Gomberdő nincs, de azért jó néhány kényelmi funkció állítható róla. Telefont kihangosítva lehet hívást felvenni/letenni, a központi egység (rádió, navi, videó, stb) hangját állítani, van tempomat is, ami szintén állítható természetesen kormányról, illetve a műszerfalba épített fedélzeti computer információs menüjét is tudjuk „lapozni”, hogy mely adatokat jelenítse meg. Ami még elég hamar feltűnik, és idegesítő, az az A oszlopok vastagsága. Oké, hogy a Suzukiból átülve furcsa, hogy nem 2 fogpiszkáló alkotja az A oszlopokat, de sajnos akkor sem változtat a tényen, hogy túl vastag. Hatalmas a holttér, zebránál, kereszteződésnél többször, és nagyon, de tényleg nagyon alaposan kell körbe nézni, mert nem egyszer „benéztem” már, és csak a szerencsén múlott, hogy nem húztam rá a kormányt egy oldalról jövő autóra.
Műszerfal:

Iszonyatosan hangulatos, kék-fehér háttérvilágítás. A km óra számlapja MPH-s, de kisebb számokkal fel van szitázva a km/h mértékegység is. A sebességmérő közepén egy kis LCD kijelző a sebességfokozat állását illetve az üzemanyag szintet mutatja, míg a fordulatszám mérő közepén egy ugyanolyan LCD kijelző azt jelzi, hogy esetleg nyitva van-e valamelyik ajtó, illetve a vízhőfokot jelzi. Továbbá kapunk még egy kis LCD kijelzőt, amin további hasznos információk jeleníthetők meg. Átlagsebesség, hátralévő megtehető távra elegendő üzemanyag, megtett úttal eltöltött idő,nullázható km, azaz jelen esetben mérföld számláló, illetve átlagfogyasztás mérő. Persze ez sem Európai szabvány. Az átlagfogyasztást MPG-ben, azaz Mérföld per gallonban méri, ami ez esetben minél magasabb, annál jobb. És ami az autó paramétereit illeti, hihetetlenül jól áll az autó ezen a téren. Igaz az autót első sorban nagyobb távokra használjuk, tehát városi használat/dugóban araszolgatás elég kis százalékban van jelen az autó életében, így viszont 32-33 MPG körül alakul a fogyasztás, azaz emberi nyelvre lefordítva, 7 liter körüli fogyasztást jelent! Egy 1,5 tonnás 200 lóerős autótól ez több mint parádés! Annak tükrében pedig pláne, ahogy fentebb is írtam, pedig nincs elektromos rásegítés, de még egy nyamvadt start-stop rendszer sincs. A vicc az, hogy ha az autót tényleg hosszabb utazásokra használjuk, ez a fogyasztás simán levihető 6,5 liter környékére is. Szóval a Hyundai valamit nagyon eltalált ezzel a motorral. A nagyon jó fogyasztás ellenére az autó egy 70 literes üzemanyag tankot kapott, ami a gyakorlatban is azt jelenti, hogy autóztam már egy tankkal picivel 600 mérföld (erős 900km) felett is.

A középkonzolban van egy utólag berakott androidos fejegység, ami tökéletesen illik az autó belteréhez/vonalához.

Látszik, hogy nem egy univerzális Wish-ről rendelt cucc. Android 8.0-t futtat, ami nem a legújabb, de nem is egy őskövület. Rádió, Youtube a kölköknek, Googlemaps megy, mi kell még? Ráadásul sebességben hozza egy pár éves középkategóriás telefon szintjét, tehát a használata bőven vállalható. A kijelző alatt a fűtést/klímát állíthatjuk ami digitális 2 zónás. Oké, a klíma panelre is farenheit-ben van felírva a hőfok, na nem mintha számítana, mert úgyis az alapján tekercülöm, hogy fázok, vagy sem. Mit érdekel engem, mi, és hogyan van ráírva?!

Legalul két szivargyújtó kapott helyett, illetve a jobb kezünknél a váltókar van, ami automata.
A váltóról annyit kell tudni, hogy 6 sebességes, és igaz nincs tapasztalatom más automata váltóval, de azt mondhatom, hogy teljesen jól kapcsolgat, nem éreztem azt, hogy nincs a helyzet magaslatán. Ha a váltókart „kitoljuk balra”, akkor mi magunk is válthatunk, a váltót fel-le pöckölgetve, s igaz kifejezetten élvezem a manuális váltókat, ennél az autónál valahogy mindig az a vége, ha rám jön a „válthatnék”, hogy egy-egy pöccintgetés után inkább az autóra bízom ezt a feladatot. A váltó amúgy nem finomkodik, ha autópályán 110-es tempónál egy-egy előzésnél „leparkettázom”, simán vissza kapcsol 3-asba!!!! úgy, hogy a motor fordulata 6 ezres fordulatra ugrik, és tovább engedi forgatni 6500-6600-ig, lényegében tiltásig. Úgy van vele az autó/váltó, ha menni kell, hát menni kell.

