Asus R2H UMPC bemutató

A kütyümániás 10-es skáláján kb. 8-asnak értékelném magam, ami azt jelenti, hogy azért az esetek igen nagy többségében valami furcsa vonzódást érzek a nem mindennapos digitális eszközökhöz. Azért nem pontoznám magam 10-esre, mert csak az x86 alapú gépek iránt vonzódtam mindig is. De azokhoz nagyon.

Nagyjából 2006 környékén, mikor az Intel eljutott arra a szintre, hogy igen alacsony fogyasztású CPU-kat tudott gyártani, több gyártó is bepróbálkozott igazi apró gépek gyártásával, hiszen végre megoldható volt a kis gépházba zárt hardver anélkül, hogy pár perc után leolvasztotta volna a gép oldalát, alját.

Hirtelen elkezdett több gyártó is extra picike x86 alapú gépeket gyártani, s mivel ezek lényegesen kisebbek voltak, mint a korábbi subnotebook kategóriás gépek, így megalkották az UMPC kategóriát (Ulra Mobil PC) Aztán, sajnos túl sokáig nem tartott ki ezeknek a gépeknek a lendülete, s egy-egy kivételtől eltekintve pár év leforgása alatt meg is szűnt létezni a kategória, de legalább, a pár év leforgása alatt jó pár érdekes gépet raktak le a gyártók nekünk felhasználóknak.

Remegő kézzel bontottam ki a nemrég beszerzett Asus R2H típusú UMPC-met.

Első kézbevételkor már látható, hogy a gépet az igényesen megmunkált fém előlap, és a 7 colos kijelző uralja, amelynek felbontása 800X480-as és érintésérzékeny

A kiejlző tetején egy 1,3 megapixeles webkamera van. A kijelző bal szélén felülről lefele haladva először az ujjlenyomat olvasó található, majd itt van az egér jobb és bal klikk gombja, továbbá találunk egy négy irányú gombot, melyek a kurzor billentyűk feladatát látják el, középen az enter funkciót ellátó gombbal. Míg alatta a gyors menü gombja látható. Végül pedig a beépített mono hangszóró nyílása látható, mely méretét meghazudtolóan jól szól. Persze hangminőségileg kb. egy átlag okos telefonos szintet hoz, és persze most is helyén kell kezelni a dolgokat, de hangereje kifejezetten nagy. A jobb oldalon található egy trackpoint, aminek a megalkotásánál oda figyeltek, hogy hüvelykujjal fogjuk irányítani, így tényleg elég kényelmes a használata, ráadásul a teteje „koppintás érzékeny”, azaz a bal klikkelés feladatát is ellátja. Ilyent korábban csak a Sony VAIO VGN-P11Z típusú gépnél láttam. Nagyon ötletes. Míg alatta találhatjuk a Page up, Page Down gombokat, illetve egy hardveres gombot mely az Asus saját szoftverű vezérlőpultját nyitja meg, ám ha ez a Tool nincs feltelepítve, elindítva a gépen, más funkciót nem lehet neki beállítani, vagy legalábbis nekem nem sikerült. A gép jobb alsó sarkában pedig a visszajelző LED-ek, illetve azoknak a piktogramjai láthatóak.

A gép első ránézésre, és mai szemmel feltűnően vastag. Persze ne felejtsük el, hogy továbbra is egy 10 éves gépről beszélünk. Ennek megvan a pozitív hozománya is, így legalább jó sok csatlakozó férhet el az oldalakon!

Igaz, bal oldalon csak egy mini USB csati került a gépre, illetve a Stylust tudjuk innen előhúzni, addig a jobb oldalon találhatjuk a hang, és a mikrofon bemenetet, egy USB2.0-s portot, és egy fedél alatt ott lapul a LAN csatlakozó, illetve a VGA Dsub kimenete, ami egy speciális csatlakozó, erre a gyár által mellékelt kábelt kell rádugnunk, hogy megkapjuk a szabvány Dsub csatit. Továbbá a töltő csatlakozója is erre az oldalra került.

 

A gép tetején egy videó kimenet, egy billentyűzár, a szellőzőnyílás, a Wifi ki/be kapcsoló, a Login, és a bekapcsoló gombját, illetve egy SD kártya foglalatot találunk.

