Bacsis-tuning Őrült hűtés és tuning megoldások bacsistól
Még 2010-ben mutattam be egy elég szépen kifullozott 386-os PC-t, amibe igyekeztem minél több földi jót belepakolni. Aztán ahogy teltek múltak a hónapok, és hódolva továbbra is a hobbimnak, kerültek a tulajdonomba különböző érdekes cuccok, amik begyűjtése után körvonalazódott bennem, hogy talán tudnék még erősebb 386-ost építeni.
A feladat elég nagy kihívás volt, hiszen, az elképzelésem, amit szerettem volna kivitelezni, bőven az extrém jelzővel lehetett volna illetni. De ez természetesen nem tántorított el, hogy ne vágjak bele.
Már a korábbi cikkem befejezése után tervben volt egy olyan 386-os alaplap, amibe a VESA bus-os bővítőkártyákat is belepakolhatom, így erősítve első sorban a VGA fronton, hogy játékok alatt semmiképpen sem a lassú 2D megjelenítés legyen a szűk keresztmetszet.
Sikerült is egy Opti495SL chipsetre épülő alaplapot szereznem, ami lényegében nem más, mint egy 386/486 Hybrid csoda. Gyárilag fixen van forrasztva egy 386 DX40-es CPU az alaplapra forrasztva, ami igény szerint kiváltható egy akár 486DX2-es CPU-val is, így akár a teljesítményt meg lehet többszörözni. De mivel én szerettem volna maradni a 386-os fronton, természetesen nem ezt az opciót választottam, hanem maradni szerettem volna inkább a 486DLC-nél, ami lényegében egy 386-os buszrendszert használó processzor, 1KB L1 gyorstárral, és a 386-ossal szemben némileg kibővített 486-os utasításkészlettel, ami inkább a 386-oshoz van közelebb, mintsem a 486-oshoz.
Igen ám, csak hogy gyárilag az alaplapba nem volt beforrasztva külön 386-os processzoroknak a CPU foglalat, annak ellenére, hogy az User Manual szerint, ha lenne benne foglalat, akkor jumperrel beállítható lenne a cserélhető tokozású 386 és 486DLC CPU is. Viszont a helye a foglalatnak megvolt, hiszen készültek olyan alaplapok, amikre rákerült a foglalat.
Sajnos én nem vagyok egy nagy forrasztó zseni, de Helkis barátomat megkérve, ez a probléma áthidalásra került, mert ő forrasztott az alaplapba egy 386-os CPU foglalatot. A forrasztás szinte igazán jól sikerült, szinte nem is látni, hogy nem gyárilag lett behelyezve az alaplapba.
Ez után a művelet után már simán be tudtam helyezni a gyárilag 33MHz-es, de amúgy 40MHz-en ketyegő Cyrix 486DLC-met, ami meg lett fejelve egy Cyrix 83D87 387-es Coprocesszorral, ami az FPU számításokért felelős.
Vicces látvány, hogy egyszerre 3 processzor is van az alaplapban.
Memóriából 20MB került az alaplapba, ami bőven elég, igaz mehetne ennél akár több is, de sajnos most nem tudom, hogy hova raktam a másik 4X4MB-os KIT-emet de az is lehet, hogy vissza downgrade-elem 8MB-ra, mert úgy szűkebb memóriaidőzítést lehet beállítani, és gyorsabb a rendszer, ráadásul amúgy is az esetek nagy többségében elég a 8MB memória is…
Lássuk a bővítőkártyákat!
VGA kártyából egy Cirrus Logic GD5429-es került bele, mert a VESA-s tesztemből az derült ki, hogy ez elég jó kis teljesítményt tud nyújtani, igaz van nála erősebb is, de sajnos nem mindegyiket sikerült működésre bírnom az alaplapba. De ezzel a kártyával sem lesz szerintem megjelenítés beli problémám a sebesség terén.
Úgy terveztem, hogy a gépen lesz egy Windows 3.11, ami MFM szabványú HDD-n lesz, illetve hozzá passzoló vezérlő is helyet fog kapni.