Érdemes még megnézni a visszapillantó tükröt is:

Van rajta néhány gomb, amivel akár kapunyitást is lehet vezérelni (akár többet is) Illetve van segélykérő hívás indító gomb, illetve itt kapcsolható be a Hyundai Bluelink gomb is, ami segítségével okostelefonunkkal tudjuk összekötni az autót.
Továbbá az USA-ban lévő autókra jellemző még, hogy a visszapillantóba van egy beépített iránytű is.
És az autószerelőm itt hívta fel rá a figyelmemet arra, hogy itt nyer értelmet az, amikor a Googlemaps-ot elindítjuk, és azzal kezdi a Googlemaps, hogy „haladjon északnyugatnak, haladjon dél-nek” stb. Ugye nekünk Európaiaknak ez elég idegenül hangzik, hiszen honnan is tudnánk, hogy az merrefelé is van. De az USA-ba forgalmazott autók visszapillantók visszapillantójában ott van az iránytű, és máris lehet tudni, hogy merrefelé is kell haladni.

Hátul is elég nagy a tér, kényelmesen elfér akár 3 felnőtt is.

Van családon belül egy aktuális BMW X6-os modell, és a hátsó sort semmivel sem érezem a Sonata-nál kisebbnek, mint a BMW-nél, pedig az X6 tényleg nem kicsi. Ami még plusz, hogy a hátsó ülések is kaptak ülésfűtést, ami szintén fontos volt a vásárlás döntésénél. Ne fázzon már a gyerekek feneke télen. A kényelmes hátsó lábtér annak is köszönhető, hogy középen a kardánalagút nem/éppen hogy csak kitüremkedik.

Direkt várni akartam ennek a cikknek a megírásával, hogy legyen egy középtávú tapasztalat. Az autót a cikk írásakor már kb 9 hónapja használjuk, és belevertünk kb 15 ezer mérföldet. Vásárlás után kellett egy nagy szervizt elvégezni rajta, mert az előző tulaj elmondása szerint 3 évig csak tankolta. És hát ez meg is látszott rajta. Igaziból csak kopó alkatrészeket cseréltünk, olaj/szíjak, illetve a generátort kellett kicserélni, mert „furcsa” hangja volt már, és jobb a békesség, illetve a szivargyújtók nem működtek, egy rossz biztosíték miatt. Tényleg minden beszerezhető volt, igaz a generátor csere volt némileg problémásabb, illetve a biztosítékok is USA szabványt használnak, de azok is simán beszerezhetőek voltak. Ez kb 200ezer Ft elköltéssel járt. Még a panorámatetővel kéne valamit kezdeni, mert nagy sebességénél süvít, de ezt leszámítva hibátlan az autó, és nagyon elégedetten használjuk, és egyáltalán nem bántuk meg, hogy megvettük. Nekem nagyon bejött a Sonata. Én például szeretem, ha utána fordulnak egy autó után az utcán A Suzukink után is mindig utána néznek, ha túráztatom, igaz a feleségem olyankor meg fejbe csap, hogy ne égessem már. Na hát itt nem kell túráztatni, ennek tényleg utána néznek, mert itthon nagyon ritka, úgy saccolom, simán meg tudnám számolni az ujjaimon, hogy ebből a modellből mennyi van az országunkban (Még a Facebook Hyundai Sonata csoportjában is alig egy-két emberről tudok aki ilyen modellel büszkélkedhet) Viszont ami feltűnt, hogy mióta megvan ez az autónk, és tudatosan figyelem a környezetemet, hátha látok egyet itthon, de nem. Viszont a Netflixet elindítva, elég sok amcsi filmben fel-fel tűnik ez a modell.

Ami tetszik az autóban:
-Szép kivitelezés (igaz ez szubjektív)
-Nagyon jó fogyasztás
-Központi fejegység (még ha nem is gyári)
-Elöl hátul ülésfűtés
-Nincs túlbonyolítva a technika
-Kényelmes, nagy…


Ami nem tetszik:
-…Sokszor túl nagy
-Vastag A oszlopok