A gép hátulját az akkumulátor foglalja el, illetve még kapunk beépített GPS vevőt is, szóval akár még navigálásra is befogható a jószág. Továbbá, itt is találunk még egy aprócska szellőzőnyílást is, illetve látható, a kijelzőn való navigálás segítését szolgáló stylus (érintőceruza) helye is.

Na de mi lapul a kicsike gépházban:

7″-os kijelző 800X480-as felbontással (érintés érzékenységgel)

Intel Celeron M 900MHz

768MB DDR2 RAM@400MHz

60GB 1,8″ ZIF csatlakozós HDD

Intel GMA 900 IGP

Windows XP SP2 Tablet Edition operációs rendszer

830gramm súly

 

A kijelző felbontása elsőre kevésnek tűnik, de a kis méret miatt ez a kevéske pixelszám ellenére is nagyon jó képet ad. Igaz hátránya, hogy ha esetleg internetezésre fanyalodnánk, ami manapság már igen kompromisszumos vele, elég sokat kell minden irányba scrollozni, ugyanakkor előny is lehet a kis felbontás, hiszen az IGP gyengécske teljesítménye jobban ki tudja hajtani játékok alatt a kijelzőt, így egy-egy jól megválasztott játéknál nem kell (annyit) áldozni a részletesség oltárán.
Fontos megemlíteni, hogy maga a kijelző érintés érzékeny, nem véletlen mellékeltek Stylust a géphez, ám ahogy már korábban is tapasztaltam, az x86 alapú Windows operációs rendszerek, illetve alkalmazások elsősorban nem arra lettek kitalálva, hogy a kijelző böködéssel navigáljunk, és hiába működik ez a felállás, a gép, illetve a programok navigálása macerás vele, nem jó használni. Persze ott van a Paint amiben viszont könnyebb rajzolgatni mint egérrel, de valljuk be nem jellemző az, hogy valaki állandó jelleggel a Paint-be alkosson. Szóval tényleg csak 1-2 percig jó móka, de utána az ember az életben nem fogja többet előhúzni a gép oldalából a stylust.

A processzor első látásra elég gyenguskának tűnik, még akkor is, ha tisztában vagyunk vele, hogy 10 éves technika. Egyrészt az alacsony órajel, másrészt a Celeron típus nem sugall pozitív benyomást. Szerencsére a helyzet nem ennyire vészes. Az Intel a Celeron M processzorokat 2004-ben dobta piacra, s a korábbi Netburst architektúrát kukázva, teljesen új alapokra építette, s így lehetővé téve az alacsony fogyasztást, és az (Pentium 4-ekhez képest) alacsony órajel mellett minél nagyobb számítási teljesítményt. Az Asus R2H-ban lévő 900MHz-es Celeron processzor sajnos forrasztva van, így még esély sincs erősebbre cserélni, így hát mindenképpen ezzel kell beérni. Ez a CPU 5W-os TDP-vel rendelkezik, ehhez már hozzájárul az is, hogy Dothan magra épül, ami már 90 nanométeres csíkszélességgel készült. L2 Cache memóriából csak 512KB került bele, szemben a Pentiumok 2MB-jával, és a rendszerbusz órajele is 400MHz-re lett csökkentve, a Pentiumok 533MHz-ével szemben. További teljesítménybeli butítást szerencsére nem követett el a gyártó ezeknél a Celeron M modelleknél, így azért nem kell a Pentium M-ekhez képest nagyon vissza fogott teljesítményre számítani. SIMD utasításokból pedig az MMX, az SSE, és az SSE2 támogatott.

RAM-ból alapból 256MB van a gépben amit standard SO-DIMM DDR2-es modullal 768MB-ra bővíthetünk, ez jelen gépben benne is van, igaziból nem is kell bele több.