A vezérlő elég nagy fizikai méretekkel bír, még a 80-as évek végét idézi keményen. De nem csak HDD-t, hanem Floppy meghajtókat is tud vezérelni, így az 1,44MB-os Floppy meghajtó erre lett rákötve.
Ha a gépbe kerül MFM vezérlő, akkor az IDE csatorna ugrik. Viszont a 80MB-os MFM HDD nem kecsegtet túl sok hellyel, ezért úgy oldottam meg a további tárhely bővítését, hogy a gép kapott egy SCSI vezérlőt is
AMI akár lehetne VESA busz-os is, de azért erre az ISA-s Adaptec-re esett a választásom, mert ehhez van külső SCSI eszközöket összekötő kábelem, de majd azokról kicsit később!
Hangkártyából egy Creative AWE32 CT3990, és egy Gravis Ultrasound Classic került beépítésre. Sajnos Windows95 alatt csak az AWE32 működik, viszont DOS6.22+Win3.11 kombó alatt használható/kiválasztható mindegyik.
A gép kapott még egy 10MBit-es LAN kártyát is, semmi extra, viszont jumperrel állítható az IRQ, és az IO cím is, ami nagyon fontos, hogy tudjunk variálni a hardveres erőforrásokkal, elkerülve/megkerülve az ütközéseket
Végül pedig landolt a gépbe egy IO kártya, amin szintén van floppy és IDE vezérlő, ezek letiltásra kerültek, ám a kártyán lévő soros port üzemképes maradt, majd erre fogom csatlakoztatni az egeret.
Most pedig lássuk a HDD-ket:
MFM-ből egy 80MB-os Imprimis gyártmányú 2db 5,25-ös helyet elfoglaló egység került beépítésre, ami már egyszer szerepelt a retro HDD-s tesztemben. Erre fog majd kerülni a DOS 6.22 és a Windows 3.11
Sokkal modernebb egységek kerültek beépítésre SCSI fronton!
Először is Boot HDD egy 700MB-os SCSI, szintén 2db 5,25-ös helyet elfoglaló Seagate ST4702N merevlemez,
továbbá plusz tárhely miatt egy standard 3,5-es 2,1GB-os IBM HDD is beépítésre került, hogy legyen hely bőségesen a játékoknak, programoknak
Optikai meghajtóból egy Matshita 4X/4X/24X-es cd író került a gépbe, ami szintén SCSI csatolóval lett ellátva, ami egy IDE-s Mobilrack alatt kapott helyet, a SCSI, és az MFM HDD-k között… A Mobilrack túl sok szerepet nem kap most, az még egy korábbi projectből maradt bent, s még nem szereltem ki. A helyére majd talán vagy egy 1 helyes 5,25-ös SCSI, vagy egy ugyanekkora MFM HDD fog beépítésre kerülni.
Úgy gondolom, elég jól össze lett válogatva a cucc a géphez, de ha az ember nagyon akarja, akkor még lehet kitalálni jópofa kiegészítőket!
Mint fentebb írtam, nem véletlenül ez a SCSI vezérlő kapott helyet a gépben!
Sikerült szereznem szinén SCSI csatolós, de külső eszközöket!
Többek között egy Yamaha 4X-es külső CD írót, ami új korában nem kevesebb, mint nettó 250ezer Jó Magyar FT-ért kellette magát, és hát szerencsére máig hibátlanul végzi a dolgát. Továbbá kapott a gép, egy szintén külső SCSI portos Scannert is, amit a HP készített
Ezeket a külső eszközöket, ha csatlakoztatjuk a SCSI vezérlő külső portjára, akkor azok már ugyanúgy működnek, ugyanúgy kezeli a kártya, mint akármilyen más belső egységet.
Itt látható szépen felsorakoztatva, felismertetve a különböző SCSI eszközök:
A következő lépés, ami igazán nagy kihívás volt, hogy ezeket az eszközöket szoftveresen is beüzemeljük úgy, hogy azok még működjenek is.
De ez majd a következő részben
Elképesztő.
Szép kis(nagy) fullretro !
