Ma felmerült oPal barátunkban az alábbi kérdés.
„…viszont ezt a hűtős dolgot nem értem :) igaz nem szedtem szét slotos procit még (anno volt cerka 300A-m, de az a gép mókolhatatlan volt) de valahogy nem értem hogy miért kéne ennyi rétegen átmennie a hőnek :)…”
Igyekszem a kíváncsiságnak eleget tenni, ezért most lépésről lépésre széberhelek egy SECC1 tokozású Slot1-es Pentium II CPU-t.
Tesztalanynak, egy 350Mhz-es SL2WZ Spec számmal ellátott példányt választottam, Deschutes magos, akár csak az előző 333Mhz-es, viszont ez már alapesetben 100Mhz FSB-t kapott. Na de térjünk a tárgyra, ez most egyáltalán nem fontos.
Maga a processzor, egy bontott gépből került hozzám, 1 s370-es hűtőért cserébe.
Fogjunk neki a „szétköcöllének”, első körben nincs más dolgunk, mint lepattintani a gyári Intel ventillátort, és a légterelőként funkcionáló műanyag borítást.
A lepattintás után elénk tárul, az amit maga a műanyag borítás, egész eddig elfedett.
A porban találtam egy bujkáló német katonát, nem tudom hogy került oda.
Viccet félre téve, ez a portípus, az a ráragadós nemlejövős, és már rozsdás! Ezt rakjátok össze, rozsdás por, egy ALU bordán… Nem tudom hol lehetett használva ez a processzor, de ha beszélni tudna, biztos lenne mit mesélnie.
Mielőtt tovább haladok a győzelemig, nem birtam ki, hogy ne pucoljam le szerencsétlent. A leggyorsabb megoldást választottam, fogkefe – melegvíz páros.
Miután csap alá tettem a szerkezetet, meg is kellett szárítani. Természetesen, ha ki van szárítva teljesen, semmi baja nem lesz a CPU-nak.
Ez egy kicsit problémás lehet, ugyanis itt a nagyobb felület ad le hőt a kicsinek. Pár pillanat elég, egy nagyobb bordának, hogy meg égessük a kezünk a processzor felőli oldalával. Szárítkozás után szép tiszta lett, legalább ahhoz képest, ahogy kinézett.
Haladjunk tovább. A hűtőbordát tartó csavarokhoz szükség lesz egy 8-as Torx fejű csavarhúzóra, elég rendesen meg vannak húzva azok a csavarok, szépen bekötött a műanyag a 12-13 év alatt. WD40 még nem kellett, igaz nem sok választott el, hogy elmenjek érte.
Furcsálltam, hogy az a paszta nem potyogott ki a kártya és a második fémréteg közül, mindössze ennyi volt az oka:
MX-2 se semmi, de ez a paszta megint csak tudhat valamit, ennyi év után még mindig nem száradt be. Persze nem mondom, hogy sosem pasztázták újra, állapotát elnézve, nem volt a legnagyobb prioritású elvégzendő feladatok közt sosem.
Elég közel járunk ahhoz, hogy megpillanstuk magát a processzor kártyát, nem szabad megállni, lássuk a következő lépést.
Elég nehézkes eltávolítani azt a műanyag hátlapi borítást, sok esetben törés nélkül nem lehet megúszni, szerencsére ez most sikerült. Feszegetési nyomokat lehet látni a szélén, de ez a működést nem befolyásolja.
Mivel a műanyag alatt találjuk az elülső fémlap felfogatóit, ezektől gyorsan meg kell szabadulni.
Nikkelezett lefogatók, már nem adják olyan könnyen magukat, egy picit nyitni kellett a dupla pöckökön.
A processzort megfordítva, végre elénk tárul az amit kerestünk.
Természetesen itt a beszáradhatatlan pasztával találkozunk, könnyű eltávolítani, ezért nem is vacakoltam vele sokat.
Kicsi összehasonlítási alapnak, egymás mellé raktam az akkori vasakat. Leginkább feltűnő különbség a P2-n található L2 Cache chipek megléte. Második eltérés, a lyukak száma illetve mérete közt található. Ez a legfőbb oka annak, hogy Pentium 2-re, Celeron hűtést nehezen lehet felaggatni.
Teljes pompájában így mutatkozik egy darabokra szedett Pentium 2 processzor. oPal kérdésére a válasz már látható. A 3 fémréteg, amin a hőnek át kell jutnia a CPU kupakja, a közbenső lemez a kazettához, illetve maga a hűtőborda, csak ez után jut ki a katlanból teljesen. Persze így is van rengeteg veszteség. A második lemez sok esetben melegebb mint maga a bodra, tehát az az apró paszta kör (amint letöröltem) nagyjából amin távohzat gond nélkül a meleg a CPU-ból.
El lehet képzelni az Intel gyárat, mikor Bözske meg Mari néni szereli össze kvótára a procikat, tokozástól mindenestől. Aki nem teljesít megfelelően, a Celeron sorra küldik, hűtőbordákat felfogatni.
Hőmérsékleti teszteket nem csináltam, mivel hirtelen felindulásból jött az ötlet, de higgyétek el, sok esetben a műanyag gyorskötözős felfogatás jobban elhűti a procit. Főleg, ha memória sünöket az L2 Cache-re szintén tapasztunk.
Ezer köszönet!!
ez azért meredek megoldása volt az intelnek.. én meg anno „gyerekfejjel” azt gondoltam, hogy az intel azért csinál slotot, hogy jobban hűthető legyen a proc mindkét oldalról. (és akkor még nem tudtam hogy a bga miatt akár jó ötlet is lehetett volna az anya-nyák hűtése)
ez így most szembesülve egy világot döntött össze bennem :D
SlotA az hasonló volt? (tudom, telhetetlen vagyok :D :D )
Tényleg köszönöm ezt a mini-bemutatót :))))
Számomra tényleg hiánypótló volt :)
Slot A ugyan erre épül, gyakorlatilag megegyezik ezzel, csak ott megint mások a lyukak.:)
amúgy a porral kapcsolatban: dohányosok gépére jellemző az ilyen por+kátrány+nikotin massza…
köszi :)
akkor örülhetek, hogy végül socket A cuccom volt, arra lehetett pakolni sok rezet :D
Ebbe volt rozsda is, fogta a mágnes:D
Szépen „szőrösödött” a csavarhúzóm.
Nahh ilyen teszt is csak a bacsis-tuningon van :-))
Nagyon jó bemutató lett!
Nahh.. hát nem véletlen nem tudtam én az ilyen procikat barmolás nélkül szét szedni :-DD
Hasznos útmutató! Én is nehezen bírkóztam meg némelyikkel.
Ha jól emlékszem a Slot A tokozásnál mintha fordítva lennének az érintkező „lábak”, mint a Slot 1-nél. Bár lehetséges, hogy tévedek.