HDD-ből 20-40-60GB-os példányokkal lehetett kérni a gépet, ami az én esetemben a legnagyobb kapacitású. És sajnos minden pozitívumát el is mondtam. Ez a HDD egy ZIF csatlakozós, IDE szabványú 1,8 colos HDD. A kapacitást okosan használva elég is lenne, viszont részben az IDE csatoló korlátainak, részben a kicsi mérete, s ezáltal az alacsony fordulatszáma miatt nagyon lassú a HDD. A gép a szűz előretelepített Windows-ával 4 perc körüli boot időt tud felmutatni, igaz elég sok előretelepített Asus szoftvert kell betöltenie a gépnek, s a szintén előretelepített 2006-os Symantec antivírus is rendesen megterheli a HDD-t. Okosan kigyomlálva a fölösleges szoftvereket 1,5-2perc körüli boot időt lehet elérni, ami még rendben is volna, viszont maga a gép használata is minden program elindításakor nyögvenyelős, végig azt sugallva, mintha ez egy (magához mérten is) lassú gép lenne. Pedig nem az. Miután elindul/betölt egy-egy program a memóriába, onnan már pörgős a gép, hozza az elvárható teljesítményt, csak sokszor elég nyomasztó a hosszú töltési időket kivárni. Szerencsére létezik ZIF csatlakozós SSD, későbbiekben szeretném cserélni, s igaz az IDE szabvány miatt egy olyan SSD is fényévekkel lassabb, mint egy modern SATA-s SSD, de garantáltan sokat javítana az „élményindexen”.

 

Amiről még nem esett szó, a kiegészítők. Szerencsére elég sok mindent kaptam a géphez, lássuk:

Ami szemet szúrt egyből,  hogy 2 töltőt is kaptam hozzá. Míg az egyiket a standard 230V-os hálózatról tudjuk üzemelni, addig a másik szivargyújtóról működtethető. Mekkora királyság, míg az asszony vezet, nem kell félnem, hogy lemerül az akku Need For Speed-ezés közben. Kapunk , Micro USB kábelt amit használhatunk az opcionálisan mellékelt mini USB billentyűzethez, amit én sajnos nem kaptam hozzá, illetve megtaláljuk a Dsub kábel kivezetést is.

 

Nem mai a készülék, megjelenése óta már bő 10 év is eltelt, de ugyebár, ahogy a mottóm is szól, nincs lassú hardver, csak nem rá való szoftver, azaz úgy ezt is nagyon jól lehet használni, csak meg kell rá találni a megfelelő szoftvereket. Ezzel a tudattal kezdtem el ennek a gépnek is a konfigolását.

Miután fentebb írtam, s kicsit saját szám íze szerint átvariáltam a gyárilag felhúzott Windows XP-t, elsőnek a szokásos CPU igényes teszt programjaimat futtattam le, és bizony nem kicsit voltam én is kíváncsi az eredményekre:

Megmondom őszintén, egy kicsit alul teljesített az elvárásaimhoz képest a CPU. Igen, tudom én, hogy Celeron meg 900MHz, de azért ennél kicsit többet vártam. Lényegében ez egy 1,5-1,7GHz közti Pentium 4-es CPU szintje. Simán tudna többet is a processzor, de a 100MHz-es rendszerbusz rendesen vissza fogja.

Az Integrált videóteljesítmény szintjével nagyjából tisztába voltam, hiszen korábban tesztelt IBM X41-es Subnotebook is ezt az IGP-t tartalmazta, viszont azzal is tisztába kell lenni, hogy itt a DDR2-es RAM-ok órajele mindössze csak 400MHz-en ketyeg, ami az IGP teljesítményére keményen kihatással van. Lássuk mit mutatott a 3Dmark2001:

Bizony látszik, hogy lényegesen gyengébb mint a fentebb linkelt X41-ben, tehát elég sok kiaknázatlan tartalék maradt az IGP-ben ennél a konfigurációnál, de azért ez a 2ezer pont elég arra, hogy 2001-2002 körüli játékokkal lehessen játszani…

És ha már a játékok szóba kerültek, fel is telepítettem egy csokorral, amiket még megmutatnék:

Pentium 2-től felfelé minden gépen kötelező jelleggel ott kell lennie a Settlers 3-nak, hiszen soha nem lehet tudni, mikor jön véletlenszerűen össze pár jó barát egy Settlers 3 party-ra. Így hát természetesen a kis Asuson ez a játék is helyet kapott:

Miután a játékban többnyire csak a bal klikket kell használni, így ideig óráig kihasználhatjuk az érintő kijelzőt is, ám az egységek mozgatásakor itt is vissza kell nyúlnunk a (beépített) egérhez.