Az Awe és a GUS működik/működnie kell együtt, dualban Win95 alatt is. Win98 alatt nekem megy, akkor 95 alatt is beüzemelhető sztem .
Szerintem jobban megérné, ha egy fullos 486-ost csinálnál pl egy húzott pentium od-vel, 2.1 gb-s vinyókkal, jó sokkal , egy pci-os alaplappal, egy et6000-rel, egy ssd-vel.
De ez is nagyon jó, csak erős cpu limited lesz.
nakos1212 : egy olyan projekt PODP- vel készül már nálam is. Ugyanez Cx5x86- al már kész – nagyjából.
az már tényleg egy minden tekintetben 486-os lenne… az majd egy másik történet lesz ;-)
Igen, ez a géped így jó, feelinges, 386MAX, korának királya, a 486 már más kategória sztem is.
„Floppy meghajtókat is tud vezérelni, így az 1,44MB-os Floppy meghajtó erre lett rákötve.”
És „egykettes nagyflopi ” miért nincs?
Mert nem maradt szabad hely a házban :-D
Ami egy van még, mármint a mobil rack, az helyére valszeg amúgyis HDD kerül :-)
Ha már extrém tuningot akarsz, és MFM vinyót… Szerintem egy RLL vezérlőt (MFM vinyóhoz valót) érdemes beszerezned. Ugyan a vezérlő csere adatvesztés de érdekes lenne megmérni, hogy ugyanaz a vinyó a kétféle vezérlő alatt mit tud sebességben.
Bár az eszközeid több különböző korszakból valóak (Már az AT korszak elején az IDE kezdett elterjedni, az MFM régi hozzá. A 486 DLC meg 486-os korszak), elég fura keveréket alkotva, ez a kis „korabeli tuning megoldás” sokat dobna a dolgon. Gondolom tudod, hogyan és miért működik a megoldás, miért tud ez jelentős tuning lenni (50% körüli)…
hmmm, eddig még nem gondolkodtam rajta, pedig van RLL vezérlőm :-)
Előre is bocsi a nagyon hosszú kommentért. De úgy gondoltam tartalom szempontjából is érdekes lehet, így hát…
Kezdeném az elejéről: Az első PC-m még a rendszerváltás előttről való volt, „barát barátja” módszerről kaptam külföldről, ős öreg XT, EGA monitorral. Természetesen már nincs meg, és természetesen a filmes fényképezőgépek korában még nem a gépet fényképezték a szülők sem. De ugye ez még itthon a Commodore korszak.
Amikor a határon áthoztuk a magyar vámos ugye csak az ismert neveket kereste rajta. Ha spektrum akkor ennyi, ha commodore akkor annyi, ha az IBM név lenne rajta olyat csak nagyvállalat hoz… Ami csak IBM kompatibilis volt, azzal nem akart foglalkozni.
Kevés játék volt a gépre, ellenben volt pl. hozzá Turbo Pascal. Akitől kaptam az kicsit furcsán nézett amikor pár évvel később a Turbo Vision-t és OOPt használtam, nem értette minek a keretrendszer.
Ezeket a gépeket nem volt nagyon szokás a mai értelemben tuningolni. Nem sok lehetőség volt overclockra vagy ilyesmire, sokszor ezt az alaplap egyáltalán nem támogatta volna. Persze amit lehetett bővíteni azt azember bővítette, cserélte, ha tehette ez persze a vasfüggöny miatt kicsit nehezebb megoldás volt. Ha ebből meglévő alkatrész tuningolása is lett, annak komoly elméleti alapja volt. Ilyen speciális eset volt az RLL vezérlő beszerzésének és beszerelésének esete,
A trükk az, hogy az MFM HDDk abban tértek el igazán a későbbi IDE-s és SATA-s megoldásoktól, vagy az SCSI-s eszközöktől, hogy az MFM-es merevlemezen nem volt érdemi vezérlőelektronika. Még az adatok kódolását, sok időzítési dolgot is a vezérlőkártya kezelt. Ez sok szempontból gond volt, sok más szempontból viszont előnyös. Például így ugye nem kellett minden merevlemezzel a vezérlőelektronikát is megvenni, ez pedig az árakon is látszott. És ugye ekkor még nem is említettem a tuning potenciált.
A mágneses adattárolással az a baj, hogy túl sok 1-es vagy túl sok 0-s nem lehet egymás után. Ezért nem lehet az adatokat egy az egyben tárolni. Viszont a kereshetőséghez fontos volt, hogy az emiatt szükségszerűen elpazarolt hely aránya állandó legyen. Az MFM kódolás igencsak pazarló, ezért idővel adta magát a lehetőség arra, hogy lecseréljék a kevésbé pazarló RLL kódolásra.
Ezzel ugye több helyet is kapunk, és elméletben gyorsabb is. Elméletben. Csak ugye az Interleave sem elsősorban / csak a proci miatt volt, hanem ugye a vezérlő oldalán való feldolgozási lépések is időt vettek igénybe. Ez a látencia (Lag) is indokolta az interleave-t. Ha belegondolunk akkor itt sok múlott a vezérlő típusán, és akár az elvégzendő műveletek bonyolultságán is.
Ennek kapcsán érdekes, hogy az RLL vezérlő hogy változtatja meg a teljesítményt. De ugye a tárhely is érdekes változás, a BIOS támogatás, a javasolt interleave értékek változása, stb. Szóval ez érdekes kör lehet.
Viszont az AT korszakkal együtt megjelentek az IDE merevlemezek, itt a vezérlés érdemi része már a merevlemezzel egybeépített vezérlőn történt, megszűnt egy csomó probléma és a tuning lehetőség is.
A régi MFM és RLL vezérlők persze kikoptak a forgalomból. A 386os korszakban már nagyon nem voltak divatban, a 486 megjelenése (amit a DLC kapcsán már ugye követsz) nagyon más korszak volt. Amiért az a vinyó ma nagyobb érték a tény, hogy többféle vezérlővel próbálkozva, esetleg saját (akár programozható) vezérlőt beépítve érdekes kísérletezni azzal, mit lehet kihozni ugyanabból a fizikai adathordozóból, csak a vezérlés megváltoztatásával.
Köszönjük a részletes beszámolót :-)
Az RLL jó móka lenne, csak ugye mikor elkezdett kifutni az MFM, már jött az IDE, és igen rövid ideig volt piacon az RLL is… úgy mint az EIDE, na az is megérne egy misét :-)
Régen voltak érdekes probllémákra érdekes megoldások.
Pl. ugye az EMS kártyák is érdekesek voltak. De hamar értelmüket vesztették. Mivel te minden régi hardware-t gyűjtesz nem lepne meg, ha kiderülne van ilyened. Ez jó volt. És inkább az RLL kártyával egyidős. Ezt ugye a 386os tette múltidőbe.
Az, hogy a stacker kapcsán volt is volt valami hardwares gyorsító, ha mindenáron valós időben akartad tömöríteni a merevlemezt. Egy ideig ez akár tuning is volt, mert „kitömöríteni az adatot gyorsabb volt, mint beolvasni a plusz adatot”, de ugye eltűnt a kártya, eltűnt a legtöbb kapcsolódó software is… Persze ma is vannak a transzparens tömörítésre megoldások (ugye Windows is szabadít fel így helyet) de összességében a régi stacker ma már furcsa. Ez a 486DLCvel kb egy időszakig létezett.
De a DLC kapcsán nekem az jut eszembe, hogy a régi guru-k a „plug and play”-t átnevezték „plug and pray”-re, mert vagy működött, vagy nem, és jóval kevesebbet lehetett tenni. A VLB (Vesa Local Bus) féle átmeneti megoldás (és a magyarázat, hogy miért Local Bus) is érdekes volt. Ugyanis itt lehetett tudni, hogy a kártyák nehezen lesznek kompatibilisek más proci generációval. Így it az overdrive irány sem volt annyira előnyös.
Azaz 1 generáció alatt: Alaplap, proci és VGA egyben vált cserélendővé sokak számára. Ami a fokozatos csereberét és tuningot ellehetetlenítette.