Stratégiai játékból a jó öreg Age Of Empires 2 is felkerült a gépre:

Mivel itt az összes egységet nekünk kell irányítanunk, így jóval többször szükségünk van a jobb klikk használatára, így lényegében ennél a játéknál már szinte teljesen használhatatlan csak a stylus-al való navigálás. Ettől függetlenül persze a gép nagyon jól elbír ezzel a játékkal, és tényleg élvezhető rajta.

A 2000 év nagy slágere volt a Need For Speed 5: The Porsche Unleashed nevű játék is. Ez is felkerült az UMPC-re:

A játékot mindenféle kompromisszum nélkül lehet játszani a gépen, természetesen maximális grafikai beállítások mellett is. Irányítani a beépített kurzor gombokkal tökéletesen lehet. Szerettem volna a manuális váltót beállítani a Page Up/Page Down gombokra, a játék menüje erre adott is lehetőséget, a billentyűket is elfogadta, ám magában a játékban már valamiért nem használta, így külső billentyű nélkül a manuális váltásról le kell mondani.

Ha már autós játék, akkor az 1nsane is kötelező a kor gépeire:

Ennek a játéknak már egy hajszállal nagyobb gépigény kell, mint a Need For Speed-nek, de mivel a játék mindössze 800X480-as felbontásra lett beállítva, ilyen alacsony felbontás mellett simán futtatható a kis Asuson maximális részletesség mellett. Irányítani itt is a beépített kurzor gombokkal lehet, és a Page Up/Page Down gombokra is oszthatunk ki funkciót, egyedül csak akkor ütközünk problémába, ha ki akarunk lépni a játékból, azaz az ESC gomb nagyon hiányzik.

FPS-ekből is került a gépre, elsőnek a Counter Strike 1.6-os verziója:

Egy kis gyakorlás után a beépített trackpoint+kurzor billentyűkkel elég jól el lehet vele játszogatni, bár valószínű, hogy egy Lanparty-ra nem ezzel a géppel megyek, vagy legalábbis nem az integrált eszközeit használnám.

 

Végül pedig a Serious Sam: The First Encounter nevű játékot mutatnám meg:

Hasonló irányításra kell készülnünk, mint a CS1.6 esetén. Egy kis gyakorlás után ezzel a játékkal is el lehet pötyögni a kis UMPC-n.

 

A fenti játékokról elmondható, hogy mindegyik remek sebességgel futott, ami részben köszönhető az alacsony felbontásnak, részben pedig annak, hogy tudatosan válogattam meg a játékokat…

 

Persze még próbálkozhatunk újabb játékokkal is, szépen elmenne egy GTA Vice City, vagy egy kis Medal of Honor, esetleg Need For Speed: Hot Pursuit 2, de ahogy egyre újabb játékokkal próbálkozunk, már bizony egyre többet kell áldozni a részletesség oltárán.

 

Összegzés:
-Természetesen az elmúlt 10 évben nem állt meg a fejlődés, s az UMPC-k szép lassan kihaltak, s helyüket átvették a Windows-t futtató x86 alapú tabletek (bár, mintha ezek is kezdenének lecsengeni) Így egy ilyen modern tablettel mindenképpen előrébb vagyunk. Mai szemmel nézve, még azért ha nagyon kell, el lehet használni erre-arra, de egyre korlátozottabban. Viszont egy aprócska Bluetooth-os billentyűzettel megtámogatva, elég hangulatos kis játékos gépet lehet belőle csinálni, s úgy 2002-2003-ig bezárólag nagyon szépen viszi a játékokat. Film nézésre is alkalmas, igaz a nagy felbontású tartalmak már nem jöhetnek szóba, szóval itt is előrébb vagyunk már egy mobillal, vagy egy tablettel. De az érzés, hogy Windows fut rajta, és x86 kompatibilis, na az felbecsülhetetlen

 

Ami tetszett:

-Korrekt kijelző

-jó anyaghasználat

-használható trackpoint

-„wov faktor”

 

Ami nem tetszett:

-Egy idő után kézben tartva nehéz

-Alkalmazásokon belül billentyűzet nélkül szinte használhatatlan (pl ESC gomb hiánya)

-Lassú HDD

-Még opcionálisan sem lehetett kérni Pentium CPU-val

-Nem sok mindenre jó az érintő kijelző